Min dolgoztak a társulat tagjai?

- 2013 tavaszán, a bemutató előtt egyre többet fordultatok meg a Trafó épületében - de nem a próbateremben, hanem a teherliftben, a kazánházban, az épület rejtett zugaiban.

- Az épület hangjait gyűjtötték. Textúráját, építészeti ritmusát vizsgálták. Felvették a teherlift, a kazánház hangjait s zenét komponáltak belőle. Lézerrel pásztázták a helyiségeket, s így alkották újra az épület tereit. Az egy meg egy az egy koncepciójának fontos része, hogy az előadás aktuális tere az alkotói folyamat szerves része. Belakják, átjárják, megszólaltatják, elemeire szedik - megszemélyesítik a teret. Zenészek és vizuális művészek is részesei ennek a kísérletnek: az épületből hangszert álmodnak, lézerrel szkennelik a Trafót. Izgalmas, új nyelvezet született ebből a kísérletből.

- Említetted, hogy egy ideig Határtalanítók volt a darab munkacíme.

- Az emberi test és az épület határait lazítjuk fel. Analógiákat keresünk külső és belső terek, funkciók között. Erről szólt a Trafó eldugott szegleteiben zajló kutatómunka is.

- Az előadásnak már a címe is olyan, mint egy filozófiai találós kérdés. Fontos számodra, hogy előadásaitoknak a közönség is szellemileg aktív, kreatív részese legyen?

- A próbafolyamat egy fontos állomásán, a XXVI. Kérész Művek alkalmával meg is kérdeztük a nézőket, mit jelent számukra az, hogy egy meg egy az egy. Nemcsak a helyszínen, de e-mailben is sok ötletet, gondolatot kaptunk - humort és mély gondolatokat egyaránt.

- Neked mit jelent az egy meg egy az egy?

- Elsősorban azt, hogy a világ egységes. Az előadásban erről a hétköznapok nyelvén beszélünk. Emberi kapcsolatokat: barátságot, szerelmet, munkatársi viszonyokat mutatunk meg. Megvizsgáljuk, hogy a kapcsolati egységek szövevénye hogyan áll össze társadalommá, civilizációvá.

- Az előadás alcíme Tibornak szeretettel. Leszták Tibornak, a MU színház 2008-ban elhunyt alapítójának címzed a darabot?

- A barátságom Tiborral csendes volt és mély. Hasonló volt a gondolkodásunk. Mindketten az egy meg egy az egy, a világot átható egységet kerestük. Könyveket és zenéket adtunk egymásnak. Én színházat csináltam, ő teret adott a színháznak. Olyan előadást szeretnék készíteni, ami Tibor kedvence lehetne. Nem hommage készül, hanem közös munka folyik Tibor inspiráló szellemével.

- Az előadás témájában is jelen van Tibor?

- Egy tőle kapott könyv mindenképpen. Tibor egyszer adott nekem egy könyvet Mu-ról, az elsüllyedt ősi kultúráról. Nem olvastam el. Félretettem. Aztán elkallódott, s el is felejtkeztem róla. Három évvel később Tibor meghalt. Három nap múlva váratlanul előkerült a könyv. Azonnal elolvastam. Ebből a személyes történetből az eltűnés és feltűnés motívuma fogott meg a leginkább. Ahogy a Tibortól kapott könyv eltűnt, úgy tűnt el a könyv szerint a Mu-n virágzó magaskultúra, az emberiség titokzatos bölcsője is 12,5 ezer évvel ezelőtt. Az, hogy Mu aranykora mítosz, legenda, történelem vagy koholmány: egyre megy. Egy emlék, ami arra figyelmeztet, hogy nem mi voltunk az elsők, és hogy majd mi is eltűnünk egyszer és utánunk is születik még újabb kulturális generáció.