„Ne kérdezzék meg, hogy kihívás volt-e megépíteni ezt az épületet, mert nem volt az: »antikihívás« volt”
- jegyezte meg sajátos humorral Zoboki Gábor, a terveket készítő ZDA – Zoboki Építésziroda vezetője arra utalva, milyen hálás feladat volt a táncszakma elvárásai szerint megújítani a 19. század végén épült GANZ Művek háromhajós trafógyárát. Hozzátette: "ebben az épületben már akkor benne volt a Nemzeti Táncszínház, amikor megépült. Mi most csak megláttuk benne". A Nemzeti Táncszínháznak négy éve kellett elhagynia a Budai Várban található Karmelita kolostort, azóta különböző befogadó színházakban- és terekben bonyolították le előadásaikat. Ez az átmeneti időszak zárul le a napokban, amikor végre a táncosok és a közönség közösen mozgásba hozza ezeket a tereket a ma kezdődő Budapest Táncfesztiválon. A tervezők – Zoboki Gábor, Orlovits Balázs, Lente András – szándéka szerint ugyanis
A képre kattintva galéria nyílik!
A tágas, napfényes előteret is a multifunkcionalitás jegyében tervezték meg: egyszerre működik kávézóként és olyan előadótérként, ahol kisebb előadásokat, közösségi eseményeket, táncházakat, gyermekfoglalkozásokat lehet tartani. Ehhez pedig nézőtérként is kapcsolódik a Müpa vonulós lépcsőjére emlékeztető, elegáns közlekedőtér. Az előtér fölött egy színháztechnikai rács található, ami profi színházi világítást tesz lehetővé. Mint azt Orlovits Balázs építész kiemelte, ez az üvegpavilon szerű, átmeneti tér „a táncművészet és a mindennapi élet olyan »metszéke«, amiből mindenki csak profitálni tud”.
Tovább haladva láthattuk, hogy az előtér fölött építészeti bravúrként lebeg a kisterem. Zoboki Gábor elárulta,
komoly tartószerkezeti feladat volt az 1500 tonnás, 120 főt befogadó kistermet úgy megtervezni, hogy senki se érezze azt, hogy az a fejére esik.
A kisterem kívülről valóban egy táncmozdulat dinamizmusát, a könnyedség érzetét kelti, belülről viszont a Müpa Fesztiválszínházának otthonosságát sugározza.
Ez a tér a kísérletezés tere, ezért úgy gondoltuk, ennek kell a legfexibilisebbnek lennie, ami a legtöbb fajta színháztechnikai megoldásra alkalmas
– mondta Orlovits Balázs. Szándékuk szerint az egész teret egy egységként lehet értelmezni, ahol a néző sokkal inkább résztvevője, mintsem megfigyelője a színdarabnak. A színpad és nézőtér közti határt eltávolítható függönyökkel és takarásokkal, valamint a színpad kiemelésének megszüntetésével mosták el. Azt pedig, hogy a táncosok lába is látható legyen, a szokásosnál meredekebb nézőtérrel biztosították. A fekete előadótér, és az otthonos nézőtér között – amelyen egy magyar cég díjazott székei kaptak helyet – az oldalsó falak izgalmas, színátmenetes faburkolata is folyamatot képez, aminek nem utolsó sorban akusztikai funkciója is van. A színpad alatt pedig olyan borovi táncpadló húzódik, ami a szokásosnál nagyobb lengést biztosít, ezáltal kíméletesebb a táncosok ízületeivel szemben.
A balett-terembe is bepillanthattunk, ahol a kisterem bútorszerű hangulatával ellentétben az ipari jelleg erősítése volt a cél. A tervezők meghagyták az egykor kézműves módszerrel készített szegecselt acélszerkezeteket, amiket ma már lehetetlen lenne rekonstruálni. Zoboki Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy
a táncművészetben ma már világszerte luxus kategóriának számít az ehhez hasonló próbaterem, ahol természetes, szórt fény érkezik felülről,
és ahol így sokkal kellemesebb körülmények között alkothatnak a táncosok, mint a sötét, zárt próbatermekben. Mivel kibontották a korábbi mennyezetet, hatalmas belmagasságot kaptak, ami újcirkuszi előadások próbáira is alkalmassá teszi a teret azzal együtt, hogy a levegőakrobatikához szükséges függesztési pontokat helyeztek el a tetőszerkezeten.
Végül a nagytermet vettük szemügyre, aminek hangulata elsőre a Trafóra emlékeztet – nem véletlenül. Zoboki Gábor elárulta, itt egy olyan mobil teret álmodtak meg, ami a székek eltávolításával könnyedén koncertteremmé, egybefüggő előadótérré rendezhető át, ráadásul az előtérrel is egybe lehet nyitni. Ez tehát sokkal többet tud, mint egy 19. századi kukucskáló színpad. A karzattal együtt a nézőtér összesen 368 nézőt tud befogadni, ami nagyobb, mint a Trafó nézőtere, de kisebb, mint a Müpa Fesztiválszínháza, ami egy fontos szempont volt, hiszen nem akartak ugyanakkora előadóteret építeni, mint amilyen már létezik. Az egész mennyezetet – beleértve a nézőtér fölöttit is – zsinórpadlással látták el, ami végtelen számú világítás- és hangtechnikai lehetőséget biztosít. Szemben a Fesztiválszínházzal, itt nem építették be a színpadot forgó- és süllyedő szerkezettel, hanem a jó minőségű, ízületkímélő táncpadló kialakítására törekedtek. A sajtóbejárás végén az újságírók is nyomot hagyhattak a jövő táncos nemzedéke számára: az egyik oszlop bársony takarása alá ki-ki feljegyezhette jókívánságát. Ertl Péter például azt az ígéretet véste fel lendületes betűkkel:
Bepörgetjük!
hírlevél
