A rövid videók abból a kérdésből indulnak ki, hogy vajon mennyi időt töltünk egyetlen kép befogadásával, és ez az időtöltés milyen minőségű. Az első koreográfiát a produkció szerves részét képező Szüts Miklós-festmény, az Őszi kép inspirálta.
Gergye Krisztián a mozdulatsor végére már-már szó szerint eggyé válik az alkotással.
Más perspektívából nézve viszont a megragadhatatlanság, a kitörés igénye tükröződik a mozdulatokon keresztül. Ahogy a festmény a víz segítségével, illetve a tintapacák révén „kilép” saját keretéből, nyomot hagyva a fehér kárpiton és ingen, úgy lép ki pillanatokra a táncos is a kamera látószögéből.
A néző maga csak sejthet valamit a mozdulatok tényleges jelentéséből, és egyénileg dekódolja a látottakat, éppen, mint a festmény előtt álló művész, aki valójában maga is csak részleges befogadója az alkotásnak.
Az Őszi kép inspirálta koreográfia
Fejléckép: jelenet a performanszból (forrás: Gergye Krisztián Társulata)
hírlevél
