Meglepődtél, hogy te lettél az egyik Lábán Rudolf-díjazott?
Meghatódtam.
Szép pillanat volt, amikor a díj átvételekor azt mondtad, hogy ez nem egy szólóelőadás, hanem rengeteg szereplője van a dobos-zeneszerző Szegő Dávidon keresztül egészen a térig. Hogyan lett a tér ilyen fontos szereplő?
Amikor a térről beszéltem, több dologra gondoltam. Úgy is, mint lehetőség, a létezés, a próbaterem, a színház mint játéktér szinonimája. Folyamatosan arra készülök fizikailag és lelkileg, hogy az adott tér minden egyes szegmensét betöltsem.
Amikor táncolok, akkor az engem körülvevő üres tér megszemélyesül – a térrel táncolok.
Rengeteg dolgot képzelek el, ami csak az én fejemben létezik, nélkülük a mozdulatok üres cselekvések volnának, így viszont egy sokkal bonyolultabb rendszerben vagyok benne.
-104222.jpg/1920 "Volitant_Gobi_PhotoMarcellPiti6 (1)-104222.jpg")
Góbi Rita: Reptében (Fotó/Forrás: Piti Marcell)
A színpadon mégiscsak egyedül vagy, ráadásul ebben az előadásban relatívvá válnak a térbeli távolságok és méretek. Nehéz megtölteni egyedül a teret?
Itt egy limitált térben vagyok és ez magától alakult így: a próbaterembe besütő nap rajzolta ki a határokat. Akkor jöttem rá, hogy a természet mutatja meg nekem az irányvonalat. Ő mondja meg, hogy hol az én helyem. Ezt a felismerést be is építettem az előadásba, mert éreztem, hogy minden mellettem áll ebben a keresésben. Amióta ezen az előadáson dolgozom, egy folyamatos flow állapotban vagyok, minden alakul bennem, nincs megállás. Ugyanakkor ahhoz, hogy be tudjam tölteni a teret, rengeteget gyakorolok. Mint egy sportoló, akinek fel kell készülnie egy olimpiára, hogy lefuthassa az adott távot. És ha fizikailag állapotba hozom magamat, akkor szellemileg is belekerülök egy másik dimenzióba.
Az előadás egy átváltozástörténetnek azt a fázisát örökíti meg, amikor az alak a madár és az emberi lét állapota közt feszül. Te magad is sokszor beszélsz úgy magadról, mintha két világ - a hétköznapi valóság és a belső valóságod - között helyezkednél el. Ezt a tapasztalatodat is belefogalmaztad ebbe a darabba?
Azt nem tudom belefogalmazni, mert ez jelen van. Ezzel inkább meg kell barátkozzak.
Ezt nehézségként éled meg?
Voltak vele küzdelmeim, de mára elfogadtam.
Miben változott az előadás az elmúlt egy évben, amióta játszod?
Az előadásban nagyon szigorú vagyok önmagamhoz, minden szőrszálhasogatóan ki van számolva, le van fixálva. Tehát nem én alakítom a darabot, hanem bennem alakul. Minél többet játszom, annál inkább otthonosabb lesz.
Egyszerre kell kint én bent lennem, ébren kell tartani a figyelmet, a feszültséget, számolni a zenére a páratlan ritmusokat, elutazni a fantáziavilágomba, elveszni a létezésben, tehát rengeteg síkon dolgozom, amikor a színpadon vagyok.
Góbi Rita: Reptében (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)
Számodra fontos, hogy olyan előadást hozz létre, ami minden szinten kihívás elé állít téged?
Ez az, ami motivál, hogy fejlődjek. Minden előadásom rendkívül nehéz, minden téren: fontos a mozdulatok minősége, a jelenlét intenzitása, és, hogy kockáztassak, feszegessem a határaimat, és igen, legyen kihívás.
Elégedettséget szoktál érezni?
Soha nem vagyok megelégedve, de mivel egy teljesen más birodalomba kerülök az előadás során, ezért utána soha nem fáradtságot érzek, hanem egy nagyon energiadús létezést. Minél többet gyakorolok, annál fittebb vagyok, úgy fizikailag, mint szellemileg.
A madártematika hogyan repült be az ablakon?
Az animális figurák mindig jelen vannak a darabjaimban, általában ösztönösen ilyen alakokat formálok meg. Most is véletlenül jöttem rá erre: nem találtam ki, hogy madár leszek, hanem madár lettem.
Góbi Rita: Reptében (Fotó/Forrás: Piti Marcell)
Előtanulmányként figyelted a madarak mozgását?
Dehogy figyeltem! Én vagyok a madár! (nevet) Ez az egész annyira egyszerű, nem szól másról, mint a létezésről: semmi nem számít, csak hogy jelen vagy abban a pillanatban. Ilyenkor lemegy az ember az állatbirodalomba. A munkafolyamat során először csak improvizáltam, és csak később értelmeztem, hogy mit is csináltam.
A darab bekerült a húsz legjobb koreográfiát felvonultató Aerowaves 2017-es válogatásba. Hogyan tértél haza a Bulgáriában megrendezett Spring Forward Fesztiválról, ahol ezek a válogatott előadások bemutatkoztak?
Több külföldi kollégával és szervezővel megismerkedtem, ami máshogy nem történt volna meg. Szóval ebből a szempontból nagyon fontos tapasztalat volt, hiszen hiába írok én Góbi Ritaként valakinek, semmibe vesznek. De a személyes találkozás után már más szinten kezdjük el a kommunikációt.
Milyen munkák állnak előtted?
Ebben az évben nagyon sok mindent meg kell szülnöm. Augusztus 4-én és 5-én Tokióban mutatjuk be a japán Ruri Mitohval készülő duettünket. Az őszi fesztiválon debütál a Tátikák munkacímű előadásunk, amit hat lánnyal csinálok. Vár még rám egy gyerekdarab, amit a zalaegerszegi bábszínháznak készítek.
hírlevél
