Az alkotók és a közönség biztonságát szem előtt tartva a szervezők köztereken rendezik meg a fesztivált. A távolságtartásra a művészek nem akadályként, hanem lehetőségként tekintenek, ennek mentén hoznak létre új alkotásokat.
A fesztiválon – a PLACCC erőteljes nemzetközi fókusza ellenére – idén kizárólag magyar alkotók vesznek részt, a szervezők ezzel is támogatják a függetleneket, illetve
nem titkolt céljuk, hogy kimozdítva az alkotókat a komfortzónájukból, olyan művészeket is meghívjanak, akik először vállalkoznak a színházterem elhagyására.
Mészáros Máté előadása, A távolság mechanikája a térrel való kísérletezésen alapul, éppen ezért izgalmas vállalkozás a Nemzeti Táncszínház előteréből egy köztérre adaptálni. Az alkotók a közönséget is bevonják, az előadás meghatározó mozdulatsorait ugyanis a helyszínen található piktogramok segítségével maguk az érdeklődők is végrehajthatják, kilépve a nézői perspektívából.
Ugyancsak hasonló elgondolás mentén zajlik majd Stern Lili koreográfus performansza, a NOWstalgyc is, amely lehetővé teszi, hogy az emberek önállóan járhassák be a produkció helyszínét.
Az előadás egyszerre beavatási és elengedési rítus, mely során az egyén megtapasztalhatja a körülötte lévő környezetet.
Horváth Brigitta Franciaországban élő magyar táncos és koreográfus Left behind című alkotása viszont éppen az elvonulásról szól, és azokból a helyekből inspirálódik, melyeket a természet már visszahódított magának.
A Hollow művészcsoport Summit című performansza is egy bolygószintű esemény eljövetelét vizionálja, amely radikálisan megváltoztatja az életkörülményeinket. Az immerzív technológiákat, valamint a koreográfia, szerepjáték és költészet eszközeit alkalmazva már 2018-ban egy, a maihoz hasonló életmódot jósoltak, így vált az előadás 2021-ben is aktuálissá.
Thury Zita pályakezdő koreográfus dokumentarista megközelítéssel vizsgálja a művészet és a társadalmi problémák egymásra hatásának kérdését, ami a magyarországi kortárs táncban egyedülálló. A PLACCC Dance felkérésére születő produkciójában adatokra, adatfeldolgozásra, valamint interjúkra támaszkodó mozgásvilággal kísérletezik.
A Ziggura Projekt kültéri produkció inspirációja a sziklamászás, amely az Unplugged koreográfiájához hasonlóan aprólékosan kidolgozott mozdulatokra épül. A mászás és tánc határán álló mozgássort a minifesztivál keretében láthatja először a közönség, ám nem egy mászóterem falán, hanem a Kecske-hegy szikláin.
A pontos időpontokról és helyszínekről a szervezők az aktuális járványügyi szabályok ismeretében döntenek majd.
Fejléckép: A távolság mechanikája (fotó: Bartha Máté / PLACCC Dance)
hírlevél
