Tánc

Ertl Péter: "Az egész táncszakmát segíteni szeretnénk"

2012.12.19. 07:08
Ajánlom
A Nemzeti Táncszínház immár nem csak nevében, hanem művészeti besorolásában is megkapja a nemzeti jelzőt. Január 1-től Ertl Péter vezeti az intézményt. Célja az egész táncszakma támogatása, de nem gondolja, hogy a lehetőségek odaítélése, az előadások szervezése és bemutatása egyetlen befogadószínház funkciója lenne.

- Török Jolántól veszed át a Nemzeti Táncszínház vezetését. Milyen út, szakmai állomások vezettek eddig a pozícióig?

- 1987-ben a Táncművészeti Főiskolán, az akkori Állami Balettintézetben végeztem néptánc szakon. De nem csak a tiszta néptánc színpadi előadása, hanem a néptánc feldolgozása, a táncszínházi produkciók iránt is érdeklődtem. A Novák Ferenc vezette Honvéd Együttes több alkalommal együtt dolgozott a Győri Balettel is, így a Honvéd Művészegyütteshez szerződtem, ahol csodálatos húsz éves profi táncosi pályát éltem meg. Mint profi táncos a táncművészet több műfajában volt szerencsém kipróbálni magam. Az együttesben töltött második évtized volt a legizgalmasabb számomra, mikor eljutottunk Európa nagy befogadószínházaiba, például a párizsi Théâtre de la Ville-be vagy a Carré Színházba, Amszterdamba, világhírű intézményekbe és fesztiválokra, amelyek megbecsültek minket. Ezeken a külföldi utakon, már nagyon sok szervező munkát végeztem, a tánckari asszisztensi és koreográfusi munka mellett. Nagyon rövid a táncosi pálya, szerencsésebbeknek adatik meg csak a huszonöt év, tudtam, hogy tovább kell lépni, ez a gondolat vitt a kilencvenes években a Táncművészeti Főiskola mesterképzésére, ahol klasszikus balett és néptánc mester diplomát szereztem. Később, a kétezres évek elején, a Pécsi Tudományegyetemen jártam művelődésszervező felnőttképzési szakra. Egy szerencsés helyzet kapcsán a Nemzeti Táncszínház munkatársa lettem három diplomával a zsebemben. Itt 2006-ban indult a pályám egy újabb szakasza. Először a művészeti menedzsmentben dolgoztam, később igazgatóhelyettesként. Amikor Török Jolán igazgatónő bejelentette, hogy 2012 decembere után nem pályázik a pozícióra, akkor döntöttem el, hogy én viszont indulok érte. Készítettem koreográfiákat, de nem az alkotói munka volt a legfontosabb profilom, előadó, szervező és nem utolsó sorban pedagógus voltam, vagyok, habár nagyon kevés időm jut rá, de most is tanítok, mert hiszek benne, és nagyon szeretem.

- A Nemzeti Táncszínház egy befogadó színház, egy olyan befogadószínház, amelynek az előadásait részint a Művészetek Palotája fogadja be. Úgy nyilatkoztál, hogy az itt megforduló társulatok munkáját nem csak befogadni, hanem több oldalról támogatni is szeretnéd. Mi lesz, változik-e a színház funkciója, szerepe a vezetésed alatt? 

- A Nemzeti Táncszínház feladata, hogy a magyarországi professzionális tánctársulatoknak fellépési lehetőséget biztosítson, menedzselje az előadásokat. A Nemzeti Táncszínház rezidensként jelen van a Müpa életében, és ott egy évben száz napon keresztül ugyanezt a munkát végzi. Mi azért működünk, hogy az együtteseknek meglegyen a lehetőségük arra, hogy fellépjenek, hogy a magyar közönség ismerjen egy biztos helyet, ahol minőségi produkciókkal találkozhat, a táncművészet minden stílusban.

- A Nemzeti Táncszínház a fellépési lehetőségen és a repertoárjátszás lehetőségén túl, a koprodukció kialakításától a próbahelyek biztosításáig, a reklámig az alkotói folyamat minden fázisát segíteni kívánja? Gondolok itt elsősorban a nehéz helyzetbe került hatos kategóriás társulatok felkarolására. 

- Kétféle produkciótípus van, az egyik, amelyben mint létrehozó együttműködünk, ezt közös produkciónak tekintjük és vannak darabok, amelyeket pedig befogadunk. Negyven társulatnak éves szinten közel négyszáz előadása ebből a két típusból áll össze. Azonban függetlenül attól, hogy melyik típusba tartozik, a színpadainkon megjelenik, és így dolgozunk azon, hogy a darabok vidéken is, és amennyiben erre lehetőség van, külföldön is megjelenhessenek. Az a legfontosabb feladatunk, hogy ennek a negyven társulatnak a legtöbb előadását a legtöbb nézőhöz eljuttassuk. Az, hogy a produkció létrehozását tudjuk-e, kell-e támogatnunk, az sokat változott az utóbbi években. A változó szabályozások más körülményeket teremtettek a szakmában, a 2008-ban életbe lépő előadó-művészeti törvény, amely jövőre módosul, az NKA átalakulása a megszokott rendszerünkből kimozdított. Eddig az együttesek pályáztak az NKA-hoz, mi adtunk hozzá befogadó nyilatkozatot, tehát előre letárgyaltuk a darabot, és annak a bemutatását, az NKA, a társulat és a Nemzeti Táncszínház közösen támogatta. E hármas finanszírozás volt az anyagi bázisa a darabnak. Amennyiben a társulatnak volt próbahelye, akkor ebben nem kellett segíteni, de ha nem volt, akkor a kapacitásainkhoz képest - sajnos nincs igazán sok próbatermünk - segítettünk. Nem csak a próbateremmel, hanem a kapcsolatteremtésben is, esetleg díszlet- jelmeztervező választásban. Ez a rendszer megváltozóban van. Amennyiben nem lesz a magyar táncművészetnek forrása arra, hogy létrehozzon előadásokat, akkor mondanom sem kell, komoly veszélyben vagyunk.

- Ha nincs elég pénz, akkor a befogadó színházakat kell támogatni, akik segítik a produkciók létrejöttét, vagy az egyes társulatoknak kell bizonyos összegeket adni, hogy ők aztán megteremthessék az együttműködést a befogadóhelyekkel?

- Az ideális állapot az lenne, hogy az együttesek is megkapják a működési és produkciólétrehozási támogatásukat. Külön kell választani a működési és a produkciós támogatást, az előző a próbaterem bérlés, az előadók bére, járulékos költségek, az utóbbi a művészi produktum létrehozása, színpadkép, zeneszerzés, jogok megvásárlása. De ekkora fedezet valószínűleg nem lesz, már most sincs, ezért szükségesnek tartom, hogy a befogadó helyek büdzséjében is legyen egy olyan keret, amellyel megtámogatják, vagy teljes egészében segítik az alkotók munkáját. Most, mikor a hatos kategóriába sorolt társulatok novemberben tudták meg, hogy zárolással együtt az idei támogatásukat csak jövő januárban kapják meg, kivérzik ez a szegmens.

- Mit tud tenni ilyen esetben a Nemzeti Táncszínház?

- A Nemzeti Táncszínház is nehéz helyzetben van, de mindent megteszünk. Előadásszámmal, fellépési lehetőséggel, s így az egy-egy előadásért a társulatoknak fizetett költségtérítéssel tudjuk őket anyagilag is segíteni. Van egy balansz, ami működik, de ha a költségvetési támogatás teljes mértékben kimegy ezeknek a társulatoknak az életéből, akkor az egy lehetetlen helyzet. Van hét állami és önkormányzati fenntartású társulat, jövőre három társulat a kiemelt kategóriába került, ezeknek stabilabbnak mondható a léte, de hatalmas a bizonytalanság a szakmában.

- Akár egy kiemelt befogadóhely, mint a Nemzeti Táncszínház hogyan tud így évadot tervezni? A Tiéd ez a feladat január elsejétől.

- Az új, jövőre életbe lépő előadó-művészeti törvényben a Nemzeti Táncszínházat minősített művészeti intézmény kategóriába sorolták, nemzeti státuszt kaptunk immár nem csak nevünkben, hanem besorolásunkban is. Úgy tudjuk, hogy 2013-ban a nemzeti feladathoz megfelelő forrást biztosít a kormányzat. Ezzel a forrással természetesen az egész szakmát segíteni szeretnénk.

- Megközelítőleg negyven társulattal dolgoztok, dolgoztatok együtt. Mindannyiukon tudtok segíteni, vagy mi lesz a válogatás formája, új társulatok, fiatalok hogyan kapnak majd lehetőséget?

- A magyar táncművészet valóban nemzeti érték, el kell jutnia a közönséghez, a gyerekekhez, ennek a működése, fenntartása állami feladat is. Hogy ezt milyen mértékben vállalja a mostani kormányzat, rövidesen meg fogjuk látni. Azoknak a fiataloknak, akik méltók rá, hogy profi pályára lépjenek, meg kell teremteni a perspektívát, hogy ez egy működőképes életpálya modell legyen számukra. Erről nem szabad lemondani. Ennek a működtetését csak a Nemzeti Táncszínházra tenni nem jó megoldás, nem szeretném, de azért gondolkodom rajta, hogy milyen megoldások lehetségesek. A sokszínűségre kell törekedni, a társulatokat és a különböző attitűdű befogadóhelyeket meg kell őrizni. De természetesen a Nemzeti Táncszínház menedzsmentjének felelőssége, hogy mely társulatokkal dolgozik együtt. Az alapító okiratban meghatározott feladat az, hogy minél nagyobb szegmensét kell bemutatni a magyar táncéletnek. Ehhez persze olyan anyagi és egyéb lehetőségekre van szüksége a táncszínháznak, amellyel képes ezt a munkát elvégezni. Bízom benne, hogy a nemzeti kinevezés kapcsán meglesznek azok az eszközeink, amellyel a magyar táncszakma minél több együttesét eredményesen menedzselni tudjuk majd. 

- Külföldi együttműködések által is igyekeztek pénzt, lehetőséget teremteni?

 - Mindenképpen. Az igazgatói stratégiám része ez a lépés, számomra a nyitás egy nagyon fontos politika. Értem ez alatt, hogy a Nemzeti Táncszínház programjait is szeretném nyitottabbá, közösségibbé tenni, több interaktív tartalmat létrehozni, ami által a táncelőadások látogatottabbak lesznek. A nyitás legtávolabbra mutató állomása: több külföldi együtteset meghívni, több külföldi szakemberrel napi kapcsolatot teremteni és kijuttatni magyar együtteseket külföldre. Koprodukciókat létrehozni, a kinti színházban, és itt is bemutatni az előadást. Kezdésként a Frenák Pál Társulattal való közös munkánkat említeném.

- Hogyan képzeled a nyitást? A Nemzeti Táncszínház mesés fekvése egyrészt előnyt jelent, a turisták nagyobb arányban látogatják, mint az eldugott pesti vagy budai befogadószínházakat. De a Várhegy hátránya, hogy elszakítja ezt a helyet a városi nyüzsgéstől, kulturális hálózattól. Az épületben kihasználatlan nagy márványterek fogadják a látogatót.

- A márványt nem fogom lebontatni, ez egy műemlék épület. Tény, hogy vannak kötöttségeink, de ennek a középkori templomból épített első magyarországi játszóhelynek olyan tradicionális értékei vannak, amire bátran lehet építeni. A színház egy közösségi hely, ahová érdemes feljönni. A földrajzi elszigetelődés egy relatív dolog, a Várnegyed kulturális életbe való bekapcsolása közös érdek, amit remélem az első kerületi önkormányzat és a várgondnokság munkája mellett a színház is segíteni tud, még inkább, mint eddig. A belvárosból ide tizenöt perc alatt, egy busszal fel lehet jönni, az Artus Stúdió, a Trafó, vagy a MU Színház sem esik közelebb, nyitni fogunk a programokkal és várjuk a közönséget. A külföldi közönséget is meg akarjuk szólítani, a Művészetek Palotája és a Várszínház is tökéletes turisztikai célpont. Nemzetközi jegyértékesítő portálokon is jelen kívánunk lenni, és hirdetni szeretnénk bizonyos előadásainkat. Nagyon sok olyan levél érkezik hozzánk, hogy ekkor és ekkor Budapestre érkezünk, milyen előadásukat ajánlják. A tánc nemzetközi nyelv, ezt a remek sajátosságát ki kell aknázni.

- A PR tevékenységük elsősorban a ház arculatára vagy az egyes előadásokra irányul majd?

- Még inkább egységesíteni fogjuk az arculati megjelenést, hogy aki ránéz egy plakátra, vagy internetes hirdetésre, az tudja, hogy a Nemzeti Táncszínház minőségi programjáról tájékozódik. Mivel széleskörű a táncpaletta, amelyet befogadunk, széleskörű a közönségünk is, így a PR-ral elsősorban az egyes produkciók értékét, az alkotók, társulatok tehetségét akarjuk hangsúlyozni, megtalálni így egy-egy előadásnak a mind szélesebb közönségét. Nem csak bevétel centrikus a koncepciónk, bár az is igaz, hogy jegybevételt nem hozó produkciók, egyszeri kísérleti performanszok, becsalogató szabadtéri rendezvények, kiegészítő programok nagy számban a mai anyagi helyzetben nem megengedhetőek. Az új ötletekbe, tehetségekbe mégis sok energiát fektetünk, jó példa erre Feledi Jánossal végzett közös munkánk. Egri táncművészként Barta Dóra társulatával vendégszerepelt, táncolt a színházunkban, aztán elkészítette a PHYSPACOM című koreográfiát, amit sikerrel bemutattunk a kis színpadon, és nemrégiben volt a Le Villi premierje a nagy színpadon hihetetlen sikerrel. Az intézmény megadja azt a lehetőséget, amivel a profi táncosból elismert koreográfus válhat, az előadóból az alkotó személyiség is kiforrhat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Plusz

Új remény – Művészek a rákkal küzdő magyar kajakosért

A Fidelio kezdeményezésére művészek is segítik Tóth Róbert ifjúsági Európa- és többszörös magyar bajnok kajakos gyógykezelését. Már felajánlotta segítségét Miklósa Erika, Polyák Lilla, Náray Erika és Józan László. A Fidelio örömmel fogadja a további művész támogatókat!
Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

"Ami igazán gazdaggá tesz minket, az a sokféleség"

Az idei Budapest Táncfesztivál egyik külföldi fellépője a Company Wang Ramirez, amelynek két alapítója, Honji Wang és Sébastien Ramirez EVEREYNESS című produkciójukkal kapcsolatban árult el kulisszatitkokat.
Tánc magazin

Így néznek ki a fizetések nemek szerint a balettban

A női vezetők hiánya a balettben régi vita tárgyát képezi. Azonban most elindult egy oldal, a Dance Data Project, ami új kérdéseket vet fel.
Tánc kritika

Aki vállalja a tehetetlenségét, az nevetségessé válik?

A minden előadásához új formanyelvet kereső Tünet Együttes ezúttal magáról beszélt A tünetegyüttes című performanszában, amihez csak egyetlen út kínálkozott: az őszinteség.
Tánc ajánló

A Tünet Együttes bemutatja, hogy működik ma egy független társulat

Február 18-án és 19-én a Trafóklubban szembesít a Tünet Együttes a következő kérdésekkel: Hová tart a független színház? Mi közünk van ehhez nekünk, nézőknek? Régen minden jobb volt?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.