Tánc

Emberi Himnusz

2006.05.19. 00:00
Ajánlom
Ludwig van Beethoven IX., utolsó befejezett szimfóniája az európai zenetörténet korszakalkotó és megkerülhetetlen remeke. Kulcsmű, amely természetéből kifolyólag határozottan alkalmatlan például a szombat reggeli relaxálás elősegítésére, hangi aláfestésére.

Jelenet az előadásból

Megszólaltatása – ideális esetben – magán hordozza a nagybetűs ünnep ismertető jegyeit, hiszen célja és egyetlen értelme a dogmák, a minden európai polgár számára erőlködés nélkül hihető, mert egyetemes-emberi hittételek kinyilatkoztatása és megvallása.

Nyomasztó és frusztráló súlyától eltekintve a Kilencedik napjaink hangverseny-múzeumának is állandó műsordarabja. Ez a látszólagos anakronizmusában már-már kuriózumnak számító tény alighanem azzal függ össze, hogy minden ellenkező híresztelés dacára igenis vannak olyan alkalmak, amikor a legfontosabb dolgokat ki kell mondani, el kell muzsikálni, el kell táncolni. 1953-ban, a Bayreuthi Ünnepi Játékok újraindításakor Wilhelm Furtwängler a Kilencedikkel vezekelt ország-világ előtt, a berlini fal leomlásának évfordulóján pedig Leonard Bernstein is ezt a kompozíciót dirigálta, történelmi szövegmódosítással a „Freude” (öröm) szó helyett „Freiheit”-ot (szabadságot) énekeltetve.

A hihetőség határain belül nem állítható, hogy a Markó Iván és Keveházi Gábor nevével fényjelzett, Héja Domonkos által elvezényelt, továbbá a Magyar Fesztivál Balett, a Magyar Nemzeti Balett, illetve a Nemzeti Énekkar és a Danubia Szimfonikus Zenekar közreműködésével létrehozott produkció történelmi jelentőségében az említett két fordulóponthoz hasonlítható. Legalábbis egyelőre nem. Vagy ha igen, tekintve, hogy „Emberi himnusz” címen az Európai Unió himnuszának megkoreografálása, s mint ilyen a huszonötök bármelyikének érdeklődésére számot tartó előadás a tét, az előzményekhez képest jóval kevésbé traumatikusabb – mondjuk ki: mindenki számára megnyugtatóan békés, a kontinens keleti felén pedig egyértelmű lelkesedést kiváltó – történelmi fejlemény művészi leképezéséről van szó.

Annak, aki nehezen tudja elképzelni, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem egy ilyen nagyigényű és nagyszabású összművészeti produkció színtere lehet, megpróbálom prózában részletezni az előadás első pár percét. Kezdetben a zenekaré és a beethoveni zenei gondolat megszületésének momentumát adekvát szenvedéllyel gesztikuláló karmesteré volt a főszerep. Aztán az első tétel kidolgozásának elején a zenészek zökkenőmentesen a tulajdonképpeni színpad előtt található zenekari árokba süllyedtek, a színpadon pedig felkeltek az addig láthatatlan tánckar tagjai. Az első tételben helyenként minden táncos egy emberként, mondhatni: unisonóban mozgott, helyenként három csoport került egymással szembe némi fáziseltoldódással (zenei szakzsargonban: kánonban). A tömegjeleneteket sűrű és gyors egymásutánban a résztvevők nemét és számát tekintve megjósolhatatlan szóló-szakaszok váltogatták. Közben természetesen a zene maradt a közös hivatkozási alap, bár a süllyesztés a vonósoknak többet ártott, mint a fúvósoknak, és az is illúziórombolóan hatott, ahogy a táncosok kecsesnek és légiesnek szánt szökellése néha a zenénél hangosabban hallatszott.

A két alkotó által jegyzett koreográfia egy tételt leszámítva nem epikus fogantatású, hanem absztrakt vagy dekoratív jellegű, ha úgy tetszik, non-figuratív. A legzeneibb fogantatású koreográfia, amit a tánc műfajában laikusként eleddig láthattam. A pszichológiai fejlődés igénye, logikusan követhető folyamat-szerűség jellemzi, mely a közönség füle hallatára fejlődő témákkal operáló, az egyes formarészeket rejtetten összekötő beethoveni gondolatvilág felszabadító hatású analógiája.

A tűzpiros jelmezekben és megvilágításban eltáncolt scherzo folyton ismétlődő, megkoreografált megtorpanásai a partitúrából is hallható hirtelen megszakításokra reflektáltak, s ezzel mintegy segítettek a zenére koncentrálni. A tételt lezáró integető-tenyérrázó állókép végén a közönség tombolt és tapsolt a gyönyörűségtől: a publikum (ma már csak az opera műfajából ismert módon) zárt számként kezelte a tételeket – szerintem joggal (azt ui. Thalberg visszaemlékezéseiből tudni lehet, hogy a Karinthiai kapu melletti színházban, a Kärntnertortheaterben az 1824. május 7-i ősbemutató alkalmával Beethoven épp a scherzo után nem hallotta a tapsvihart).

A kék színűre bevilágított lassú variációs tételben a tolószékben érkező idős asszony partnere Keveházi Gábor volt. A szeretet poézise hatotta át táncukat, a dolgok rendje fölötti bölcs derű. Aztán az egyes variációk, illetve a kontraszttéma felbukkanásaikor, tehát a formahatárokat messzemenően tiszteletben tartva egy fehérbe öltözött gyerek-pár, majd egy bordó-tengerzöld mezt viselő középnemzedékbeli pár kettőse következett, és így tovább – életkorok sötétedő színekben. A szám végén Keveházi leírhatatlan alázattal és eleganciával megsüvegelte a közönséget, majd a gyerekek búcsúztatták a tételt.

A Finale korábbi tételeket visszaidéző elejéhez nem nyúltak a koreográfusok, ez a szakasz a zenészek jutalomjátéka maradt. Egyébként az Örömóda-dallam áradását félbeszakító induló – elsősorban a fúvósok jóvoltából – olyan izgalmasra sikeredett, hogy azt még Sir Roger Norrington is megirigyelhette volna. Ennek a B-dúr Alla Marcia-szakasznak a táncbeli megfelelője sokat sejtető módon ironikus férfi-szóló volt, revüszínházat idéző megvilágításban. A tétel vége a maga volt a szimmetria megdicsőülése. A mindenre kiterjedő szimmetriáé, mely egyrészt abban mutatkozott meg, hogy a remekül teljesítő énekes szólistáknak volt egy-egy táncos alteregójuk, másrészt a látványban, mely a zenekari ároktól az unisonóban mozgó tánc- és énekkaron át, a Nemzeti Hangversenyterem haránt irányú vonalain keresztül egészen az angyaloknak öltözött énekes-szólistákig, illetve az orgona homlokzatából a térbe vízszintesen benyúló spanyol nyelvsípokig terjedt, egészen a hangvető ernyőig.

Csak a kötelező házi olvasmányok iránti eredendő ellenszenv miatt nem ajánlom mindenkinek, hogy aki teheti, nézze meg az előadást. A produkcióról készülőfélben lévő DVD-felvételről őszintén remélem, hogy visszaigazolja elragadtatottságomat. Az az érzelmi hőfok, amellyel a produkció látványban és hangban zárul, mindenképpen megérdemli, hogy megörökítsék.

(2006. május 9. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem; Markó Iván – Keveházi Gábor: Emberi Himnusz (Beethoven IX. szimfóniájára); km.: Magyar Fesztivál Balett, Magyar Nemzeti Balett, Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Danubia Szimfonikus Zenekar, Rálik Szilvia, Wiedemann Bernadett, Fekete Attila, Kovács István (ének); vez.: Héja Domonkos)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Jazz/World

Aretha Franklin a halálán van

Külföldi sajtóértesülések szerint a soul királynője nagyon beteg, családja detroiti otthonában az ágya köré gyűlve virraszt érte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc magazin

50 éves Bozsik Yvette, akinek bátorságát még Pina Bausch is elismerte

Saját nevét viselő társulata az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.
Tánc ajánló

Fogyaszd a kultúrát is környezettudatosan!

A Sziget idén a Love Revolution szlogen jegyében telik. A teljesség igénye nélkül összeszedtük, mik azok a társadalmi témák, amikkel a kulturális programok, előadások, performanszok foglalkoznak majd a Szigeten.
Tánc mte

Japán balerina szerzett dicsőséget a Magyar Táncművészeti Egyetemnek

Takamori Miyu a Magyar Táncművészeti Egyetem japán hallgatója bronzérmet nyert a XXVIII. Várnai Nemzetközi Balettversenyen, míg partnere, Rónai András, az Operaház fiatal címzetes magántáncosa különdíjat kapott.
Tánc sziget 2018

Ez a cirkusz már rég nem az, amitől ódzkodsz!

A cirkusz legmodernebb, legbeszédesebb, legtartalmasabb oldalát is megismerhetjük a Sziget fesztivál Cirque Du Sziget helyszínén, augusztus 9. és 14. között.
Tánc hírek

Megalakult a Székesfehérvári Balett Színház

Hivatalosan is megkezdte működését szerdán Székesfehérvár új kulturális intézménye Egerházi Attila igazgatásával,13 balettművésszel.