Tánc

Felméry Lili: „Boldog vagyok, hogy az Operaházban táncolhatok”

2011.01.06. 02:45
Ajánlom
Felméry Lilinek nemcsak az alakja, kelleme és bája, hanem a neve is egy balerináé. 2010-ben végezte el a Magyar Táncművészeti Főiskolát, a 2010/11-es évadtól a Magyar Állami Operaház címzetes magántáncosnője. Simon István partnereként Júlia megformálója, Junior Prima Díjas tehetség.

- Az első operaházi évadod tartogat több elfoglaltságot, nagyobb kihívásokat vagy az elmúlt tanulóévek, amikor meg kellett osztani a figyelmedet a tanulás és a tánc között?

- Nagy változás az életemben, hogy kilenc nehéz, de boldog "balettintézeti" év után idén ősztől az Operaházba szerződhettem. A lehetőség, hogy itthon táncolhatok, mindenért kárpótol. Szinte összehasonlíthatatlanok az iskolai évek és ez az évad, hiszen teljesen megváltozott a napjaim időbeosztása. A főiskolán a kiegyensúlyozott szakmai munka volt alapkövetelmény, az Operában a művészi szabadság megtalálása és megélése is az. Szerencsére sok feladatot kaptam, arra törekszem, hogy megfeleljek az elvárásoknak.

- 2008-ban a Lausanne-i Nemzetközi Balettversenyen a legjobb női táncos díját nyerted el. Ezzel a győzelemmel egy tíz hónapos külföldi tanulmányi lehetőség járt együtt. Londont, a Royal Ballet Schoolt választottad, majd Szentpéterváron, a Vaganova Balettakadémián is tanultál. Összehasonlítható a két iskola, a két tanítási módszer?

- A londoni Royal Ballet a világ egyik legelőkelőbb társulata, balettiskolája a leghíresebbek közé sorolható. Keveseknek sikerül az iskola végzősei közé kerülniük. Végül a saját döntésem folytán, egy kinti szerződési ajánlatot is "átlépve", hét hónap után hazajöttem. Nyomós ok szülte a döntést, hiszen a Magyar Állami Operaház tanulmányi ösztöndíjat ajánlott fel. Nekem pedig kislány koromtól kezdve az volt az álmom, hogy egyszer én is az Operaház tagja lehetek. Hazajöttem, és még egy évet tanultam a Magyar Táncművészeti Főiskolán a diplomám megszerzéséig. Ennek részeként, ösztöndíjasként tanulhattam egy rövid ideig Szentpéterváron. A főiskolai mesterem, Dózsa Imre járta ki nekem a lehetőséget, amely felejthetetlen emberi és szakmai élmény volt. A külföldi tanulmányok, nemzetközi versenyek mindig nagy kihívást jelentenek. Angliában szinte csak díjnyertes táncos tanul a Royal Ballet Schoolban, de Oroszországban is kiválóságok járnak az akadémiára. A Vaganova-módszer közelebb állt hozzám, hiszen itthon is ezt tanuljuk. Korábban az Egyesült Államokban is volt módom kurzusokat elvégezni Miamiban, majd Houstonban, ott a Balanchine-technikát tanultam. Ezek a tapasztalatok nélkülözhetetlenek, minden európai és tengerentúli tanulási módszer fejleszti a testet és fokozza a koncentrációt, a sokoldalú tudás vezet a sikerességhez.

- Beszélgetésünk során már többször hangsúlyoztad, hogy örülsz, hogy itthon dolgozhatsz. Mi az, ami miatt az Operaházat választottad?

- Már amikor bekerültem a Táncművészeti Főiskolára, meghatározó élmény volt számomra az Operaház. Az épület monumentális látványa, az ott dolgozó művészek tudása, szellemisége. Növendékként lehetőségem adódott próbákat, előadásokat nézni. Az Operaház atmoszférája varázslatként hatott rám, éveken keresztül csodálhattam olyan táncosnőket, mint Hágai Katalin, Volf Katalin és mai utódaik, akiknek az ember természetesen egyszer a nyomába szeretne lépni. Ma már előfordul, hogy egykori eszményeimmel, a ma mestereivel próbálhatok. Ez az, ami ösztönző. Itthon feladataim vannak, van hova fejlődni, kitől tanulni. Az én ragaszkodásom ennek a közegnek köszönhető, ez személyes választás kérdése, rám óriási hatással volt és van a hely szelleme, a társulat egésze. És örülök, hogy egy olyan városban élhetek és dolgozhatok, ahol a családomat is a közelemben tudhatom.

- Mi volt az elmúlt év legmeghatározóbb szakmai élménye számodra?

- A legmeghatározóbb szakmai élményem mindenképp a Prokofjev-Seregi-féle Rómeó és Júlia előadás volt. Júliát táncolni szinte valamennyi balerinának dédelgetett vágya. Azért, hogy ezt a szerepet 18 évesen eltáncolhattam, nem lehetek eléggé hálás Seregi művész úrnak, Hágai Katalinnak, Keveházi Gábornak, Kaszás Ildikónak, akik bíztak bennem, tanítottak és mindenben a segítségemre voltak. És persze Rómeónak, Simon Istvánnak. Ez a premier felejthetetlen élmény volt számomra. Most itt az újabb kihívás. A rosszul őrzött lányt próbálom, januárban táncolom a szerepet, ez egy vidám darab, egy egészen más karakter, mint Júlia figurája. A Junior Prima Díjra pedig egyáltalán nem számítottam. Csak 19 éves vagyok, a többi díjazott nálam érettebb és nagyobb múlttal rendelkező művész, ezért is volt nagy megtiszteltetés számomra ez a díj.

- A szerepek technikai kidolgozása mellett a karakterformálásra, a különböző szerepek színészi előadására hogyan készülsz fel?

- Hágai Katalin mesternővel sokat foglalkoztunk Júlia személyiségével, az érzelmek kifejezésével. Amennyiben van irodalmi alapja az adott balettnek, akkor azt az ember elolvassa. Több videót is meg szoktam nézni különböző táncosokkal, akiktől rengeteget lehet tanulni. Szépen lassan, a mozdulatok segítségével is megpróbálja az ember a saját személyiségét is belecsempészni a szerepbe.

- Mit jelent számodra a kikapcsolódás? Szakítasz időt a társművészetekre is: színházba, moziba, kortárs tánc előadásokra jársz-e?

- Színházba nagyon szeretek járni, elsősorban a prózai színház érdekel, de nyitott vagyok minden stílusra. A táncszínházat is szeretem, ha időm engedi, akkor természetesen moziba is járok. Ha a családommal vagy barátokkal lehetek, akkor ez mind-mind kikapcsolódás, bár most annyira új élethelyzetben vagyok, hogy a baletten kívül jórészt nem is foglalkozom semmi mással.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Marton László

A Vígszínház egykori igazgatóját hosszú, méltósággal viselt betegség után érte a halál. 76 éves volt.
Zenés színház

Maxon a regény eksztázisa: ilyen A nagy Gatsby a Vígben

Gatsby pesti milleniál 2019-ből. Gatsby Fitzgerald klasszikus alakja. Gatsby visszafele úszik, az idővel szemben. A Vígszínház új előadásában Gatsby jól énekel.
Zenés színház

Gyerekszereplők mesélnek a távozó Billy Elliot musicalről

Az évek során több gyerek is játszott a musicalben, amelyre szeptember 22-én lejár az Operaház szerződése. Búcsúzóul nézd meg, milyen volt a darabban játszani.
Klasszikus

Mikor kezdtünk el ráadást követelni a hangversenyeken?

Megszokott dolog: ha a műsor megengedi, addig tapsolunk, míg a muzsikus újra színpadra nem jön, és ráadást ad. Mint minden hagyomány, ez is elkezdődött valamikor.
Könyv

„Nincs kitől többé megtanulni, hogyan bocsáthatnánk meg egymásnak” – Konrád Györgyre emlékezve

Pályatársakat, kortárs művészeket, barátokat kértünk meg, hogy pár sorban írjanak Konrád Györgyről, Konrád Györgyhöz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc magazin

Mi a hosszú élet titka? – Egy 100 éves balettmester válaszolt

Henry Danton korát meghazudtoló szellemi-fizikai állapotban van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a mai napig balettot oktat, a tanulók pedig isszák a szavait, lesik a mozdulatait.
Tánc hír

Magyarok is csatlakoztak a #BoysDanceToo kampányhoz

A Táncművészet Magazin felhívására több magyar táncegyüttes és táncos is csatlakozott fotóval a két hete indult internetes mozgalomhoz, ami a férfi táncosok társadalmi elfogadottságát igyekszik növelni.
Tánc hír

Több mint háromszáz táncos állt egyszerre spiccen

Megdőlt a „legtöbb egyidejűleg spiccen álló táncos” világrekordja. Szeptember 10-én még a reggeli kávé előtt sikerült történelmet írniuk a balettosoknak.
Tánc ajánló

70 éves a Honvéd Férfikar és a Nemzeti Táncegyüttes

Egész estés gálaműsorral ünnepli fennállásának 70. évfordulóját a Honvéd Együttes két művészeti kara, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Honvéd Férfikar szeptember 29-én az Erkel Színházban.
Tánc ajánló

Mexikói zenészek magyar flamencotáncosokkal fűtik fel a Ráday utcát

Szeptember 15-én vasárnap Andalúzia zenei kincsét mexikói és magyar művészek hozzák el a Stúdió K színpadára.