A tánc filmen való megjelenése 1894-ben kezdődött, amikor Thomas A. Edison kültéri helyszínen vette filmre az amerikai modern tánc úttörőjének, Ruth St. Denis-nek szoknyás táncát. A filmkészítés hajnalán többször próbálkoztak a mozgás megörökítésével, melyek közül talán a legismertebb felvétel a Lumière fivérek 1896-ban forgatott, Loie Fuller által előadott, Danse Serpentine-je, melyben a táncosnő végtelennek tűnő anyagból készített szoknyája, az azt megvilágító színes reflektorok fényjátéka, és a szinte követhetetlen mozgás együttese kápráztatta el a nézőket.

Kapcsolódó

Pszichedelikus táncfilm a századfordulóról

A Lumiere-fivérek már a 20. század elején elkészítették a mai pszichedelikus mémek elődjét, melyben a romantikus baletthagyományokkal szakító Loie Fuller szerpentintáncát és a kígyózó kelmék hullámzását rögzítették.

Ezt követően a filmipar fejlődésével és a mozi, majd a televízió térhódításával, egyre többet találkozhatott a néző balett, sztepptánc, modern és jazz elemekkel a hollywoodi és az európai produkciókban egyaránt; melyeket, a táncot középpontba helyező, egész estés zenés filmek követtek olyan sztárokkal, mint Fred Astaire, Ginger Rogers és Gene Kelly. Fontos megemlíteni Maya Derent, az amerikai avantgárd filmművészet egyik meghatározó alakját is, aki nagy hatással volt a későbbi modern táncfilmekre.

Kapcsolódó

Így tanult táncolni Debbie Reynolds Fred Astaire-től

Jó mentora akadt Debbie Reynoldsnak élete első filmfőszerepéhez.

Magyarországon a rendszerváltás előtt Jancsó Miklós, Banovich Tamás és Horváth Ádám ötvözték előszeretettel a tánc- és filmművészetet, elsősorban néptáncból és balett technikából kiindulva. A 90-es évektől a modern tánc térnyerésével, az itthon szinte ismeretlen, új nyelvezetű modern táncfilmmel számos alkotó kísérletezett, mint például Kaszim Tarek és Kovács Gerzson Péter, Gém György és Ladányi Andrea, Zimmermann Zsolt és a Phobos Együttes, Xantus János és a Mozgó Ház Társulás, a 2000-es évek elején Mészáros Márta és Bozsik Yvette.

Tami Ravid Son du Serpent

A táncfilmek iránti érdeklődés 2005-től valamelyest nőtt, de a táncfilm-készítés reneszánszát csak néhány évvel később, és akkor is rövid ideig élte. 

a filmre készült koreográfia, színpadi darabok filmes adaptációja, dokumentumfilm, és a mozgással, ritmikával kísérletező munkák is ide tartoznak, stílustól függetlenül, az egypercestől a több órás alkotásokig. A technológia fejlődésével és a hozzáférés szabadságával, valamint az egyes művészeti ágak közti nagyobb átjárhatóságnak és a határok elmosódásának köszönhetően a filmkészítés is folyamatos változáson megy keresztül. Számos, a táncfilmekhez sorolható kezdeményezés születik a dizájn, az építészet, a kortárs zene, vagy a videóművészet területén is; gyakran a mindenki számára elérhető mobiltelefonnal és applikációkkal helyettesítve a professzionális filmes eszközöket.

New York City Ballet NY Export Opus Jazz

A SZERPENTIN Táncfilm Fesztivál hat blokkban vetít hazai és nemzetközi alkotásokat. A nyitónapon külön szekcióban kerül bemutatásra egy válogatás a 2010. után készült magyar filmekből, illetve magyar alkotók közreműködésével megvalósult munkákból, melyek között a mozgással, mozdulattal operáló divat, elektronikus zene és textil-művészeti kísérletek is helyet kaptak. A vetítést követően a filmkészítők is bemutatkoznak majd. A nemzetközi rövidfilmes programba a közelmúltban készült, jelentős külföldi fesztiválokon is vetített amerikai, spanyol, osztrák, finn és svéd alkotásokat láthatunk.

Sasha Waltz Dialoge - Neues Museum (Fotó/Forrás: Bernd Uhlig)

A nagyfilmek szekcióban a világhírű New York City Ballet és a Sahsa Waltz & Guests társulatok mutatkoznak be. Az amerikai együttes művészei New York utcáira álmodták újra a West Side Story koreográfusának, Jerome Robbin-nak, 1958-ban készített NY Export: Opus Jazz című darabját. Sasha Waltz pedig illékony mítoszokkal átszőtt nomád koreográfiával, hetven táncos, zenész és énekes részvételével vezeti a nézőt a berlini Neues Museum történelmi útvesztőjében. A fesztivál gyönyörű képekkel és filozofikus gondolatokkal teli dokumentumfilmmel emlékezik a Budapesten többször is fellépő és tanító, Ko Murobushi butoh táncosra, akinek pályáját és filozófiáját Batarita, a mester tanítványa segít majd értelmezni.