A koreográfus a magyar táncművészet megújításáért, a kortárs magyar tánc és kortárs magyar zene összekapcsolásáért végzett munkája elismeréseképpen vehette át a Magyar Érdemrend tisztikeresztje elismerést. A táncművész-rendező nem tudott részt venni augusztus 20-a alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen, ezért vette át utólag az érdemrendet. Fodor Antal az Állami Balettintézetben (a mai Magyar Táncművészeti Főiskola) elvégzése után az akkor alakuló Pécsi Baletthez került. A táncolással egyidejűleg elkezdett koreográfiákat is készíteni, hiszen eleve az alkotói pályára készült. Első művei: A pulóveres Daphnis és Chloé (1964, Szabó László), Ballo Concertante (1966, Vivaldi) voltak.
Koreográfusi pályáját 1969-től a Magyar Állami Operaházban folytatta, ahol „úttörő volt, úgy a művek gondolatiságában és zeneiségében, mint formanyelvében. A klasszikus balett tökéletes ismeretén túl birtokolta a modern tánc különböző formanyelveit is, s ezeket nagyszerűen tudta ötvözni darabjai mondanivalójához. Az áldozat című alkotása (1973.) nélkülözhetetlen előfutára volt a később bemutatott Béjart baletteknek. E mű nélkül valószínűleg jóval nehezebben fogadták volna el Béjart koreográfiáit az Operaházban, úgy a táncosok, mint a nézők.
Fodor Antal kiemelkedő alkotása A próba című, két felvonásos rockbalett is (1982.), amellyel rövid időn belül hihetetlen előadás- és nézőszámot ért meg, s amelyet több európai együttes és a Kirov Balett is felvett repertoárjára. Az alkotói pálya mellett Fodor Antal jelentékeny szerepet vállalt a táncközéletében is. Vezette az Operaház balettegyüttesét, ügyvezető elnöke volt a Magyar Táncművészek Szövetségének, főtanácsadója a Duna Televízió elnökének. Jelenleg a Magyar Koreográfusok Társaságának elnöke.
Fodor Antal elvégezte a Színház-és Filmművészeti Egyetem rendező-koreográfus szakát, majd megszerezte a DLA (Doctor of Liberal Arts) címet. Munkásságát 1998-ban Kiváló Művész kitüntetéssel, 2002-ben pedig a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével is elismerték.
hírlevél
