Az idei XIII. Magyar Táncfesztivál Győrben a hagyományos programokat megőrizve, egy szokatlan újítást kínál, megrendezi az ország első online fesztiválját a Fesztivál ON-t, amely kis túlzással élve egy táncművészeti szabadulószoba eseményeit közvetíti egy internetes live stream adás keretében a nézők felé. Június 23-án 20–23 óra között három neves férfi kortárs táncművész (Várnagy Kristóf, Feledi János, Gergye Krisztián), június 24-én pedig három női alkotó (Góbi Rita, Ladjánszki Márta, Pataky Klári) mutatkozik be. Mindannyian nemcsak kiemelkedően kreatívak, hanem eddigi produkcióikban is élénk párbeszédet folytattak a közönséggel.

A Győri Balett korábban már részese volt egy sikeres élő internetes közvetítésnek, amikor egy készülő darab próbafolyamatának lehettek „kukkolói” a nézők. Akkor több mint 80 ezren látták az online közvetített eseményeket. A „kisalkotók” számára ezért kínált óriási lehetőséget a Fesztivál ON, hiszen ezúttal potenciálisan több tízezres közönség előtt szerepelhettek.

Az alkotókkal Bőcs Annamária készített körkérdéses interjút a fesztivál előtt néhány héttel.

- Miért tartja izgalmasnak a projektet?

Gergye Krisztián (Fotó/Forrás: Posztós János)

Gergye Krisztián: A kitettség, a kiszolgáltatottság és a befogadás lehetőségeinek számos kérdését veti fel. Szeretem az ilyen jellegű kísérletezést. Bár a tánc- és a színházművészet nyilvánvalóan a jelenidejűség és a pillanatiság művészete, és a néző fizikai jelenlététől, tekintetétől válhat érvényessé, az online fesztivál gondolata mégis nagyon izgalmas. A kamerák kereszttüzében születő improvizatív alkotás felrúgja a szokásos előadó-művészeti attitűdöket, és sokkal inkább egy belső munkára, az alkotás intimitására enged rálátást.

Várnagy Kristóf: Tánc és film. Van e közös nevező? Megfogható-e az előadó-művészet esszenciája kamerán keresztül? Nézőként már sok táncfilmet láttam, most a FesztiválON egy nagyszerű alkalmat biztosít arra, hogy kicsit belülről is belelássak ezekbe a kérdésekbe.

- Mennyiben okoz nehézséget az alkotásnál egy darab, vagy egy mozdulat születésénél, hogy azt több tízezren figyelhetik közben? Inspiratív vagy gátló tényező?

Feledi János: Inspiráló, de az alkotásnál magára a mozdulatok születésére kell gondolni, és nem arra, hogy mennyien figyelnek. Azok, akik részt vesznek a FesztiválON-ban, nem kifelé dolgoznak, hanem befelé koncentrálnak, így sokkal hitelesebb, emberibb dolgok születnek meg.

Gergye Krisztián: Talán a tudat, hogy sokan nézhetik, felelősséget követel tőlem, hogy ne maszatoljak, hanem azonnal menjek bele a saját történetembe, nyissam meg magam, a lehető legmélyebben és legőszintébben, mert ha érdemtelen történet kerül a szemem elé a világhálón, azonnal továbbklikkelnék.

Feledi Project: Prozódia (Fotó/Forrás: Jókúti György)

- Mennyire tekinti a színpadi előadások mellett a „kisalkotók” hatékony megjelenési módjának az élő online bemutatókat?

Ladjánszki Márta: Hogy mit jelent élő online módon az alkotási folyamatomat közzétenni? Újszerű! Ilyen még nem nagyon volt itthon. Hála a technikai lehetőségeknek és az egyre népszerűbb nemzetközi együttműködéseknek, azzal már találkozhattunk, hogy egy próbát egy másik országban a társalkotók élőben végignéztek, azonban az egy zárt körnek szólt. Az viszont új, hogy ezt a folyamatot teljesen megnyissák bel- és külföldi nézőknek.

Góbi Rita: Azt gondolom, hogy mivel az internet uralja a társadalmunkat, ezért nekünk itt és így is kell kommunikálnunk magunkat, a művészetünket.

Feledi János: Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagy együttesek mellett teret kapjanak a fiatal, kis kortárs együttesek és alkotók, akik a FesztiválON-hoz hasonló sokrétű rendezvényeken is meg tudják mutatni magukat. A hatékonyságot abban látom, hogy a mai online központú világunkban gyorsabban tudjuk eljuttatni a táncművészetet, és azon belül a kis együttesek, alkotók műveit a közönséghez.

- Ez az új, virtuális megjelenési forma lehet a jövőben ennek a műfajnak a saját közvetítő közege a nézők felé? Hiszen ily módon több tízezer emberhez eljuthatnak, miközben a hagyományos úton legfeljebb néhány százhoz.

Góbi Rita: Ebben lehet ráció, de azért az előadóművészek számára mindig nagyon fontos az élő együttlét a közönséggel. Imádom érezni az emberek energiáját, kell, hogy megéljem a pillanatokat, érezzem a jelenlétet, ez a pillanat művészete.

Gergye Krisztián: Kívánom, hogy hosszú távon legyen ekkora sikere a FesztiválON-nak, de nem hiszem, hogy kiválthatná a színházba járást. Úgy vélem, ez a két megjelenési forma egymás mellett érdekes. Miért is kellene egyiknek kiváltania a másikat? Teljesen másról szólnak, még akkor is, ha az adott mű, amit közvetítenek, azonos.

Ladjánszki Márta: Szerintem a színház akkor igazán színház, ha színes-szagos-testközeli. A tánc esetén ez halmozottan így van. Szeretem azokat a helyzeteket, amikor érintéstávolságban vagyok a nézőtől, és ténylegesen beengedjük egymás aurájába egymást. A beengedés kölcsönös, ez nem egy egyoldalú folyamat.

A cikk eredetileg a Táncművészet Magazin 2017/2. számában jelent meg.