Tánc

Falakon innen és túl – A Frenák Pál Társulat próbáján jártunk

2018.10.30. 11:55
Ajánlom
Egy előadás próbáján kívülállóként jelen lenni majdnem olyan intim helyzet, mint egy szülőszobában figyelni, ahogy egy anya igyekszik életet adni gyermekének. A Frenák Pál Társulat W_all című új előadását ráadásul minden táncos a gyermekének tekinti.

Zavarbaejtő, ahogy Frenák Pál meglehetős szigorral, fáradtságot nem tűrve instruálja a táncosokat. Úgy is, hogy utólag mindig finomít kritikáján. "Nem érted, hogy mit akarok mondani, igaz? Persze, mert itt van az újságíró, és zavarban vagytok!" Mint egy szobrász, aki határozott mozdulatokkal nyesegeti le a felesleget az alapanyagról – jelen esetben táncosai testéről és elméjéről, mígnem a kettő egy mágikus pillanatban együtt mozdul. Frenák Pál a W_all előadás létrehozásában elengedte a táncosok kezét. Hagyta, hogy ki-ki keresse meg magában a másság, különbözőség személyes jelentését, ő pedig csak a végső formába öntésnél, vagyis a közös szcenografikus rendszerbe való beemelésnél segít. Persze a próbát követő beszélgetésben Frenák Pál beismeri:

Ha én belenyúlok valamibe, azért az látszik”.

181006_wall-proba_bobalkatalin_DSC_7403-114131.jpg

Frenák Pál (Fotó/Forrás: Bobál Katalin Bobal Photography)

Az önmaguknak és a koreográfusnak való megfelelési kényszer azonban a táncosokra is dupla terhet ró; a hatalmas, falakat szimbolizáló matracok időnként árnyékot vetnek rájuk a napfényes próbateremben, ahogyan igyekeznek elérni azt a hatást, amit Frenák Pál megpróbál nekik sugallatok útján átadni. Elsősorban nem mozdulatokat, hanem az azt elindító belső motivációt értelmezteti. Láthatóan nem könnyű szavakba önteni azt, hogy mitől lesznek kellően szuggesztívekezek a jelenetek. Jelen esetben ráadásul tényleges nyelvi, kulturális akadályok is vannak az alkotók között, hiszen a vendégtáncosok Portugáliából, az USA-ból, Erdélyből érkeznek, de szerepelnek az előadásban különböző testi hátránnyal élő, siket (Mázló Tímea) és kerekesszékes (Kónya Tamás) előadók is.

Így már a próbán is tapintható az, amiről az előadás szól: hogyan lehet a különbözőségek ellenére is egy egységes univerzumot létrehozni? A portugál Annibal dos Santos és az ír Eoin MacDonncha közös duójukban intim közelségben, meztelen felsőtesttel dulakodnak, amolyan „se veled, se nélküled” attitűddel. A bőrfelületek érintkezése, a próbahelyzet esetlensége zavart szül, de gátlásosságnak itt helye nincs, hiszen testük a munkaeszközük, a mű létrehozásának célja pedig mindent felülír. Frenák Pál meg is jegyzi, hogy "Portugália és Írország messze van egymástól", tehát nem könnyű a megértés, még a mozdulatok szintjén sem.

Mindenek előtt tehát le kell bontani a belső falakat, és csak azután jöhetnek a külső akadályok.

180915_wall-proba_bobalkatalin_DSC_0954-114130.jpg

Lőrincz Emma és Annibal dos Santos (Fotó/Forrás: Bobál Katalin Bobal Photography)

Egy másik jelenetben Maurer Milán, a társulat egyik alapembere csatlakozik az előbbi duóhoz, egy birkózószőnyegként használt matracon alkotnak triót. Meglepő látni, ahogy az összes, a színpadon már organikusnak ható mozdulatot részletekbe menően dolgoznak ki - az ugrásokat, spirálokat, a végtagok mozdulatait aprólékosan kitalálják, és még messze a cél, amikor mindez izommemóriába épül. Új nyelvet kell találni, amikor a Mázló Tímea siket előadóművésszel közös jelenetet próbálják a női táncosok, Esterházy Fanni és Lőrincz Emma. Középen kell állnia, hiszen a ritmust elsősorban nem az audio, hanem a vizuális jelekből érzékeli. Újabb tabu-, vagy faldöntögetés:

hogyan énekli el siket és nagyothallóként Mázló Tímea Kovács Kati „Nem leszek a játékszered” című slágerét?

Maurer Milán egyik szólója az Isten hozott! című francia filmdrámából inspirálódik, amiben egy kurd férfi csak azért tanul meg úszni, hogy emigrált barátnője nyomába eredve átúszhassa a La Manche csatornát, a cél előtt azonban megfullad. Bár azt gondolhatnánk, Milán produkciós asszisztensként messziről olvas a koreográfus gondolataiban, és kisujjában van a frenák-i formanyelv, neki is az alapoktól kell építkeznie, hiszen Frenák Pál már a próbán is írmagjában irtja a rutincselekvéseket.

Frenak_Wall_foto1-114129.png

Maurer Milán (Fotó/Forrás: Bobál Katalin Bobal Photography)

Talán némi ellentmondásra lehet itt figyelmes az olvasó, hiszen Frenák Pál előadásaiban vannak rendszeresen ismétlődő elemek – a teret vertikálisan is játékba hozó gigantikus díszletelemek, az erős hanghatások, a térdvédőben dolgozó, félmeztelen táncosok és a rendkívüli fizikalitás – ami miatt néhányan azzal vádolják őt, hogy nem akar, nem tud megújulni, rutinból dolgozik. A koreográfus pedig nem is tagadja, hogy újra és újra ugyanazt fogalmazza meg, új nézőpontból közelítve az általa keresett lényegiséghez. A próbán kézzel foghatóvá is vált mindaz, amit ő így fogalmazott meg:

A művész élő anyagként éli meg azt, amivel foglalkozik, és nem feltétlenül kell egy teóriát húzni köré”.

Talán elég csak egy kicsit Kelet felé fordítani a figyelmünket, és elengedni a linearitásba, a fejlődésként értelmezett változásba vetett hitünket, hogy megértsük ennek a művészi gondolkodásnak a mibenlétét. Ott van például Japán mekkája, az iszei nagyszentély, aminek különlegessége, hogy húsz évente lerombolják és újjáépítik az épületet annak a gondolatnak a jegyében, hogy „mindent meg kell változtatni, hogy semmi ne változzon”. Hitük szerint ez egyfajta örök jelenlétre tanít. A japán butoh táncot behatóan tanulmányozó Frenák Pál is mintha hasonló módon gondolkodna, mintha a változásban lévő változatlanság jegyében építkezne. Minden próbán az alapokig lerombolja táncosai rutinját, egóját, hogy aztán az ebből eredő feszültséget felhasználva újra és újra felépíthesse velük ugyanazt az előadást, teljesen más formában. A W_all esetében pedig az a különös helyzet állt elő, hogy itt a falak, vagyis az egyes jelenetek, mint egy építőkocka-játékban szabadon átrendezhetők, így minden alkalommal egy másképp keretezett valóságra mutatnak rá.

Frenák Pál Társulat: W_all

november 1-2. 20:00 Trafó

Előadók és alkotói résztvevők, koreográfiák:
Deák Zoltán (M Stúdió), Annibal dos Santos (POR), Esterházy Fanni, Polgár Emília (M Studió), Benjamin R. Jarrett (USA), Kónya Tamás, Lőrincz Emma, Eoin MacDonncha (IRL), Maurer Milán, Mázló Tímea
Koncepció és szcenika: Frenák Pál
Zene: Gryllus Ábris – Farkas Miklós
Fénytechnika: Marton János
Hangtechnika: Hajas Attila
Alpintechnika: Zoltai György, Lengyel László

Az előadás a sepsiszentgyörgyi M Stúdió a Trafó, és a Radikal – Újgenerációs elképzelések, valamint a Frenák Pál Társulat közös produkciója.

Mi folyik a Frenák Pál Társulat boszorkánykonyhájában?

Kapcsolódó

Mi folyik a Frenák Pál Társulat boszorkánykonyhájában?

Aki látott már Frenák-darabot, az hozzám hasonlóan biztosan érezte azt, hogy ami a szeme előtt történik, az a mozdulatok szintjén megragad valamit egy magasabb rendű valóságból, vagyis örökérvényű. Utána jártunk, hol születik az alkímia: a Frenák Pál Társulat HIR-O című új darabjának próbán jártunk fotós kollégámmal, ami október 11-én és 31-én látható a Müpában.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Vizuál

A Ruben Brandt és a Napszállta tarolt Sevillában

Milorad Krstic akció-thrillere a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díját is elnyerte a sevillai filmfesztiválon, Nemes Jeles László filmjét pedig a legjobb európai koprodukciót megillető Eurimages-díjjal tüntették ki.
Klasszikus

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Tánc

Az arcukkal is táncolnak

Anton Lachky szlovák koregoráfus paradigmát váltott a Közép-Európa Táncszínházzal közös munkafolyamatban. Bebizonyította, hogy a táncos test nem ér véget a végtagok és a törzs mozgásánál. Arcot, hangot, konkrét gesztusokat adott nekik.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc magyar táncművészek szövetsége

Ünnepel a hazai táncművészet színe-java

Kétnapos rendezvénysorozattal ünnepli november 23-24-én a felújított Hagyományok Házában fennállásának 70. évfordulóját a hazai táncművészet föderatív szervezete, a Magyar Táncművészek Szövetsége.
Tánc kritika

Az arcukkal is táncolnak

Anton Lachky szlovák koregoráfus paradigmát váltott a Közép-Európa Táncszínházzal közös munkafolyamatban. Bebizonyította, hogy a táncos test nem ér véget a végtagok és a törzs mozgásánál. Arcot, hangot, konkrét gesztusokat adott nekik.
Tánc videó

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Tánc ajánló

Mozdulatművészeti sorozat indult a Műcsarnokban

A Rejtett történetek című kiállításához kapcsolódóan a budapesti Műcsarnok átfogó mozdulatművészeti programsorozat indított keddenként.
Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.