Egy művész az életformájából adódóan egész életében egy alkotói folyamatban van – mondta el Frenák Pál legújabb bemutatója kapcsán –, és az ihlet kiapadhatatlan forrása az ember hitében rejlik, valamint abban, hogy a jelenben, teljességében éli meg önmagát. Nem misztifikálja túl, és nem válik a sikerei áldozatává, tisztán és bátran tud szembenézni a valós létével, és ezt vállalva teszi a dolgát, ahogy én is most. Erre bátorítok mindenkit.”
A Nostalg_Y című előadásnak – címével ellentétben – nem célja a konkrét korosztályi emlékezés vagy a nézőket megríkató múltba révedés, ehelyett igyekeznek a nézőket bevonni egy intellektuális és érzelmi asszociációs játékba, ahol senki nem tudja egyértelműen, kiből mi lesz, de a fantázia segítségével mindenki megalkothatja az elvárásainak megfelelő történetet.
A Nostalg_Y egy labirintus, amit átjárhatóság jellemez
– folytatja Frenák Pál. – A generációk találkozása nemcsak a valós generációkról szól, hanem arról, hogy az emlékeink hogyan járják át a mai önmagunkat, és hogyan reflektálnak előre, akár egy vízióban. Itt is az a kérdés: hogyan képesek a különböző generációk ezt teljességben, a valós jelenben megélni.”
Lőrinc Katalin a Nostalg_Y című előadás fotóján (Fotó/Forrás: Nemzeti Táncszínház)
A május 2-án, a Budapest Táncfesztivál keretében a Nemzeti Táncszínházban debütáló produkció során véletlenül ütköző, egymáshoz kapcsolható töredékeken keresztül találhatjuk ki, hogy a különböző generációk közti interakciók milyen emberi relációkat rejtenek: például a két fiatal egyén, akik magukban hordozzák időskori önmagukat, és a két idősebb karakter között, akik magukon viselik fiatal énjük döntéseinek következményeit.
Az abszurdba hajló, humoros jelenetek nem hagyják, hogy bárki is túl komolyan vegye az élet természetes megpróbáltatásait.
Még ha olykor göröngyös utakat járunk is, az üzenet egyértelműen pozitív: minden kornak megvan a maga szépsége, és lehetősége, hogy megélje magát a teljességében. Aki erre képes, nem éli meg tragikusan korának előrehaladását. Csak merjünk néha nagyítós szemüveggel nézni magunkba és rózsaszín szemüveggel másokra, hogy megélhessük azt, ami racionális fejjel talán el sem képzelhető.
Közreműködők: Cserháti Gergely, Eoin Mac Donncha, Frenák Pál, Lőrinc Katalin, Lőrincz Emma
Koncepció, koreográfia: FrenÁk
Zeneszerző/szerkesztő, zenei koncepció: Gergely Attila
Dramaturg: Dr. Horváth Nóra
Látvány: Victoria Frenák
Fejléckép: Frenák Pál (fotó/forrás: Bobál Katalin / Nemzeti Táncszínház)
hírlevél
