Farkas Zoltán "Batyu"
- Mikor fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy táncjátékban dolgozza fel Nagy László egyik legfontosabb költeményét?
- Ezelőtt huszonöt, harminc évvel Nagy László feleségével, Szécsi Margittal beszélgettünk egy kötetlen összejövetelen, amikor megkérdezte tőlem, miért is nem állítom színpadra ezt a nagyszerű költeményt. Ez akkor annyira mellbe vágott, hogy hosszú évekig érlelődött bennem az elhatározás, hogy tényleg belevágjak. Tizenöt éve már egyszer megpróbálkoztam vele, de akkor csak skicceket csináltam, öt-hat párra írt koreográfiák voltak ezek, ám mostanra jött el az idő, hogy kiteljesedhetett ez a vállalkozás. A Menyegző kapcsán mindig az a kérdés munkált bennem, hogy mit is tudok én mondani az embereknek, milyen válaszokat adhatok én a költeményben feltett univerzális kérdésekre. Folyamatosan kaptam a válaszokat és megfogalmazódott az értékek és bűnök ellentéte, illetve annak örök érvényűsége. Feladatom az hogy megpróbáljanak kiutat mutatni abból a világból, ahol még inkább a pénz a minden, mindenki majdnem csak ezért él, hal, öl, s ez ma leginkább a bűnök forrása.
- Milyen üzenete van a mai olvasók, nézők számára Nagy László versének?
Fantasztikus, összetett és nagy vers a Menyegző, és mint a nagy művek, mindig aktuális marad.
Azaz mindig az adott korba illeszthető, másról szólt tehát a megírásakor, másról szólt számomra huszonöt évvel ezelőtt és természetesen másról szól ma. Huszonöt éve a versben megrajzolt hagyományvilág és az abban lévő finomságok, azok bemutatása foglalkoztatott, ma már más dolgokat üzen számomra. Mára úgy látom az ego, a harsány, csak a mulatozásra és az önös örömszerzésre való törekvés uralja világunkat és erre nagyon pontosan reflektál a költemény is. A lakodalom főszereplői, a menyasszony és a vőlegény csupán apropót szolgáltatnak arra, hogy a fékevesztett dorbézolás elkezdődhessen. Csak az számít, hogy mi mit akarunk, csak elvenni akarunk, semmit vissza nem adni az univerzumnak.
Násztánc (Fotó/Forrás: Papp Kornél / Folkpédia)
- Nehéz volt átültetni mindezt a tánc nyelvére?
- Nagy László jellemábrázolása hihetetlenül pontos, a figurái a mai világban is ugyanúgy megtalálhatók. Hogy hogyan ültettem át mindezt a tánc nyelvére? Eklektikusan gondolkodtam. A néptánc alapjaiból indultunk ki, a mátkapár tánca például pontosan, szigorúan meghatározott, autentikus, mély gyökerű néptánc, de a modern és a kortárstánc is megjelenik a jellemek megformálásánál, amiben Bakó Tamás volt nagy segítségemre. A versben körvonalazódó anyagi és szellemi világot szeretném bemutatni, azt, hogy a kettő miért válik el egymástól és hogy a köztük lévő harmónia miért bicsaklott meg.
Én úgy látom, a mérték mára eltolódott az anyag javára, alkotóként pedig az a feladatom, hogy a tánc nyelvén adjak megoldásokat arra, hogyan állítható vissza ez az egyensúly.
A javaslatom az, hogy a szellem felé kell fordulnunk, amelyhez a legrövidebb utat a színek és a hangok világának felfedezése jelenti.
hírlevél
