Tánc

Gergye Krisztián: "Folyamatosan műfaji meghatározatlanságban dolgozom"

2013.04.29. 13:37
Ajánlom
Gergye Krisztián Társulata és az Átrium Film-Színház egy kivételes, összművészeti produkció megvalósítását tervezi a ’80-as évek kuriózumaként értékelhető Bizottság zenekar dalainak felhasználásával.

Volt egyszer, nem olyan régen egy kitörölhetetlen nyomot hagyó underground zenekar, az A. E. Bizottság. Generációk fújták kívülről két nagylemezük -Kalandra fel!  és  Jégkrémbalett - majd minden sorát. Május 4-én és 5-én az Átrium Film-Színházban egy kortárs tánc-operát láthatunk - a Bizottság nyomában. S hogy ez a műfaji eklektikusságában is leginkább a barokk operák stílusjegyeit magán hordozó ősbemutató pontosan miből és hogyan építkezik, erről kérdeztük az opera amorale rendező-koreográfusát, Gergye Krisztiánt.

- Emlékszem, hogy középiskolás éveimben, az anyám naponta kifakadt, hogy: "sírba visszük" a Bizottság-mániánkkal. De hát nem volt mese, a barátokkal újra meg újra meg kellett hallgatni ezeket a lemezeket. Téged, aki egy generációval "beljebb" vagy, mikor szippantott be a Bizottság-életérzés?

- Nyilván én már közvetve találkoztam a Bizottság-életművel, de az előttem járó generációkhoz hasonlóan bennem is mély nyomot hagyott ez a művészetszabadságot kommunikáló életérzés, amit ők közvetítettek. Amit a zenekar tagjai - Wahorn András, fe Lugossy László és ef Zámbó István - megfogalmaztak, az egy olyan kulturális referencia, mondhatni közkincs, ami egyrészt nem veszhet el, másfelől ma is tökéletes érvényes. Mint kortárs művészt, borzasztóan izgat, hogy miként lehet mindehhez itt és most viszonyulni. Biztos sokan emlékeznek rá, hogy a Műcsarnokban 2011 őszén volt egy nagyformátumú kiállítás a Bizottság-jelenségről. Nem véletlenül, mert amit ők képviseltek, az szerintem hungarikum, legalábbis underground-szinten. Gulyás Gáborral, az intézmény akkori igazgatójával, akivel sok éve vagyunk munkakapcsolatban, elgondolkodtunk azon, hogy milyen csodálatos lenne a Bizottság-életművet egy kanonizált mű-formába behelyezni. A kiállítás időtartama alatt sajnos nem tudtuk létrehozni ezt a darabot, de most szerencsére az Átriumban megvalósul.

- Elképzelni sem tudom, hogy kezdtél bele a munkába. Ezek a szövegek szerintem legalábbis "vághatatlanok", csak egységben kezelhetők, amiket sűrű egymásutánban mondani és mondani kell. Mégis mi volt a színpadi vezércseled?

- Rátapintottál (nagyot nevet), mert gyakorlatilag egy számot sem tudtam kihagyni a két lemezükről. Egyébként mindig maximális tisztelettel viszonyulok a megírt szöveghez. Először megvizsgálom, hogy a mű maga mit közvetít és csak ezt követően kezdem el szétszedni, boncolgatni. Olvasva és hallgatva ezeket a Bizottság-szövegeket, a számok egymásutánisága kiadott egy színpadi dramaturgiát: nevezetesen két gyökeresen más társadalmi pozíciót betöltő házaspár történetét. Miután kialakult a darab szerkezete, átadtam a "karmesteri pálcát" Philip Gyurinak (az előadás zenei mindenese, a szerk.), aki elég erőteljesen a barokk operák irányába vitte el ezt a művet. Az biztos, hogy egyetlen résztvevőnek - táncosok, énekesek, zenészek - sincs könnyű dolga, mert a lehető legabsztraktabb helyzetekbe fogom őket belerakni, párosítva teljesen triviális szituációkkal. Éppolyan vicces-ironikus képet mutat ugyanis az elnök és a first lady viszonya, mint a magyar középosztály alatti, kisebbségi házaspár története. Ezért is örülök, hogy az Átriumban jön létre ez az előadás, ami ugye egy filmszínház, mert megpróbáljuk a Nemzeti Operaházat odavarázsolni, majd a következő pillanatban egy lakótelepi konyha hátsó sarkában vagyunk. Szerencsére Wahorn Andráséktól annyira szabad kezet kaptam, hogy ténylegesen felépíthettem egy ilyen furcsa, elmebeteg víziót, amihez a munkatársaim már jól tudják, hogyan kell viszonyulni.

- Nyilván a hangulatok is úgy váltakoznak, simulnak egymásba, ahogy a műfajok/házaspárok adják egymásnak a stafétát?

- A műfajok fedni fogják egymást, és a mozgás irányában is ezt keresem, hogy egy háromdimenziós, élő, lüktető emberi test hogyan tud papírmasé figurává válni. Ezeket a síkokat tehát, a kortárs tánc és/vagy a klasszikus balett kontrasztjait egyfajta szűrőként folyamatosan egymásra húzom, és ezektől lesznek a furcsa áthallások. Ezek ugyan üthetik egymást, de engem a szélsőségek érdekelnek, vagyis hogy egy operai szituáció milyen sallert ad egy Wahorn- vagy egy fe Lugossy- szövegnek és fordítva. Éppen ezért hozunk létre egy úgymond kortárs tánc-operát, amibe a mi generációnk művészeti szabadságvágya bele tud fogalmazódni. Tulajdonképpen egy élveboncolás ez a darab, ahol minden műfajiság kibeleződik ugyan, de éppen ettől képes feltámadni, hogy egyfajta Frankensteini módra működjön tovább. Szerintem ez az, ami a realitás abszurditására világít rá.

- Téged ismerve ez nem meglepő, mert folyton megkarcolod a kőbe vésett unalmat. Ahogy a bőrünk alatt lehet érezni ezeket a Bizottság-számokat, úgy fog nyugtalanítani minket ez a jégkrémbalett-est?

- Bár alapvetően kortárs táncos-koreográfusként vagyok elkönyvelve, valóban folyamatosan műfaji meghatározatlanságban dolgozom. Ez a korlátok nélküli összművészetiség pedig abszolút passzol ahhoz, amit a Bizottság is képviselt. Egyébként meg tényleg zsigeri hatása van az ő számaiknak, és pontosan ezért érdekel, hogy mindez miként interpretálható mai fiatalokon keresztül. Itt nem az történik, hogy a Bizottságnak állítunk emlékművet, hanem az ő számaikból írtunk egy önálló műalkotást, ami nyilván reflektál az ő korukra éppúgy, mint a jelenre.

- A kortárs életérzést ezek szerint egy amorális opera testesíti meg?

- Szándékosan ez a címe a darabnak, mivel a mindenkori hatalom- és művészetellenességgel szembeni küzdelem fogalmazódik meg benne erőteljesen. A jelenlegi amorális szituációban - amikor nem lehet elhazudni, hogy a független művészet milyen hányatott helyzetben van idehaza -, a nyers hangnem megengedhető. A nagy kérdés tehát az, hogy miként lehet a szarra masnit kötni úgy, hogy utána a szar mégiscsak szar maradjon, a masni meg masni. Ilyen szempontból ez az előadás egy függetlenségi nyilatkozat is egyben. Nyilván lesz politikai töltete vagy reflektáltsága ennek az amorális operának, de csak annyiban direkt, amennyiben a néző ezt annak éli meg. Amit a Bizottságban harminc éve megfogalmazódott és amit ma is kimondottan hangsúlyosnak érzékelek, az az, hogy nem engedhető meg a közöny.

- Ezt értem, de picit elvesztem a darab alcímei között. Amennyiben jól értelmezem, akkor az előadás műfaja lenne a jégkrémbalett?

- Ahogy mondod. Amikor vázoltam Wahorn Andrásnak ezt az "elmebeteg" ötletemet, akkor azt mondta, hogy minden rendben, csak a darab címén kell elgondolkodni, mert ők már ugye létrehozták a Jégkrémbalettet. Ez tehát nem egy kortárs táncelőadás, hanem egy amorális opera egy elvonásban. Ez így csodálatos, nem?

- S ha már lúd, legyen kövér. Az előbemutatón a darab valamelyik meglepetés-áldozata is felfedi majd magát?

- Valóban minden alkalommal más és más meglepetés-áldozata lesz az előadásnak.  Elképzeléseink szerint az egyik estünkön Alföldi Róbert, másik alkalommal Udvaros Dorottya vagy éppen Hernádi Judit halálozik el ironikus és vicces keretek között a színpadon. Ezek a színészóriások gesztust tesznek a függetlenekért, amikor egy dal közben elhunynak a darab során. Azt viszont egyelőre még nem árulnám el, hogy a május 4-i bemutatón melyikük áldozza fel magát értünk, mert akkor hol marad a meglepetés?


"opera amorale" - jégkrémbalett est egy elvonásban
egy amorális opera a(e) Bizottság nyomában
2013. május 4-5. 20:00 - Átrium Film-Színház

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Jazz/World

Jazz, punk attitűddel: itt a Barabás Lőrinc Quartet új lemeze!

A világ nyitott tér a játékra a Barabás Lőrinc Quartet új lemezén, amelyet nem utolsósorban Miles Davis fúziós hangja ihletett. Hallgassa meg az Open című album dalait!
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Tánc hír

Magyar Éva újra táncol

A nemrég 60. születésnapját ünneplő színész-koreográfust Ebony Buckle énekesnő új videójában láthatjuk újra táncolni, a videoklip koreográfiáját is ő jegyzi. 
Tánc ajánló

Mediterrán hangulatú Hervé Koubi-balett és Mozart-ünnep a hétvégén a Margitszigeten

Ki ne emlékezne a Hervé Koubi társulat – a francia székhelyű, algériai gyökerű csapat – 2019-es nagysikerű produkciójára a Margitszigeten. Akkor a mediterrán hangulatú trilógiájuk második darabját, a Barbár éjszakákat adták elő, melyet most pénteken a harmadik darab, az Odüsszeia követ. Ha az időjárás túl szeles lenne, akkor – a levegőszámok biztonsága érdekében – az első darabot varázsolja a közönség elé az ismert formáció. Egy biztos: mindenképpen elvarázsolják majd a közönséget.
Tánc interjú

Esti koktél – ideje egy kicsit lazulni

Július 19-én a Nemzeti Táncszínház TáncParkjában sanzonokra készült kortárs darabbal mutatkozik be a PR-Evolution társulata. Az alkotó, Nemes Zsófia két remek énekessel és élő zenével a huszadik század első felének könnyed, de költői igényességű énekes műfajára próbálja rá a kortárs tánc mozgás anyagát, ami furcsa, fanyar, édeskés műfaji koktélt eredményez. Nemes Zsófiával Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc hír

Új korszakot nyit a cirkuszművészetben a Recirquel

Az Európai Cirkuszművészeti Szövetség (ECA) elsőként választott tagjai közé olyan társulatot, amely nem a konvencionális cirkuszi műfajt képviseli. A Recirquel Társulat felvételével a szervezet a tradicionális és kortárs cirkuszi irányzatok közötti együttműködést szeretné erősíteni.