A balett az egyik legkompetitívebb műfaj, technikailag és előadói szempontból is sok összetevős a siker. Téged folyamatosan visszaigazol a szakma. Ez megnyugtat?
Mérföldköveknek tekintem ezeket a díjakat. Én legelőször „Az évad legjobb végzőse” díjat kaptam meg a Táncművészek Szövetségétől, majd „Az évad legjobb pályakezdője”, most pedig „Az évad legjobb férfi táncművésze” elismerést, és ezek nekem is fontos visszajelzések a szakmától, hogy jó úton haladok.
A befektetett munka megtérül, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
A Tánc Világnapi gála díjátadóján (Fotó/Forrás: Mihály László)
Több darabban szerepelsz párhuzamosan, legutóbb A vágy villamosa Allenjét és a Sylvia című balett Amynthas-át táncoltad. Feltételezem, hogy a munka mennyiségével és felelősségével egyenes arányosságban nő a lelki megterhelés is. Te hogyan kezeled a stresszt?
Az utóbbi két évadban mindig szereztem sérülést, de ebben a szezonban hál’ Istennek még nem. Ebben az is közrejátszik, hogy jobban odafigyelek magamra. Vitaminokat szedek, igyekszem sokat pihenni és hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Nagyon fontos, hogy ésszel, tudatosan próbálok, tehát a próbákon nem minden lépést csinálok meg 100%-os erőbedobással. Néha kicsit visszaveszek az energiából, nehogy lesérüljek. Lelkileg pedig rengeteget segít a családom, a feleségem, Felméry Lili és az ő családja. Nélkülük nagyon nehéz lenne.
Állítólag egyre kevesebb fiú jelentkezik a Táncművészeti Egyetemre. Téged mi vonzott ebben a szakmában?
Mindig is kevesebb volt a fiú jelentkező, ez természetes. Én sem gondoltam kilencévesen, hogy balettozni szeretnék, engem is a foci érdekelt akkoriban. Szerintem a fiúk 90%-a szülői ráhatásra kezdi el a táncot, de ha valaki ráérez erre a műfajra, és szenvedélyévé válik, akkor egy nagyon szép hivatás és jövő elé néz. A bátyám is a Táncművészeti Főiskolára járt, így általa korán beleláthattam ebbe a világba. Engem a férfiak nagy ugrásai fogtak meg igazán. Vannak olyan negatív sztereotípiák, miszerint a balett nem férfias szakma.
Én szívesen odaállítanék férfiakat a balettrúd mellé, hogy próbálják ki. Rendkívül nagy erőt és kitartást igényel a balett, és úgy gondolom, hogy ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi.
Balázsi Gergő a Téma és variációk című darabban (Fotó/Forrás: Nagy Attila )
A balettképzés keménységéről is sokat hallunk, Halász Glória Három tánc című dokumentumfilmje kapcsán is felmerült ez a téma. Te nem érzékeled azt, hogy elvett tőled valamit a balett, amit soha nem kaphatsz vissza?
Nekem semmi hiányérzetem nincs. Örülök, hogy tánccal töltöttem a gyerekkoromat, mert
nagyon jó jellemformáló ereje van, embert farag belőlünk a balett.
Alázatosság nélkül nem működik ez a szakma.
Az viszont hamar eldől, hogy kiből lehet herceg, vagy egyáltalán szólista. Te hogyan éled meg a danseur noble szerepkört? Esetleg szeretnél majd intrikusabb szerepeket is táncolni?
Nagyon szívesen táncolnék nem-herceg szerepeket is. Persze nem gondolnám, hogy Spartacus én vagyok alkatilag. Anyeginhez is fiatal vagyok még, főleg, hogy az utolsó pas de deux-ben már egy idősödő, őszülő karakterré válik. Tehát vannak szerepek, amikhez még érni kell, de minden kihívásnak szívesen állok elébe.
Vannak szerepálmaid?
Rengeteg van, de kettőt nagyon szeretnék eltáncolni: az egyik pont az Anyegin, a másik pedig Rómeó.
A feleséged, Felméry Lili táncolta már ezek párját, Júliát és Tatjánát is. Legutóbb pedig Seregi László Sylvia című balettkomédiájának férfi és női főszerepét táncoltátok, de nem ugyanabban a szereposztásban.
Nyilván nagyon örültünk volna, ha együtt táncolunk, de az igazgató úr így gondolta jónak. Remélem, jövőre el tudjuk táncolni együtt is.
Felméry Lilivel a Csipkerózsikában (Fotó/Forrás: Nagy Attila )
Ez a darab azt is karikírozza, hogy milyen élet folyik egy balett-társulat színfalai mögött. Mennyire fest reális képet a Sylvia a balett-életről?
Nyomokban tartalmaz igazi társulati életet, a balettóra jelenet például abszolút reális. A mester és a balerina közti zaklató viszony viszont nem sűrűn adódik az életben, de nyilván van valóságalapja.
Te Amyntast, az egyik abszolút férfi főszereplőt táncoltad ebben a darabban. Ez a karakter milyen kihívásokat rejt?
Egy fiatal, szerelmes balettos diákot alakítottam. Amynthas szinte le se jön a színről, úgyhogy
fizikailag és technikailag is rendkívül nagy kihívás ez a szerep. Hiába táncoltam már tavaly, ugyanúgy a nulláról kellett kezdenem a szerep technikai felépítését.
Mostanra már persze tudom a trükköket, hogy hol tudok egy kicsit pihenni, vagy fellazulni. Szerencsére, mivel nagyon élvezhető darab, és minden pillanatát élvezem a megformálásnak, nem azon jár az agyam, hogy hogy fogom kibírni fizikailag, de az előadás után azért megérzem a hatását.
Hogy alakul a nyarad?
Június 17-én fejezem be a szezont a győri Magyar Táncfesztiválon, ahol a Tökéletesség szédítő ereje című William Forsythe-darabot mutatjuk be az együttessel. Ezután elkezdünk próbálni a partneremmel egy koreai balettgálára, ami nagyon jó lehetőségnek ígérkezik – itt egy Csipkerózsika és Kalóz-pas de deux-t, illetve egy Diana és Acteon kettőst mutatunk be. Július 9-én utazunk ki, és 19-én jövünk haza, augusztus elsején pedig már indul a következő szezon.
hírlevél
