Tánc

"Ha nem figyeli a Trafót, akkor lemarad"

2014.09.08. 06:58
Ajánlom
Nemcsak az energiája és a hite látszik kifogyhatatlannak, hanem folyton megújulásra törekvő irányelvei is. Szabó György a Trafó alapítója, az intézmény operatív igazgatója Nagy József ügyvezető igazgatóval együtt a fiatalok támogatásában és a műfaji kísérletezésben látja a jövő egyik lehetséges útját. INTERJÚ

- Bár az interjúnk közben Nagy Józsefnek sürgős elfoglaltsága miatt indulnia kellett, azért közösen kérdezlek titeket: hogyan értékeltétek az előző évadot művészeti és stratégiai szempontból?

- Józsival (Nagy József, a Trafó ügyvezető igazgatója - a szerk.) mindketten úgy éreztük, hogy sikeres évnek mondhatjuk az előzőt, amit a nézőszám is igazolt, mivel tavaly csúcsévet értünk el. Szakmai oldalról nézve elég erős előadásokat tudtunk elhozni, ami közben sok tanulsággal is szolgált. Az egyik az volt, hogy megjelent egy fiatal, saját hangján megszólaló, lassan beérő generáció, ők pedig magukkal hozzák a fiatal közönségüket. Mi szeretnénk támogatni ezeket a huszonöt-harminc körüli művészeket a közönségükkel együtt. A másik tapasztalatunk az volt, hogy a Trafó életében is érezhetők azok a financiális megszorítások, amelyek a függetleneket folyamatosan sújtották. Világos, hogy az eddiginél is kevesebb a pénz, ezért a társulatoknak sokkal összetettebb munkába kell fogniuk, mint korábban. A megélhetés pedig ezekből fakadóan komoly gondot jelent.

- Mik a lehetséges túlélési stratégiák? Milyennek kell lennie az új alkotói hozzáállásnak?

- Vége annak a korszaknak, amikor egy művész egyszerűen csak felállt, és azt mondta, hogy én akarok egy csapatot. A filmszektorhoz hasonlóan, a sikeres előadás érdekében, a színház és tánc területén is támogató, fejlesztő jellegű produkciós szervezetek váltak szükségessé. A hazaiak közül a FÜGE, a Műhely Alapítvány, a SÍN munkáját fontos kiemelni. Olyan produkciós irodákról van szó, amelyek munkájukkal az alkotók és a társulatok egész pályafutását határozhatják meg azzal, ahogy segítik a társulatokat pénzhez jutni, megvalósítani, menedzselni az előadásokat. Vagyis támogatják mindazzal, amivel egy művész már nem tud és akar foglalkozni. Szerintünk ma ez a fejlődés kulcsa.

- Ezek a produkciós irodák miért tudnak például egy magyar tánctársulatot sikeresebben közvetíteni külföldre?

- Tulajdonképpen a válság miatt is kellett új utakat találnunk. Ezek a szervezetek elsősorban az Európai Uniós hálózatokba épültek be nagyon ügyesen, és onnan sok pénzt tudtak becsatornázni a hazai független szférába. Egy olyan alkotó- és menedzsergeneráció kezd tehát felnőni, amelyik viszonylag kevés magyar közpénzt használ fel, miközben itthon dolgozik és alkot. Szomorú tény, hogy most az NKA szakítani látszik a szokásjoggal, és egy fillérrel sem támogatja a produkciós irodák önrészpályázatait. 

- Milyen képességekkel kell ma egy alkotónak rendelkezni ahhoz, hogy nemzetközi szinten is érvényesülni tudjon?

- Akikben mi most bízunk, ők minden szükséges képességgel rendelkeznek. Általában véve nagyon racionálisak, talpraesettek, tehetségesek. Kreatívan, sokszor a semmiből hozzák létre a darabjaikat. Érzik azt, hogy mi kell, mire figyelnek oda a mostani fiatalok, hiszen egy korosztályt képviselnek. Velük egy új esztétika jelent meg, olyan, amit a kőszínházak és a függetlenek egy része sem akar tudomásul venni. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a két világot összeépítsük, el akarjuk érni, hogy a generációk egymásra találjanak és segítsék egymást. A fiatalok sokat utaznak, gyakran ismertebbek külföldön, mint itthon. Néha épp az a probléma, hogy itthon nem tudják, kit mutatunk be.

- Azt látni, hogy ti a csapatok külföldre közvetítésével egy általános kulturális állapoton is próbáltok javítani, és nem csak önmagában a Trafó programját építitek vele.

- Ez korábban is így volt. Ebben Nagy Józsival azon a véleményen vagyunk, hogy nekünk alapvetően invesztálnunk kell, és ha a támogatott művészeink továbblépnek, akkor el kell engednünk a kezüket. Ez egy természetes folyamat. Persze ez néha rosszul jön ki, de ilyen az élet. Nekünk az a dolgunk, hogy a jövőbe előre tekintve eseményeket, találkozásokat generáljunk. Lépést kell tartanunk a világgal, mert a kulturális területen hatalmas a verseny.

- Mik voltak azok az új műfajok, amiket az elmúlt évben behívtatok a Trafóba?

- Ebben az évben a tánc területének volt egy visszatekintő jellege nálunk. Ennek jegyében hívtuk meg Michael Clarkot és Wim Vandekeybus egy régi darabját. Bizonyos értelemben ebbe a vonalba illeszkedett Marie Chouinard is, aki az 1920-as évekkel foglalkozott. A kísérletező oldalon eljutottunk oda, hogy az újcirkusznak olyan műfajait mutattuk be, amik már átlépik a műfaji határokat. Ilyen volt például a francia Non Nova társulat Örvény című produkciója. Mundruczó Kornél darabjai továbbra is nálunk mennek, és nagyon szereti őket a közönség, ahogy a Krétakörre is elképesztő érdeklődés van. És ahogy mondtam már, színre léptek a fiatal alkotók is, akik elég jól helyt állnak. Mindenképpen azt érezzük, hogy nyitni kell tovább a profilt.

- Ehhez rengeteg dolgot kell szemléznetek itthonról és főleg külföldről. Ez egy hatalmas előkészítő munka.

- A munkánk egy része arról szól, hogy támogatást szerezzünk ezekhez a vendégjátékokhoz, a másik része maga a darabválogatás. Ezer produkciót is megnézünk egy évben ahhoz, hogy a megfelelőket válasszuk ki. A munka hetven százaléka kutatás, és csak harminc minden más. Rengeteget dolgozunk azon, hogy a Trafó valóban színvonalat képviseljen, és nem csak itthon, hanem külföldön is.

- Mire törekedtek a közönség szempontjából?

- Arra, hogy a Trafó egy olyan hely legyen, aminek nem csak a kommunikációja erős, hanem az is, amit kínál. Azt akarjuk elérni, hogy azt érezze a néző, ha nem figyeli a Trafó programját, akkor lemarad valami nagy dobásról. Valamiről, amit máshol Budapesten nem talál meg. Ehhez három szinten építkezünk: úgy, mint Trafó, úgy, mint közösség és úgy is, mint egy nemzetközi színtéren mozgó intézmény.

- A hazai közegben biztonságban érzitek a Trafót?

- Igen. A Főváros határozottan támogatja az elképzeléseinket. Ha ezen a körön kívülre kell tekintenünk, akkor már problémákat látunk. Lépten-nyomon hatalmas indulatokkal találkozunk, amiben persze benne van a pénz és a rossz közhangulat is. Ezért mi arra törekszünk ebben a helyzetben, hogy a közönségben megőrizzük a hitet, a reményt és a lehetőséget a továbblépésre.

- Milyen nagy durranások várhatók idén a Trafóban?

- Egyrészt lesz négy előadásunk, amik a technika és az előadó-művészet közötti átjárásra építenek. Ilyen lesz a szeptemberi Vincent de Rooij és Csilla Lakatos kiscsoportos összérzékszervi játékai, az októberi PIPS:lab előadás, ami a high tech-et és a közösségi médiát emelte be a produkciójába, valamint a novemberi Grind című táncelőadás, ami egy elektrosokk-szerű élményt nyújt. Nagy durranás lesz majd novemberben Ozira Hirata rendezése, amiben egy humanoid robot is színpadra lép. A másik sorozatunk a társadalmi érzékenységet jára körbe. Ennek jegyében érkezik októberben a londoni DV8 fizikai színház, amit nagyon várunk már, majd Carbunariu rendezése, ami pedig a nyolcvanas évek Romániájára ad rálátást.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Zenés színház

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Színház

A rendező, aki megdolgoztatja a nézőt - Székely Kriszta

A saját maga körüli világégetés és az állandó csavargás már kikopott belőle; amióta rendez, a színház az élete. Székely Kriszta Kult50-ben megjelent portréja.
Színház

A Magvető Café-ban is elmaradnak a tervezett bemutatók januártól

A kulturális tao-támogatás megvonása a Magvető Cafét is érzékenyen érinti. Közleményükben arról írnak, januártól biztosan elmaradnak a tervezett saját előadások.
Vizuál

A nap, amikor Picasso fénnyel festett

A spanyol zseni soha nem hagyta magát keretek közé szorítani, így gyakran a képkeretet is elhagyta és különböző izgalmas matériákra alkotott, üvegre, vagy éppen levegőbe.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Tánc ajánló

Mozdulatművészeti sorozat indult a Műcsarnokban

A Rejtett történetek című kiállításához kapcsolódóan a budapesti Műcsarnok átfogó mozdulatművészeti programsorozat indított keddenként.
Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.
Tánc ajánló

Spanyol vendégkoreogárfus darabja debütál a Győri Balettnél

Sötét, csönd címmel mutatja be a társulat november 10-én Győrben, november 21-én pedig a Müpában a spanyol Angel Rodrígez kétfelvonásos balettjét az első világháború végének 100. évfordulója alkalmából.
Tánc interjú

Földön és pokolban - Interjú Feledi Jánossal

Feledi János élőzenés Orfeusz balettje hangos sikert aratott a CAFé Budapest fesztiválon. Erről, valamint a Közép Európa Táncszínházról és készülő, Hullámok című előadásáról is beszélgettünk.