A Trafó és a MU Színház a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére 2005 őszén szakmai díjat alapított. A 20. századi európai modern táncművészet legjelentősebb újító személyiségéről, Lábán Rudolfról elnevezett elismerés odaítélésére az alapítók olyan független esztéták, kritikusok és szakújságírók közösségét kérték fel, akik évek óta rendszeresen elemzik, értelmezik és népszerűsítik a kortárs tánc-szcéna jelenségeit. A legjobbak közé sorolt koreográfiák alkotói közül ketten pénzjutalomra számíthatnak az elismerést alapító két fővárosi színház felajánlásának köszönhetően - a másfél és félmillió forintos összeget a művészek következő előadásukhoz használhatják fel.
A zsűri tagjai - Artner Szilvia Sisso újságíró, kritikus, Fuchs Lívia tánctörténész, tánckritikus, Halász Tamás kritikus, muzeológus, Koren Zsolt újságíró, szerkesztő, Králl Csaba tánckritikus, Kutszegi Csaba szerkesztő, tánckritikus, Péter Márta tánckritikus, Rényi András esztéta, Százados László művészettörténész, és Tóth Ágnes Veronika kritikus - 120 előadásból válaszutották ki a hat díjra jelölt előadást. Ez kevesebb az előző években szokásosnál, indoklásuk szerint ez a hat produkció emelkedett ki a 2010-es év terméséből, az utánuk következő középmezőny azonban igen masszív volt.
A díj nomináltjai:
Adaptáció Trikolor - Gergye Krisztián Társulat; rendező-koreográfus: Gergye Krisztián
City - Bloom!; alkotók: Dányi Viktória, Molnár Csaba, Sebestyén Tímea, Solinas Moreno, Igor Urzelai
Mindennapi rutin - Hodworks; koncepció: Hód Adrienn
Tao Te - koreográfus: Fehér Ferenc
Újravágva - Bozsik Yvette Társulat; rendező-koreográfus: Bozsik Yvette
VŰ - Budapest Tánciskola; rendező: Angelus Iván
Fehér Ferenc Lao-ce Tao Te King - Az Út és Erény könyve című műve alapján készült, előadói Fehér Ferenc és Dózsa Ákos. A produkció laudációjában így ír Tóth Ágnes Veronika: "Fehér Ferenc mintha mindig archetipikus történeteket mesélne el, melyeket magunk rakhatunk össze, hiszen az értelmezési mezőt végtelenül tágra hagyja, nem köti meg az asszociációkat. A darab kezdetén két higanymozgású, izgága fickó kap össze egy falat kalácson. Végletesen összetartozó lények ők: lehet, hogy testvérek, lehet, hogy tükörképek, de megeshet az is, hogy valóban ellenfeleket látunk, akik az utolsó falatért marakodnak. Játékos, könnyed, „harc nélküli harc" zajlik közöttük. Stilizált küzdelmeik egy burleszk szereplőit, egy számítógépes játék hőseit vagy éppen marionett-figurákat is eszünkbe juttathatnak. Puha légbokszolásuk, gyors összeugrásaik, groteszk viadaluk néha olyan ártatlan, lágy és vad, mintha csak két kölyökmacska esne egymásnak. Átugorják a másik testét, miközben lazán továbbgörgetik a földön, zakójánál fogva teszik arrébb a másikat, egymás tehetetlennek tűnő testével dekáznak, vagy éppen egyetlen, harcias fújással győzik le ellenfelüket. Meghitten egymás hajában kurkásznak, de bármikor el is gáncsolhatják egymást. Láthatatlan szálakkal vannak összekötve, mint az egypetéjű ikrek, de örökösen ugrásra készen állnak. A támadó fél még nem is gondol az ütésre, amikor a másik már lebukik, hogy elkerülje.
Fehér Ferenc és Dózsa Ákos kettőse megkapó, üdítő látvány, Fehér Ferenc sugárzó, szuggesztív, vibrálóan izgalmas lényét Dózsa Ákos melankolikusabb, kamaszosabb, szelíd, de meglehetősen elszánt figurája ellenpontozza. A lépésanyag olykor egészen akrobatikus, máskor pedig ironikusan egyszerű: a street dance-ből kölcsönzött, villámgyors pördüléseket, forgásokat pimaszul együgyű, rongybáb-szerű lépegetés követi. A darab eredetisége a kontakt-technika, az utcai táncok, a civil mozgások vagy a különböző sportokból átvett mozdulatok egyedi mixelésén túl abból is adódik, hogy koreográfus a perspektívát is variálja, például az egyik bokszjelenetet 90 fokkal elforgatva, nem állva, hanem fekvő helyzetben mutatja meg. Karakteres és friss ez a darab, tele kreatív, humoros mozgásötlettel, melyek nem köszönnek vissza sehol máshol. És talán éppen ez az üde, ártatlanul szemtelen nézőpont az, ami miatt Fehér Ferenc pár év alatt a nemzetközi táncfesztiválok egyik legkeresettebb magyar koreográfusává vált."
A City készítői a Bloom! kollektíva - tagjai: Dányi Viktória, Molnár Csaba, Sebestyén Tímea, Solinas Moreno és Igor Urzelai - a Jardin d'Europe és a Műhely Alapítvány jóvoltából jött létre, az együttes első közös munkája.. Králl Csaba megfogalmazása szerint "a City mozgásba szőtt politikai pamflet, identitásfürkésző és preferenciavizsgáló talk show, ahol nem hagyományos kér(d)és-felelet játék zajlik, hanem parancsszavak röpködnek, míg az arra érkező válaszok nem szóban, hanem mozdulatokban fogalmazódnak meg.
Orwell szelleme lebeg a Bloom! városa felett, a színpadon önmagukat (is) alakító táncosok pedig nem kevesebbre vállalkoznak, minthogy felvegyék a kesztyűt a láthatatlan Nagy Testvérrel, aki szenvtelen géphangon küldi ukázait, teszteli, ugráltatja, irányítja őket olykor a végkimerülésig. Rafinált, ügyes kis darab ez, úgy képes szólni az élet legközhelyesebb dolgairól, elsősorban általános politikai, társadalmi kérdéseket feszegetve (mint demokrácia és diktatúra, egyén és hatalom, egyén és közösség fogalompárjai), hogy nem futkározik az ember hátán a hideg, mert kerüli a moralizálást, tűzzel-vassal irtja a didaxist és gáncsot vet a sablonos formai megoldásoknak.
Egészen újszerű az az észjárás is, ahogy a társulat a mozgáshoz közelít, ugyanis eredendően nem a mozdulatokból indulnak ki, hanem az elhangzó szövegeket, vezényszavakat és utasításokat dekódolják különböző előjelű mozdulatokká, esetenként mozdulatok folyamatává, rendszerévé. A mozgás tehát csupán egy, a szavakra, mondatokra „elküldött" válasz, jel, üzenet, testreakció, amely azonban a maga keresetlen egyszerűségében is módfelett játékos és szellemes konfigurációkká képes összerendeződni. A válasz olykor csak egy kézfelemelés, máskor meg stilizált gesztusok, pózok, szerepminták, mozgásjátékok követik a hangokat, de ami a legszebb az egészben, hogy a mozdulatok egymásutániságából, rendszerezett rendetlenségéből a jelentésességen túl apró struktúrák, mozgásszekvenciák is kicsíráznak."
A Lábán-díj jövőre is lesz, és az átadás az odaítélés módja azonban változik. Ezt a Trafó és a MU Színház, valamint a kuratórium együttesen dolgozzák ki a közeljövőben.
hírlevél
