Tánc

„Finn, ugorj!”– Táncelőadás egy finn-magyar barátság margójára

2018.04.20. 14:34
Ajánlom
Simkó Beatrix és a finn Jenna Jalonen Long time no see! című táncelőadásukban beszélik ki a barátságukat. A darab április 20-án a Trafóban debütál az XXS-sorozat keretében. A premier kapcsán Farkas Zsuzsi, a Trafó blogjának szerzője beszélgetett velük – magyarul.

- Elég szokatlan, hogy különböző származású és Európa más-más országában élő ember mély barátságot köt, mi több, ápol. Egyikőtök magyarként németországi, másikotok finnként belgiumi lakos. Hogyan szövődött ez a kapcsolat?

Simkó Beatrix: Mindketten a Duda Éva Társulatban táncoltunk. Hasonló az érdeklődésünk, így hamar megtaláltuk a közös hangot. A munka kapcsán szembesültünk azzal, hogy sok mindenben hasonlítunk, azonos hullámhosszon vagyunk. Ezt a rezgést vagy energiát csak érzed, nehezen racionalizálható. Tehát a munka és az emberi része összeadódott,

mostanra szinte testvéri kötelékek fűznek minket össze.

longtimenosee

longtimenosee (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

- Ebben a nyelvi sokféleségből melyiket használjátok? Gondolom, az angol adja magát leginkább.

Jenna Jalonen: Hát, ez érdekes, mert csak akkor beszélünk egymással angolul, ha olyan közegben vagyunk, egyébként magyarul folyik köztünk a kommunikáció.

SB: Jennával szinte csak ezen a nyelven beszélünk. Az állandó magyar nyelvhasználat miatt a finn identitása viszont sokáig háttérbe szorult. Ezen próbálunk változtatni,

a darabban és a kapcsolódó kutatásban is sokat foglalkozunk a gyökereinkkel, a finnség és a magyarság megélésével.

- Jenna, mit jelent számodra a finn identitás?

JJ: Nehéz megmondani. Mostanában kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés, pedig már tíz éve külföldön élek. A finnországi természethez például erősen kötődöm, és gyakran hiányzik. A finnek zárkózottsága viszont távol áll tőlem, én jóval nyitottabb, közvetlenebb vagyok.

- Mit gondoltok, barátságban van jelentősége a közös kultúrának, a közös származásnak?

JJ: Szerintem igen, és ez a magyarokkal való kapcsolatomra is igaz. Hét év ittlét után a nyelvvel együtt azonosulni tudtam az emberek mentalitásával, szemléletével. Ebben biztosan szerepet játszottak a közös gyökerek. Több más nemzetiségű barátom is él itt, akiknek nehezen megy a beilleszkedés. Nekem viszont nem volt gond, nem éltem meg kultúrsokként az ideköltözést, nem érzem magam idegennek.

SB: Én ennek kisebb jelentőséget tulajdonítok. Sokat utazom, számos barátom van a világban. Az azonban mindenképpen számít, hogy Jenna évekig élt Magyarországon. Ugyanazokkal a problémákkal találkozott, mint mi budapestiek, egy sor helyi szokást vett fel, a magyar lett a közös nyelvünk. Ez nyilván segítette a kapcsolatunk elmélyülését.

Long time no see!

Long time no see! (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

- Mindez az együtt rezdülés, hasonló hullámhossz hogyan nyilvánul meg a közös munkában?

JJ: Nem csak a mentalitásunk, érdeklődési körünk, lelki alkatunk hasonló, hanem a testfelépítésünk is. Majdnem egyformák vagyunk.

- Gondolom, ahogy a magyar a közös nyelvetek, a testi hasonlóságon kívül szükség volt a közös testnyelvre is. Ez adott volt, vagy tanultátok, és összecsiszolódtatok?

JJ: Is-is. Kisebb különbségek abban vannak, hogy egy-egy érzelmet hogyan fejezünk ki a mozgásunkkal.

SB: Természetesen nem csak a hasonló testalkaton múlik az összehangolódás. Ugyanilyen alkatú sportoló teljesen más testkommunikációt használ, mint mi. Az, hogy köztünk ennyire finoman működik a mozgásnyelv, a sok közös tapasztalatnak és a hasonló trenírozásnak is köszönhető.

- A Long Time No See! az első közös munkátok. Miként indult a projekt, és hogyan jött létre a darab koncepciója?

JJ: Az alapötletet 2016-ban találtuk ki, akkor már jó ideje ismertük egymást. Mindig viccelődünk azon, hogy olyanok vagyunk, mint egy finn-magyar testvérpár, ezért adta magát, hogy a barátságunk legyen a közös projekt alapja.

Az elején a „finn-ugorj” szójátékból indultunk ki, ezt egyszer Beatrix próba közben kiáltotta oda nekem, ez a mai napig az egyik belső poénunk.

SB: Volt vizuális kiindulópont is, egy fotó, amin ketten egy medencében vagyunk. Finom, nőies kép, ami jól tükrözi a hasonlóságainkat és a különbségeinket, emellett pedig beemeli a víz témáját is, ami mindkettőnknek fontos, és az előadásban is hangsúlyos elem.

LTNS PR domolky daniel 03.gif

LTNS PR domolky daniel 03.gif (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

- A darab munkacíme, a TERV volt. Hogy lett ebből Long Time No See!?

SB: A TERV volt az első szó, aminél rájöttünk, hogy mindkét nyelven jelentése van. Finnül az üdvözlettel rövidítése, azaz üdv. Más nyelveken ezt a szót nem értették, így a mi belső kódunkká vált. Később szerettük volna, ha a darab címe jobban utal a köztünk lévő kapcsolatra.

- A darab leírásában – többek között – azt a kérdést feszegetitek, hogy szükséges-e egyáltalán a verbalitás, ha a test nyelvkészlete eleve nagyon gazdag. Mire jutottatok?

JJ: Ez nyitott kérdés. Ha csak a színházra gondolok, testtel és gesztusokkal sok mindent ki lehet fejezni. Nyilvánvalóan a nyelvet nem lehet teljesen elhagyni. Attól függ, hogy milyen a kommunikációs helyzet, hogy kell-e nyelvismeret vagy sem. Amikor még nem beszéltem magyarul, akkor is ki tudtam fejezni magam.

- A darabban a mozgás mellett fontos szerepe van a hangnak, a látványnak és a szövegnek is. Íróval, hangdesignerrel, látványtervezővel és produkciós menedzserrel dolgoztatok együtt.

SB: A kezdetektől fogva tudtuk, hogy ez nem csak táncelőadás lesz.

Pomozi Péter finnugor-kutató mondja azt, hogy a nyelvi kérdést nem lehet interdiszciplinaritás nélkül megközelíteni. Ez a szó némileg elcsépelt művészi kontextusban, de mégis jól kifejezi a projekt összművészeti jellegét. A darab karakteres látványvilágát Dömölky Dániel hozta létre, aki a kommunikációhoz tartozó vizuális kampányért is felelt. A többfunkciós díszlet – mint például a szauna is – tükrözi a különböző kulturális jellegzetességeket, különbségeket és az izoláltságot. A darabban használt hangulatteremtő elektronikus zene Gryllus Ábris munkája, a jelmezeket pedig Kasza Emese jegyzi. Mindannyian a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) végeztünk, az ismeretség is ott alakult, majd több különböző színpadi munkámban folytatódott. A szöveg alapú jeleneteinken Vinnai András íróval dolgoztunk együtt. A produkciós menedzserünk Kovács Andrea, aki több szálon kötődik Finnországhoz, hiszen az ELTÉ-n szerzett finn szakos diplomát és többször dolgozott Helsinkiben is.

Long time no see!

Long time no see! (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

 Hogyan jelenik meg a szöveg az előadásban?

JJ: Fontos szerepe van. Nem akarok túl sokat elárulni, de többször játszunk a szavak hangzásával, és szépirodalmi szövegek is szerepelnek a darabban.

SB: Próbák közben sokszor úgy improvizáltunk, hogy magyar és finn verseket vagy rapet hallgattunk. Ezeknek leginkább a ritmusát használtuk. A darabban több önéletrajzi rész van, ezek inkább szövegesen jelennek meg.

- Mennyire működik szerintetek az előadás a magyar és a finn kontextuson kívül, akár más országokban?

JJ: A darab rövidebb verzióját Brüsszelben is előadtuk az XS fesztiválon, ahol a közönség nagy része belga vagy flamand volt, és nekik is átjött az üzenet. A kommunikációnak sok rétege van, több módon lehet ugyanazt kifejezni, a nyelv csak az egyik eszköz. Brüsszelben a nézők többsége egyik nyelvet sem értette, ugyanakkor a nyelvi korlátok asszociációs szabadságot adtak nekik. Amikor külföldre utazunk, természetesnek vesszük, hogy nem értünk mindent, de a színházban ez új helyzet, ami kizökkenti a nézőt.

SB: Különböző reakciók voltak. Volt, aki számára gondolatindító volt az asszociációs szabadság, másoknak viszont fontos volt, hogy megértsék a szöveget. Ezek a nézők kérdezték is, hogy miért nincs felirat. Hosszabb szövegrészeknél van fordítás, nem hagyjuk teljesen magukra őket, néhány szójáték esetében viszont nem kapnak segítséget.

- Az előadás leírásában azt írjátok, hogy a darab más térben is adaptálható. Milyen helyszínekben gondolkodtok még?

JJ: Helsinkiben és Poriban egy kiállítótérben voltak a munkafázis bemutatók, most pedig a Trafó előadótermében leszünk. Júliusban a Festival 'd Avignon-on szabadtéren, egy udvarban installált színpadon adjuk elő a darabot. A későbbiekben további szabadtéri és térspecifikus megoldásokon is gondolkozunk.

- Az előadás nagyobb kutatómunka eredménye. Mi volt a legfontosabb következtetés?

SB: Hogy most is nagyon jó Európában élni! Ez a legvidámabb kontinens. És most idéztünk a darabból (nevet). Európa sokszínűsége, az országok közötti mobilitás továbbra is inspiráló.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Lemondott Lőrinczy György az NKA alelnöki posztjáról

Az Origo értesülései szerint Kásler Miklós miniszter elfogadta Lőrinczy György indokait a lemondást illetően.
Klasszikus

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.
Klasszikus

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc misty copeland

Táncfilmek, amik miatt érdemes várni az őszt

Misty Copeland, Szergej Poluynin, és Carlos Acosta - többek között ők gondoskodnak arról, hogy a hűvösebb napokban lenyűgöző táncfilmeket lássunk a mozikban.
Tánc gyász

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Tánc recirquel

Vági Bence cirkuszrendezését dicsérik Skóciában

A hét ukrán artistát felvonultató My Land című produkció az Edingburh Fringe Fesztivál közönségét már meggyőzte.
Tánc fájdalom

Nyomtatott spicc-cipő hozhat megváltást a balerinák számára

Hadar Neeman 3D-s nyomtatással készít személyre szabott spicc-cipőket a fájdalom csökkentése érdekében.
Tánc magazin

50 éves Bozsik Yvette, akinek bátorságát még Pina Bausch is elismerte

Saját nevét viselő társulata az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.