Tánc

„Fontos, hogy megértsük a saját ritmusunkat és az univerzum lüktetését”

2019.09.06. 11:30
Ajánlom
Alexander Ekman nagyon fiatalon döntött úgy, hogy a táncművészi karriert feladva független koreográfusként dolgozik tovább. Az Episode 31 című darabjának magyarországi bemutatójára szeptember 6-án kerül sor.

A Cacti című koreográfiájáért Laurence Olivier-díjra jelölték 2013-ban. Azzal a darabbal korábbi nyilatkozata szerint az volt a célja, hogy kifigurázza azokat az embereket, akik jobbnak gondolják magukat másoknál. Mi az Episode 31 üzenete?

Ez a mű inkább egy olyan világot képvisel, amelybe együtt léphetünk be nézőként, ahol nagyon érdekes karakterek jelennek meg, akik igyekeznek valami újat tenni, alkotni. Olyanok ők, mintha valamiféle furcsa, elegáns tudósok lennének, akik igyekeznek együtt dolgozni valamin. Az Episode 31 kapcsán egy hangulatról, egy különleges atmoszféráról beszélhetünk, amit a csodálatos Ane Brun zenéje színez. Az előadás több, mint esztétikai élmény, az átlépés ebbe az univerzumba, a megfigyelővé válás már önmagában valamiféle többletjelentéssel bír. Ez volt az egyik első koreográfia, amit egy New York-i iskolának készítettem, rendkívül erős és energikus táncművészekkel közösen. Ez a gyorsaság, az energia, frissesség látszik is rajta.

Fontos önnek, hogy változtassa, alakítsa a közönsége gondolkodásmódját, világlátását vagy elegendő az is, ha szórakoztatja őket?

A legjobb az, ha úgy tudok gondolatokat ébreszteni, hogy közben szórakoztatok is.

Az elmúlt években több mint negyven darabot koreografáltam, voltak köztük olyanok, melyek inkább a gondolatiságért, az üzenetért születtek, mások inkább a szemet vonzották. Ami igazán fontos számomra, hogy a műveim minden pillanata magával ragadó legyen, hogy a néző egy másodpercre se veszítse el a figyelmét. Ha a széksorok közt ásítoznak, akkor nem értem el a célomat. Bár az unalomnak is lehet értelme, ha utána érkezik valami, ami jelentést ad neki: ha megváltozik például a ritmus, és másik helyzetet teremt, akkor még szükség is lehet rá. A leghelyesebb mégis az, ha a művészeti alkotás inspirálja a befogadót.

Milyen a teremtés, a kreáció folyamata? Emlékszik az első képre, ami előhívta az Episode 31-et?

Amikor megérkezek a próbaterembe, van egy koncepcióm, egy zeném. Általában tizenöt-húszféle verziója van egy-egy műnek, és a próbákon, közös munka során alakul ki a végleges változat. Gyakran dramaturg is segít nekem, hogy jobban lássak. Ez a folyamat rengeteg újragondolással, alakítással, előre- és hátralépéssel jár. Az a közös minden helyzetben, hogy egyszeri és az adott darabhoz tartozó.

NA20190903_0396_resize_foto_nagy_attila-105327.jpg

Alexander Ekman próba közben (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

Ez a mű diákoknak íródott. Nagyobb kihívást jelent olyan táncművészekkel együttműködni, akiknek még nincs kiforrott stílusuk, táncnyelvük?

Azt hiszem, bizonyos szempontból izgalmasabb olyan táncosokkal dolgozni, akik még tanulnak, mert talán közelebb vannak a saját „tiszta forrásaikhoz”, a „tiszta önkifejezéshez”.

Gyakran azzal, hogy sok információt szerzünk, veszítünk az autentikus kifejezésmódunkból.

Egy ilyen folyamatban a fiatal táncosok hozzáállása is nagyon értékes: tudásszomj van bennük, nagyon szeretnének mindent kipróbálni, rengeteg energiát tesznek a közös munkába. Mindig igyekszek én magam is „kezdő szellemként” érkezni a terembe, a lehető legnagyobb nyitottsággal. A struktúráim nem merevek, minden darabom alkalmazkodik azokhoz a táncművészekhez, akikkel éppen együtt dolgozok.

NA20190903_0435_resize_foto_nagy_attila-105330.jpg

Alexander Ekman (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

A ritmus szerepe központi ebben a koreográfiában.

És az életemben is. A legnagyobb örömöt az jelenti számomra, ha ülünk egymás mellett és „ritmust csinálunk”: tapsolunk, zörgünk, dobolunk, kézzel, lábbal, hanggal, testtel, bármivel.

A mi, nyugati világunkban nagyon kevés alkalmunk van arra, hogy csak egyszerűen együtt legyünk, egyfajta közös tempóban.

Fontos, hogy megértsük és ismerjük a saját ritmusunkat és az univerzum lüktetését, és ebben az élményben sokat legyünk együtt. Én ebben hiszek.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Nem a szokásos nemzeti ünnep – Tízezres tömeg ment utcára a független Színművészetiért

Háborút nem vívtak, de seregüket felvonultatták a színművészetisek. Hol klasszik tüntetés, hol ’56-ra emlékező előadás volt az ünnepnapra hirdetett megmozdulás, amin több mint tízezren vehettek részt.
Klasszikus

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.
Vizuál

Saját agyműtétjéről készített fotósorozatot a Capa-nagydíj nyertese

„Nem tudtam, mi történik velem. Megijedtem, tanulmányoztam, mostanra elfogadtam” – írta Neogrády-Kiss Barnabás fotós.
Tánc

Egy valódi danseur noble – Balázsi Gergő Ármin a Kult50-ben

Fiatal kora ellenére díjak egész sorával büszkélkedhet a Magyar Nemzeti Balett principálja, Balázsi Gergő Ármin, aki 2019-ben „Az évad legjobb férfi táncművésze” cím mellett megkapta a Junior Prima Díjat is.
Fidelio Tours

Egy polgári életforma szellemi lenyomatai - Baján kalandozik a Partitúra

„Ahogy a Duna-parton, a leszakadó, agyagos parton látod, hogy mikor van áradás, mikor van agyagos lerakódás, ebben a házban is így, 150-200 esztendő óta hol fellobbant az olajmécs, hol elhalványult, majd újratöltődött…” Ifj. Éber Sándor írta ezt a családi házukról. Bajai festőművész dinasztia az övék. Ma az Éber-emlékházban őrzik id. Éber Sándor és két gyermeke, Sándor és Anna hagyatékát: festményeken, rajzokon, szobrokon kívül a család hely- és irodalomtörténeti dokumentumait, és bácskai, sárközi néprajzi, népművészeti tárgyakat is. Itt is forgatott a Partitúra stábja. A bajai műsor október 24-én, szombaton, a szokásos időben, 14.30-kor látható a Duna tévén.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Operából a táncszínpadra a Nemzeti Táncszínházban

Az Inversedance-Fodor Zoltán Társulat különleges vállalkozásba kezdett, amikor Puccini egyik legszebb és legtöbbet játszott művét fordították át a tánc nyelvére. A Bohémélet november 6-án kerül bemutatásra a Nemzeti Táncszínház nagytermében.
Tánc kult50

Egy valódi danseur noble – Balázsi Gergő Ármin a Kult50-ben

Fiatal kora ellenére díjak egész sorával büszkélkedhet a Magyar Nemzeti Balett principálja, Balázsi Gergő Ármin, aki 2019-ben „Az évad legjobb férfi táncművésze” cím mellett megkapta a Junior Prima Díjat is.
Tánc interjú

Mintha különböző játszmákon száguldoznánk végig

A PR-Evolution társulat legújabb előadása szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat és a tanulható szeretet, az Agapé egyes állomásait. Nemes Zsófiával, a PR-Evolution Dance Company vezetőjével Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc ajánló

Egy ősi jegesmedve is megjelenik a Recirquel legújabb előadásában

A Solus Amor időtlen térben kutatja a szeretet rétegeit. A monumentális légi balettben egy hatalmas jegesmedve-báb is feltűnik, ami a West Enden nagy sikerrel játszott War Horse című produkció élethű lóbábjait is készítő bábtervező, Janni Younge munkája.
Tánc magazin

70 éve a tánc szolgálatában

1950. október 14-én Állami Balett Intézetként nyitotta meg kapuit a mai Magyar Táncművészeti Egyetem. Az intézmény fennállása óta számos változás történt, a képzés mára a táncművészet teljes műfaji spektrumát lefedi. A különleges évfordulóról egy előadás keretében emlékeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.