- Mi inspirálta az új darab témájában? Van személyes ihletettsége is a darabnak?
- A családunk érintett a férjem részéről. Amikor Balogh Robert sváb köteteit megismertem, felmerült bennem, hogy ez a téma, ezek a csodálatos szövegek, talán táncszínpadon is elhangozhatnának, egy táncdrámában emléket állítva sok hasonló családnak. Hogy teljes legyen a kép, Kóka Rozália írásai, történetei, a bukovinai székelyek tragédiáit megismertető sok évtizedes gyűjtőmunkája nagy segítségemre volt a történet alakulásában. Közeli barátaim pedig, gyermekként kerültek felvidéki szülőföldjükről új otthonukba, az erőszakos, úgynevezett lakosságcsere kapcsán.
- Hogy jelenik meg ez a három népcsoport és a kitelepítések folyamata az előadásban?
- Az előadás hagyománytisztelő, szokásokat, ünnepeket megjelenítő részében az évszakokhoz igazodva sváb lakodalmat, majd székely karácsonyt, végül felvidéki húsvétot látunk. Miközben az egyik helyen még csak készülődnek az ünnepre, a másik síkon már csomagolnak, költözniük kell házaikból, megszakítva a legszebb pillanatokat. Mindezekhez a Müpa látványos terei, Zeke Edit díszlettervezőnek köszönhetően, tökéletes helyszínnek bizonyulnak a táncjátékhoz.
- Ezeket a népszokásokat gyönyörűen meg lehet jeleníteni népviseletben illetve népdalokban. Most is Kiss Ferenc zeneszerző segíti munkáját?
- Igen, ő a koreográfiai munkáim állandó zenei társa. Az autentikus hangszerek megszólaltatása mellett olyan költői zenét is komponált, mely magáról a vándorlásról, az örök exodus-ról szól. Halljuk majd a vonatok, a kerekek zaját, az erőltetett menet különböző ritmusait. A hagyományőrző részek színes viseleteit felváltják a barnává, szürkévé, föld színűvé változott, azonos sorsú emberek ruházatai.
- Nagyszerű színművészekkel, Molnár Piroskával és Tóth Ildikóval dolgozik együtt. Nem ez az első alkalom, amikor a táncosok mellett színészek is szerepelnek az előadásaiban.
- Tóth Ildikó legutóbb a Szakonyi Károly novelláján alapuló Régi Kert című előadásban volt főszereplő még a Várszínházban. Piroskával pedig a '90-es évek elejére tevődik a kapcsolatunk kezdete, amikor Kiss Anna költői gyermekverseire szép előadásokat hoztunk létre a Szentendrei Teátrumban. Azóta többször találkoztunk különböző munkák során és én elég gyakran az ő hangján hallom asszonyaim történeteit.
- Korábbi koreográfiáiban sokat és rendkívül érzékletesen mesél az asszonyi sorsokról, párkapcsolatokról. Ebben az előadásban, ebben a kontextusban előkerülnek-e a női sorsok?
- Most is előtérbe kerül egy nőalak, a Harangozó-díjas Rémi Tünde személyében, aki minden idők egyik legnagyobb drámai erejű táncosa. Egy anyát jelenít meg, aki az egyházi ünnepek Máriája is.
- Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként kerül bemutatásra. Hol tart az alkotói folyamat?
- A bukovinai rész már kész, most a sváb történeten, majd a felvidéki húsvéton dolgozunk. A legnehezebb rész a menekülés ábrázolása, amelyhez feszegetjük a néptánc határait. Remélem, itt is megtaláljuk azt az egyensúlyt, amely a táncot költészetté varázsolja. A Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Nemzeti Táncszínház nagyszerű lehetőséget biztosít számunkra, hogy megteremtsük ezt az előadást és professzionális körülmények között dolgozhassunk. Köszönet érte mindenkinek.