Tánc

Gergye Krisztián: Szeretném feltárni önmagam identitásviszonylatait

2010.10.25. 07:46
Ajánlom
Gergye Krisztián sikeres évadot tudhat maga mögött: munkásságáért Imre Zoltán-díjat kapott, Trilógia-tanulmány című rendezése a szezon legjobb független előadásaként elnyerte a Főváros Kulturális Közgyűlésének színházi díját, valamint ugyanebben a kategóriában a Színikritikusok Díjára is jelölték.

- Hogyan viszonyulsz a sok elismeréshez?

- Minden díj jól esik, hiszen a munkám, a munkánk visszaigazolását jelentik, de az általad felsorolt díjak mindegyike más szempontból fontos a számomra. Bár személyesen nem volt alkalmam találkozni Imre Zoltánnal, és nem láttam munkáját, "posztumusz" szellemi közösséget érzek vele, a róla elnevezett díjnak ezért örülök igazán. A Trilógia-tanulmány pozitív fogadtatása pedig azért nagyon jól eső érzés, mert táncos alkotóként a magyar irodalom egyik legnehezebb drámai életművéhez nyúltam: Nádas Péteréhez, a színházi szakma pedig, úgy tűnik, észrevette és honorálta azt a különleges, a test nyelvére lefordított viszonyt, amit Nádas drámái iránt érzek, és amit viszonylag sikeresen és hitelesen tudtunk megmutatni az előadások szereplőivel.

- A Trilógia-tanulmány két előadást jelent: a Találkozást és a Temetést. Szeretnél-e megpróbálkozni a drámahármas első darabjával, a Takarítással?

- A Takarítást nem lehet a másik két darabra kitalált hármas leosztásban működtetni, mindazonáltal a trilógia talán leggyönyörűbb darabjának gondolom. Nádas, amikor megnézte a kettős bemutatót, szintén megerősített abban, hogy érdemes volna foglalkozni a harmadik drámával is, így mindenképpen tervbe van véve, jelenleg azonban nem érzem elég érettnek hozzá a szituációt.

- Fontos számodra a rendszeres szakmai visszajelzés?

- Talán én vagyok a táncos szakma legrendszeresebb és legbecsületesebb kritikaolvasója. Mindig rettentő izgatottan várom, hogy milyen formában találkozik az a gondolkodás, ahogyan a kritikus néz egy előadást azzal a gondolkodással, ahogyan én létrehozok egy darabot. És ha a kettő között van valamilyen kapcsolódás, közös halmaz, "párbeszéd", akkor már elégedett vagyok, attól függetlenül, ha maga a bírálat nem pozitív kicsengésű.

- Tehát alapvetően a gondolkodást, az elemzést várod el a kritikától.

Talán általánosítok, de mindenekelőtt a színház szeretetét várom el a kritikustól, mint ahogy én is azért csinálom, amit csinálok, mert szeretem. Sokszor érzem, hogy a kritikust agyonnyomja a saját felelősségének tudata: az érzés, hogy mi, alkotók nem azt várjuk tőle, hogy csupán egy véleményt mondjon a sokból, és ettől a nyomástól a kritika olykor izzadtságszagúvá válik.

- A tánc felől jössz, de az utóbbi időben mintha nagyobb súllyal esne latba a szöveg a munkáidban.

- A Trilógia előadásait valóban a szöveg uralja, de közben mégsem. Nádas sok-sok kitételét, szerzői utasítását, már-már koreográfiáját igyekeztünk a lehető legkomolyabban venni, mert ezáltal egy olyan színpadi létezés, lélegzés, gondolkodás lehetősége jelenik meg a színpadon, amely a magyar színházban legfeljebb szegmenseiben érhető tetten. A test, a lélek, a verbalitás, a szellemiség egy lüktetésűvé, egylényegűvé válása: ezt az utat érzem a magaménak, errefelé próbálok kutatni-keresni.

- Errefelé mutatnak az idei évadra tervezett előadásaid is?

- Hamarosan elkezdjük próbálni a Nemzeti Színházban Heiner Müller Kvartett című darabját, amely ezer szállal kötődik a tavalyi Quartet című táncelőadásunkhoz, de egyben a Trilógiához is: Heiner Müller szövegéhez hasonló a viszonyulásom, mint Nádaséihoz. Persze a Kvartett esetében nagyon erősen inspirál az is, hogy a darab két szerepe mind életkorából, mind színpadi energiájából, tehetségéből fakadóan abszolút passzol Udvaros Dorottyára és Alföldi Róbertre. Az előadásban szeretném újra ütköztetni a zárt rendszerű szöveget a mozgással. De nem is konfliktus ez, hanem inkább hídépítés: az érdekel, hogy mi az, amit a test érzékisége tud, mi az, amit a szöveg érzékisége tud, és ezek hogyan kapcsolódhatnak össze, hogyan emelheti fel vagy sújthatja le az egyik a másikat. A MU Színházban Adaptáció Trikolor címmel készülünk "szélesvásznú identitásjátékra" - ennek az előadásnak vagyok most a legközepében. Azokhoz a kötött struktúrákhoz képest, amelyekben élünk, a lehető legszabadabban szeretném megmutatni, feltárni önmagam identitásviszonylatait ebben a produkcióban.

- A független színház nyilvánvaló előnye maga a függetlenség, a szabadság, az önállóság, a kötöttségek nélküliség. Ugyanakkor hátrányai is vannak: egy-egy előadást nem tudtok annyiszor játszani, hogy "beérjen", ha éppen arra van szüksége.

- Ez így igaz, pedig a Gergye Krisztián Társulata még aránylag szerencsés helyzetben van, A szatír című produkciónk például viszonylag sokszor és sok helyen ment. De egy független műhely előre tervezetten öt-hat előadásnál többel nemigen számolhat. A két Nádas-előadás, amelyet tavaly ősz óta kőszínházi rendszerben játszunk, most ér el arra a szintre, hogy a saját testünk, lelkünk tudásává váljon. A független alkotóként készített előadások esetében viszont inkább arra törekszem, hogy minden előadás esemény legyen. Nem az motivál, hogy a repertoáromat egy az egyben üssem-verjem, hanem az, hogy megmutassuk a darabok változékonyságát - így tulajdonképpen minden egyes előadás premiernek felel meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kritika

Aki vállalja a tehetetlenségét, az nevetségessé válik?

A minden előadásához új formanyelvet kereső Tünet Együttes ezúttal magáról beszélt A tünetegyüttes című performanszában, amihez csak egyetlen út kínálkozott: az őszinteség.
Tánc ajánló

A Tünet Együttes bemutatja, hogy működik ma egy független társulat

Február 18-án és 19-én a Trafóklubban szembesít a Tünet Együttes a következő kérdésekkel: Hová tart a független színház? Mi közünk van ehhez nekünk, nézőknek? Régen minden jobb volt?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Tánc galéria

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Tánc interjú

"Leonard Cohen jelen van velünk az egész előadás során"

A Les Ballets Jazz de Montréal együttese egyike a 2019-es Budapest Táncfesztivál külföldi fellépőinek. Dance Me című előadásuk kapcsán Louis Robitaille-t, a társulat művészeti vezetőjét kértük, hogy meséljen Leonard Cohen és a társulat különleges kapcsolatáról és a produkció létrehozásáról.