A Black Project 1 című előadásban a sötétség dominál. A táncosok - mindkettő furcsa hibrid, se nem gép, se nem ember - fekete térben, feketére festve végeznek apró, repetitív mozgásokat a Mika Vainio-féle minimál technóra.

Black Project 1 - Antony Hamilton (forrás: Trafó)

A táncosok fluoreszkáló ezüstfestékkel graffitiznek, háromdimenziós rajzokat festve maguk köré és a testükre. A közönség megbabonázása mellett a produkció el is gondolkodtat: a feketeségtől ugyanis láthatóbbá válnak a dolgok, mint valaha. Az előadás elnyerte az Ausztráliában nagynevű Helpmann-díjat.

A MEETING olyan koreografikus hanginstalláció, amelyben apró metronómhatású hangszerek - kis egérfogók - alakítják a teret és diktálják a mozgás ütemét. Az előadásban a két táncos 64 kis robot alkotta körben áll, minden mozdulatot meditatív lüktetéssel végez, és, ahogy elmozdulnak az ütőhangszerek, úgy formálódik az előadók körüli tér is.

Ebben a darabban Hamilton kényszeres mozgásokkal teli koreográfiája párosul alkotótársa, Alisdair Macindoe megszállott hangszerkészítési igényével. Macindoe nemcsak táncos és hangszerkészítő, hanem zenész is: mind előadói, mind zenei területen kitüntették már a rangos Green Room-díjjal.

Hamilton és Macindoe táncosként kezdtek az ausztrál Chunky Move és a Lucy Guerin Inc társulatoknál, majd Hamilton önálló munkába kezdett és ma már saját koreográfiáiban bontakoztatja ki kreativitását, kiegészülve Macindoe hangszertervezői és zenei közreműködésével.

A ma már az egyik legjelentősebb ausztrál koreográfuskánt ünnepelt Hamilton, akit a Trafónak négy év után sikerült elhívnia, az érzékeket és az intellektust megmozgató előadásaival járja a világot: Melbournetől Lyonon át egészen Berlinig.