Tánc

Ertl Péter: "A pozitívumokat megtartva lépünk tovább"

2012.11.14. 07:01
Ajánlom
Ertl Péter 2013. január 1-től veszi át a Nemzeti Táncszínház irányítását. A korábban táncosként és koreográfusként tevékeny leendő vezető 2006 óta dolgozott az intézmény igazgató-helyetteseként.

- Magyarországon alighanem egyedülálló, ahogyan a Nemzeti Táncszínházban sikerült megoldani az utódlás kérdését, hiszen az intézményt 12 éve igazgatja Török Jolán, te pedig 2006 óta vagy a helyettese. Eddig hogyan osztottátok le a feladatokat?

- Valóban, Török Jolán három ciklusban vezette-vezeti a Nemzeti Táncszínházat, ebből én kettőben voltam aktív kollégája, öt évig pedig a helyettese. Az elmúlt időszakban tehát szorosan együtt dolgoztunk, és a következő hónapok is ugyanennek a harmonikus együttműködésnek a jegyében fognak lezajlani. A hétköznapi munkarendünk semmiben nem változott, mivel már a programtervezéstől kezdve csapatmunka folyik nálunk. A társulatokkal való kapcsolattartástól az épület üzemeltetését érintő kérdéseken át a közönségszervezéssel, marketinggel, PR-ral kapcsolatos feladatokig minden ügy befut a vezetőséghez, és ezeket nem osztjuk le aszerint, hogy mi az igazgató és mi a helyettes dolga, hanem mindketten foglalkozunk mindennel. Az igazgató asszony előrelátóan azért is döntött így, hogy felkészülhessek erre a munkára. Valóban nevezhetjük egyedülállónak vagy példaértékűnek ezt az átadás-átvételt, mert mindvégig a szakmaiság és a táncszakma érdekei maradtak előtérben, hogy az eddig elért eredményeket, az alapkoncepciót, az értékeket és a pozitívumokat megtartva léphessünk tovább.

- Merre visz ez az új út? Kérdezem ezt azért is, mert a pályázati kiírásban a Nemzeti Táncszínház alapfeladataként szerepelt, hogy országos és nemzetközi, a táncművészet egészét és minden ágát befogadó színházi tevékenységet folytasson, hogy a táncművészet sokszínűségének és értékeinek gyarapításával, az előadásoknak a közönség széles rétegeihez való eljuttatásával idehaza és külföldön kezdeményezően képviselje és menedzselje a nemzet táncművészeti értékeit.

- A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központja: anyaépületünk a Budai Várban van, de évadonként száz napon a Művészetek Palotájában is láthatók az előadásaink, ezen túl belföldi és külföldi értékesítési munkát is végzünk. Befogadó színház vagyunk, mintegy negyven társulattal dolgozunk együtt. A fellépők elsősorban a Magyar Táncművészek Szövetségének tagjaiból kerülnek ki, de a tagság nem feltétele a fellépésnek. Azok a projektek vagy egyedi formációk, amelyekben fantáziát látunk, bekerülhetnek a programba. Elsődleges feladatunk a hazai táncművészet képviselete, menedzselése itthon és külföldön. Ez a továbbiakban sem fog változni, a Refektórium, a színház kamaraterme például továbbra is a kísérletezés terepeként fog működni. A Táncfórumról két évvel ezelőtt Budapest Táncfesztiválra átkeresztelt éves rendezvényünk célja, hogy neves külföldi együttesek meghívásával - az utóbbi időkben járt nálunk a Shen Wei Dance Arts, a Les Ballets Trockadero de Monte Carlo vagy a Merce Cunningham Dance Company - a fővárost a nemzetközi táncszcénában pozícionáljuk, és mivel ők zömében a Művészetek Palotájában lépnek fel, a Nemzeti Táncszínház mellett a Müpa jó hírét is öregbítsék. Erre is komoly hangsúlyt fektetünk a jövőben. Profilunk továbbra is tiszta marad, tehát kizárólag tánccal foglalkozunk, annak viszont, ahogyan eddig is, a teljes spektrumával. Értem ez alatt a műfaji sokszínűséget, hiszen repertoárunk a néptánctól a klasszikus balettig és a kortárs táncig terjed, valamint az életkori célcsoportokat is, hiszen kezdeményezőek és nyitottak maradunk minden korosztály vonatkozásában: óvodásoknak szóló előadásaink éppúgy vannak és lesznek, mint tizenéveseknek szóló beavató színházi foglalkozások és természetesen felnőtteknek készült produkciók. Kiemelt figyelmet szeretnék fordítani arra, hogy a fiatal közönség bejöjjön hozzánk, hogy visszajáró és értő nézőt neveljünk, mégpedig nem csupán a táncnak, hanem általában a színház műfajának is. Hatékonyabbá szeretném tenni ugyanakkor azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a produkcióink a nézőkhöz eljutnak, vagyis erősíteném a kommunikációt, a marketinget és a PR-t. Nem szimplán befogadó színházként kívánjuk a társulatok munkáját segíteni, hanem lehetőségeink szerint szeretnénk minél több oldalról támogatni őket az előadások létrehozásától a produkciók továbbjátszásáig. Erre eddig is volt példa, a nemzetközi koprodukciók létrehozása azonban olyan terület, ami új irányt jelenthet.

- Mi indokolja ezt az együttműködést, és kik azok a partnerek, akikkel körvonalazódik a közös munka?

- A nemzetközi szinergiával megvalósuló darabok közelebb hozzák az intézményeket egymáshoz, kulturális hidakat képeznek, valamint elősegítik a nemzetközi átjárhatóságot. Teljes mértékben osztom Káel Csaba vezérigazgató úr véleményét: a jelen helyzetben szükség van az összefogásra. Az ilyen összefogással létrejövő darabokban és a produkciók továbbjátszásában sok pozitív energiát és lehetőséget látok mind a közreműködő intézmények, mind a társulatok, de még a darabok minősége szempontjából is. Akikkel ilyen formában elsőként dolgozni fogunk, az a Philippe Dereuder vezette ScéneNational Evreux Louviers, a Festival Automne en Normandie / Festival Terres de Paroles, amelynek Robert Lacombe az igazgatója, továbbá mellénk állt Ablonczy Balázs, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója is. Így jön létre 2013 folyamán a Nemzeti Táncszínház és a Frenák Pál Társulat új Rómeó és Júlia című előadása, amelynek bemutatóját a Művészetek Palotájában tartjuk. Sikeres darabok állnak mögöttünk, és szándékaim szerint a jövőben is több koprodukciós előadás készül majd a Müpával, hogy a magyar táncművészetben, az előadókban és alkotókban rejlő szakmai tudás és kreatív energia friss, megújult produkciókkal juthasson el a Nemzeti Táncszínház és a Müpa táncot szerető közönségéhez.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

"Nem hiszek abban, hogy ütni-verni kell a táncosokat" – Interjú Aradi Máriával

Aradi Mária nemrég ünnepelte a 75. születésnapját, de ma is rendületlenül dolgozik a Magyar Nemzeti Balett betanító balettmestereként. Nagyívű balett-táncosi pályájáról szerényen beszél, a jelenkori tendenciákról pedig határozott véleménye van.
Tánc hír

Magyarországra hozza szociális cirkusz programját a Cirquel du Soleil

Veszélyeztetett fiatalokkal foglalkozó szakembereknek indított továbbképzést a Cirque du Soleil-jel együttműködésben a Recirquel.
Tánc hír

Szögre akasztotta a balettcipőt a Párizsi Opera Balett

A társulat 154 táncosából 120-an vettek részt az országos nyugdíjreform-ellenes sztrájkban. Az új törvény ugyanis eltörölné azt a művésznyugdíjat is, amelyet a táncosok 42 éves koruktól vehettek eddig igénybe.
Tánc interjú

Milyen esélyeink vannak a függetlenségre? – Interjú Juhász Katával

Juhász Kata a Declaration of Indepence című szólójában a stand-up, a fizikai színház és a kortárs tánc elemeinek ötvözésével járja körbe az egyik legégetőbb kérdést: milyen fajta függéseknek van ma kitéve az egyén a mediatizált és átpolitizált európai kulturális térben? A darab az USA és Dánia után a dunaPart –Kortárs Előadóművészeti Platformon is bemutatkozott.
Tánc magazin

Klasszikus balettek, amik mai szemmel diszkriminatívnak tűnhetnek

Itt A diótörő-szezon, amelynek egyes karaktertáncai kapcsán újra rácsodálkozhatunk, vajon bizonyos pontokon nem rögzítenek-e meghaladott ábrázolásmódokat ezek a 19. századi balettek?