Tánc

Frenáki magasságoktól a cigánysori drámáig

2017.06.26. 15:42
Ajánlom
Széles spektrumon mozogtak a XIII. Magyar Táncfesztivál ötödik napján látott előadások: a táncszakma "nagyvadjainak" előadása, a Frenák Pál Társulat és a Szegedi Kortárs Balett darabja mellett a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Carmen-feldolgozása is erős élményt okozott.

Frenák Pál előadásait mindig nagy várakozás előzi meg, tudni lehet, hogy vagy felemel, vagy földbe döngöl, de semmiképpen sem hagy hidegen, amit ő a színpadra tesz. A frenáki mágia most is hat:

a fesztiválpörgésben, számos előadás végignézése után is az első pillanatban elementáris erővel szippant be egy sajátos dimenzóba a Lutte.

Ez a dimenzió most egy mindenkori harcmező, ami jelentheti az Én, az Ösztön én, és a Felettes Én közötti feloldhatatlan küzdelem terepét, a világban zajló globális társadalmi-politikai csatározások helyszínét, vagy akár a hatalmi hierarchia önkényurainak játszóterét, ahol az alávetettek csak az általuk kijelölt határokon belül mozoghatnak.

Frenák Pál Társulat: Lutte

Frenák Pál Társulat: Lutte

A nyitóképben sztroboszkóp villogásában patetikus zenére vonul be egy boxoló. Itt már érezni a frenáki iróniát: a fizikalitás, brutalitás ünneplésének a XXI. században, az ész és értelem világában is van kultusza. A boxoló aztán ledobja köpönyegét, és nekifeszül a vörös boxzsáknak, ami azt is sugallja: a harc akkor is harc, ha nincs ellenség, vagy ha az ellenség belül van. A piros zsák ráadásul – amire két lába közé véve fel is kapaszkodik a táncos- egyfajta fallikus szimbólumként is értelmeződik: a szexuális kielégületlenség kompenzálásaként az erődemonstráció veszélyeire figyelmeztet a jelenetet. A darabban ezután számos formációban látunk egymásnak feszülő táncosokat, akik mint egy állatviadal szereplői, hevederrel, arcmaszkkal felszerelve, meztelen felsőtesttel, andogrün lényként mennek egymásnak, megfosztatva a másodlagos nemi jegyek hangsúlyaitól. Nő-nő, férfi-férfi, páros, hármas és négyes kombinációkban is látunk fizikális koreográfiákat, amiben az egymásba ölelkezés, kapaszkodás fordul át egy pillanaton belül küzdelembe.

Mindez azt is jelenti, a szerelem nemi orientációtól függetlenül ugyanolyan: kegyetlen és szép.

Míg ezek a táncosok főként a vertikális színpadi tér alsó zónáiban, többnyire talajközelben mozognak, vagyis ösztönszinten működnek, az ő abszolút ellenpontjukat adja a darab egyik kulcsfigurája, akit nevezhetünk a mitológiai Narkisszosz (Eoin Mac Donncha) kortárs megtestesítőjének, hiszen a nárcisztikus ember minden külső-belső jelével felruházva válik önmaga -félelmetes- paródiájává. Ő a hatalombitorló, neurotikus ember kiszámíthatatlanságát sugallva az egyik pillanatban eltúlzott öntetszelgéssel illegeti magát a zenére extrém ruházatokban, a következő pillanatban viszont már önmagából kikelve káromkodik és fegyverrel hadonászik. Ezzel a nevetés-rettegés keskeny határmezsgyéjén óriási feszültséget tart fenn a nézőkben. A darab egyik csúcspontján Maurer Milánt felülről lógatják be gumikötélen és a színpad három sarokpontján is rögzítik, így furcsa súlytalanságban, mégis lekorlátozva, megfeszülve leledzik, innen emelkedik és süllyed, miközben Várnagy Kristóffal próbálják a földi és a légi zóna közötti áthidalhatatlan (?) távolságot leküzdeni. Maurer Milán egyébként maximális szintre fejlesztette a kétéltű „frenáki táncos” fogalmát: a levegőben éppolyan magabiztossággal mozog, mint ahogy a földön.

Az előadás végén az orbitális harcok, a nárcisztikus figura halála után arany „csodaszarvas” képébe bújva maga Frenák Pál hozza a megváltást.

Lénye szétragyog a térben, miközben rendkívül transzparens. Semmit nem csinál, mégis óriási erővel van jelen, mint a szférákat összekötő, mindent magába egyesítő, túlvilági figura. Ő még a tapsrendben is ebben a karakterben marad, felmutatva mindazt az örökérvényűséget, amiről Frenák Pál színháza szól.

Szegedi Kortárs Balett: Menyegző

Szegedi Kortárs Balett: Menyegző (Fotó/Forrás: Futár Ernő)

Az elementáris élmény után egy másik erős táncélményt kaptunk, de teljesen más minőségben: a Szegedi Kortárs Balett Menyegző című darabja ugyancsak a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán kapott helyet. Az előadást Enrico Morelli olasz vendégkoreográfus készítette Stravinsky zenéjére. A Frenák-darab sötét tónusai után itt minden fehérbe és pasztellszínekbe borult. Az előadás egyik legnagyobb találmánya egy hatalmas, harmonikaszerűen hajtogatott fehér papírfal, ami remek színváltásokra ad lehetőséget és organikusan követi a táncosok mozgását. Ez a fal azáltal válik jelentésessé, hogy szinte élő anyagként jeleníti meg azt a válaszfalat, ami a két házasulandó fél között van, legyen szó valódi társadalmi korlátokról, vagy belső falakról. A koreográfia egyébként a zene szólamait hozza mozgásba, egyértelműen hozzárendelve a férfi hangot a férfi, a női hangot pedig a női főhőshöz.

A darab a címében jelzett menyegzőt nem a maga konkrétságában meséli el, sokkal inkább a rituális beavatás, az új életszakaszba lépés kétségeit, a felekben lezajló belső drámákat és a környezet elvárásait helyezi középpontba.

A térviszonyokkal is izgalmasan játszó koreográfia az ország egyik legszebb tánckarának előadásában persze kétség kívül gyönyörű és szuggesztív. A tetőponton a két házasodó félben zajló drámák a tánckar által körülfogva egy csókban csúcsosodnak ki, nagyon szép kép, ahogy a szájuk találkozásában összpontosul és oldódik mindaz a feszültség, ami ide vezetett. Az előadás ezzel együtt is elsősorban vizuális, esztétikai élmény marad.

A két fajsúlyos előadás után az egy időben zajló Közép-Európa Táncszínház: Bartók-Sztravinszkij estje és a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Kármenje közül ez utóbbit választottam, ami a Győri Nemzeti Színház előtti szabadtéri színpadon kapott helyet. A rendező elképzelése az volt, hogy a sevillai történetet magyar vidéki közegbe helyezte. Ennek megfelelően a zenében is bátran elrugaszkodott Bizet melódiáitól és a Karaván Famíliát kérte fel, akik jó néhány saját slágerrel is teletűzdelték az alapvetően roma zenei hagyományokból építkező virtuóz zenét. A darab innen már megnyerte magának a közönséget: a tarka cigányruhák, a pattogós zene és a flamencóból, erdélyi és magyarországi cigánytáncokból felépült koreográfiák teljesen lázba hozták a megtelt főtér közönségét.

Kármen

Kármen (Fotó/Forrás: Őri György)

A darab viszonylag olcsó poénokat is megengedett magának, de ezek működtek, és volt, amikor éppen a  nevettetés és a cselekménybeli dráma erős kontrasztja miatt tudott hatni a pillanat: Kármen (Dunaveczki Éva) szerelme, az operabéli Escamillo (Széchenyi Krisztián) itt Nagy Trafó néven erős párhuzamokat mutat kis Grofóval. Így az a jelenet, amikor a történet szerint Escamillot ünneplik az arénában és Kármen ezt a távolból hallva utánasietne, de José, régi szerelme feltartóztatja őt szerelemért könyörögve, itt a következőképp néz ki: A háttérben Kis Grofó slágereire tombolnak a szereplők, miközben az előtérben Don José (itt Józsi- Eller Gusztáv) állja útját, és szerelmével ostromolja a neki ellenálló Kárment, míg a végén megerőszakolja őt, amibe a lány belehal. Az előadás így furcsa egyvelegét adta egy táncrevünek, egy operaparódiának, és egy kortárs népszínműnek, meglepően nagy érzelmi hullámvasútra invitálva a nézőt. 

Míg ezeket az előadásokat néztem, egy nagyon izgalmas program zajlott párhuzamosan: a Fesztivál ON elnevezésű online táncfesztiválon két estén át 3-3 koreográfus kapott témát, zenét, kellékeket és egy óra alkotási időt, ami alatt egy koreográfiát kellett létrehozniuk. Erről a fesztivál blogjában olvashat bővebben. A fesztivál itt még koránt sem ért véget: szombaton egyebek mellett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes: Élő Tánc Archívum című előadása és a Gergye Krisztián Társulat Kokoschka babája című előadását, vasárnap pedig az Experidance: Nostradamus - Világok vándora című showját és az Inversedance / Fodor Zoltán Társulat: 1956 - Ajtók kilincs nélkül című darabját tekinthette meg a közönség.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.
Vizuál

Ingyen nézhetőek a Cirko filmjei online

A négyzet, a Táncterápia, a Férfiak fecskében, vagy személyes kedvencünk, a Tű, cérna, szerelem is bekerültek a Cirko Film új online videotékájába, ahol március 30-ig az is kényelmesen mozizhat, aki valami miatt nem jut el a moziba.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Újabb Balanchine-koreográfiát mutat be a Magyar Nemzeti Balett

Először látható Magyarországon a 20. századi grúz koreográfus Sylvia Pas de Deux-je március 22-én az OMG (Oh My God!) című balettesten az Erkel Színházban.
Tánc hír

Magyar versenyzőknek is szurkolhatunk a New York-i Balettverseny döntőjében

Ma kezdődött a Valentina Kozlova International Ballet Competition döntője New Yorkban, amelyen egy táncos, egy koreográfus és egy zsűritag is képviseli hazánkat.
Tánc hír

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.
Tánc ajánló

Adyra és Lajkó Félixre táncol a Varidance!

Kettő az egyben, iskolásoktól a nyugdíjasokig – izgalmas, művészeti ágakon és korosztályokon átívelő kísérletre vállalkozik a Varidance társulat. A Vári Bertalan Harangozó-díjas táncos, koreográfus vezette együttes egy előadásban mutatja be Verslábak és A falka című produkcióit.
Tánc lapszemle

Táncesteket is műsorra tűzne Apáti Bence az Operettszínházban

Az intézmény új balettigazgatója egy interjúban mesélt terveiről, ahogy arról is szó esett, láthatjuk-e még táncolni őt.