"Nem lehet, hogy ő csak úgy ne legyen. Ezt nagyon nehéz ésszel felfogni. Az első balettelőadás, amit az Operában láttam, a Makrancos Kata volt. Én és rajtam kívül rengeteg fiatal mind a mai napig rajta keresztül ismerte meg a balett műfaját. Egy ötvenöt éves operaházi pályafutás ér most földi végpontjához. Ravatala az opera és a balettművészet egységét testesíti meg" - emlékezett az Operaház aulájában tartott délelőtti búcsúztatón Ókovács Szilveszter kormánybiztos. 

A Magyar Nemzeti Balett nevében Solymosi Tamás megbízott balettigazgató vett búcsút Seregi László hamvaitól, akinek tiszteletére nemcsak azért idézett Shakespeare-től, mert neve összeforrt a drámaíró nevével, hanem mert - ahogy Solymosi fogalmazott - "Seregi szebbnél szebb álmokat szőtt valami megfoghatatlan tudománnyal. A vihart már nem vihette színpadra, de szellemisége tovább él. Abban a szerencsében részesültünk, hogy ismerhettük, s vele megismerhettük egyedi látásmódját, munkamódszerét, szerethettük és példát vehettünk. Nemcsak táncosnak és mesternek volt nagyszerű, hanem kritikusnak is. Komoly feladatunk, hogy hűen őrizzük mindazt az értéket, amit Seregi László ránk hagyott."

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója búcsújában barátságuk iránti háláját fejezte ki: "Nagyszerű beszélgetéseink voltak, és csak azt sajnálom, hogy nem hangzott el elégszer, mennyire csodálunk, mert csodáltunk. Csodáltuk tudásodat, fantáziádat, csalhatatlan színházi ösztönödet, ízlésedet, mely műfajtól függetlenül mindig biztos volt, mértéktartó, finom és pontos. Nem voltál tanár a szó klasszikus értelmében, mégis minden mondatoddal, gesztusoddal tanítottál. Te tanítottál arra, hogy akarni kell azt, hogy mindig minden a legjobb legyen, valamint azt, hogy a színház teremtőmunka, teremteni pedig csak emberfeletti erővel és lemondással lehet." Volf Katalin Kossuth-díjas balettművész így emlékezett: "1985-ben 'örökbe fogadtál' és a Júlia nevet adtad nekem", majd hozzátette: negyed századon át táncolhatta a szerepet és hálás érte a sorsnak, hogy ezt az ajándékot megkaphatta.

A művész hamvaitól a Farkasréti temető ravatalánál először Görgey Gábor író búcsúzott: "Akinek a lelkében szépen szól az ének, az hallja a másik énekét is szépnek" - Babits Mihály versét átfogalmazva emlékezett Görgey. Horváth Ádám rendező az "egyik legnagyobb reneszánsz alkotó"-nak nevezte Seregit, akivel hatvan éven át barátság kötötte össze. A sírnál Hirtling István színművész és Sass József vett végső búcsút a 83 éves korában elhunyt táncművésztől.