A május 24-26. között három alkalommal látható darab eredeti, 2005-ös verziójában Anne Teresa De Keersmaeker és Salva Sanchis vállalta azt a kihívást, hogy összekapcsolja a kompozíciót és az improvizációt, és hagyja, hogy a kettő összeolvadjon a koreográfiában. John Coltrane 1965-ös A Love Supreme albumához nyúltak hozzá hihetetlen érzékenységgel. Az új, átdolgozott produkcióban a két alkotó négy energikus férfitáncosra szabta át a koreográfiát. A táncosok mozgása harmonikus, teljesen együtt él a zenével,
Kapcsolódó
Különös: Coltrane zenei instrukciói Istenről szólnak
A Love Supreme kézirata sok mindent elárul John Coltrane művészet- és zenefelfogásáról.
szinte egymásra lefordíthatóvá válik a jazz és a tánc, hiszen ennek a zenei műfajnak sajátja az improvizáció, és az is, hogy az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára.
A Rosas nem ismeretlen Budapesten: először 1992-ben a Petőfi Csarnokban mutatták be a Rosas Danst Rosas-t, és ugyanekkor az Erkel Színházban az Achterlandot. Majd három előadásával is színpadra lépett a Trafóban a társulat (Once, 2005; Bartók / Mikrokosmos, 2011; Fase - 4 mozdulat Steve Reich zenéjére, 2012). A Fase-ban az ismétlés finom változásaiból, az együtt és külön mozgásból felépülő szerkezet egyszerre nyűgözte le óraműpontosságú kidolgozottságával és elemi erejével a közönséget.
Keersmaeker társkoreográfusa, Salva Sanchis is bemutatkozott már a Házban, mint kezdő koreográfus 2008-ban. Most közös régi-új darabjukkal térnek vissza.
A klasszikus kvartettnek, Coltrane zenekarának legnagyobb példányszámban eladott albuma az A Love Supreme lett, amit 1964 decemberében rögzítettek. Coltrane addigi munkájának betetőzése ez az album, amely egyben óda is hitéről és szeretetéről. Coltrane zenéje azért vált olyan híressé, mert az improvizáció és a szigorú struktúra, a gondosan megmunkált forma és a nyers energia talált benne egymásra.