A sportpszichológia hasznossága, a sportteljesítményekre gyakorolt jótékony hatása közismert, és a legtöbb sportágban alkalmazzák. A szakemberek az adott sportág jellemzőire alakítva járnak el, de mindegyik esetében alapvetően a mentális tréning (a megfelelő mozgássor gondolatban való lefuttatása), a kognitív eljárások és az ellazulást segítő relaxációs technikák eszközét veszik alapul.
A balett, amennyiben a művészi értékét nem vizsgáljuk, alapvetően abban különbözik a sporttól, hogy egy táncosnak a sportolóval ellentétben nem időszakosan egy adott versenyre kell időzítenie a legnagyobb teljesítményt, hanem egyenletesen, estéről estére kell a maximumot nyújtania a nézőközönség előtt, akár több évtizeden keresztül. Mindehhez társul az a tényező, ami a balett jellegéből alapvetően adódik: a mozdulatoknak tiszta technikával, tökéletes pozíciókkal és forgásokkal, megingás nélküli egyensúlyi elemekkel előadottnak kell lenniük. Ez az, ami a fizikai edzést és a lelki felkészülést is nagyban befolyásolja. Habár a táncos a szerep megformálásakor önmaga belső képét kívülre helyezve, a zene katartikus tisztító erejével az elfojtott érzéseket, a frusztráló negatív élményeket is kiadja magából, elmondható, hogy folyamatosan ki van téve az előadással járó szorongás, a túlzó elvárásnak való megfelelés, a perfekcionizmus, a fokozott engedelmesség, a szigorú önuralom és a próbákkal járó monotónia pszichés ártalmainak. A pszichológia fontossága és jelentősége igazán akkor nő meg, amikor valami egyéb nehézséget kiváltó tényező töri meg a felkészülés folyamatát, mely lehet a tánc sérülést követő folytatása vagy a nők esetében például a gyermekszülés utáni visszatérés.
A Royal Ballet, az Ausztrál Balettegyüttes és az Atlanta Ballet néhány példa az angolszász táncegyüttesek közül, amelyek társulatuknál régóta alkalmaznak pszichológus szakembert. Idei évtől az állandó általános orvosi felügyeleten túl szintén pszichológus segíti a Magyar Nemzeti Balett művészeinek felkészülését is. Britt Tajet-Foxell, a Royal Ballet pszichológusa a The Telegraph kérdésére szakmáját a Borsószem hercegkisasszony meséjéhez hasonlítja: "A pszichés probléma olyan, akár egy apró borsó, száz meg száz matrac alá elrejtve. Nekem az a feladatom, hogy azt megleljem alattuk." Tajet-Foxell leginkább a személyiségfejlődéssel foglalkozik, továbbá azzal a jelenséggel, hogy minden táncost egy megfoghatatlan álom hajtja, mely álmot konkretizálva kézzel foghatóvá tenni kell számukra, mit is akarnak. A vizualizáció kulcsfontosságú Tajet-Foxell módszerében: a negatív képek pozitívval történő felülírása, az összezavarodott elképzelések kitisztítása, az elvesztett önbizalom visszaszerzése. Ezzel a módszerrel - vagyis a törött gallyakkal borított táj a "rossz" sarok, a kék ég a "jó" sarok konkrét képek imaginációjával - segített egy férfitáncosnak mentálisan is felépülni saroksérüléséből.
Több európai balettiskola egészen fiatal korban kezdi el a növendékek táncművészetre való pszichés felkészítését. Életpályájukkal járó heti hat napot igénybevevő fizikai megterhelés és a gyakori sérülésekkel járó mentális küzdelem mellett az előadás-pszichológia, a droggal, alkohollal kapcsolatos felvilágosítás is része a felkészítésüknek. A pszichológusok segítik a növendékeket, hogy ne csupán a technika tökéletesítéséhez ragaszkodjanak, hanem hagyják, magukat valóban sodródni a koreográfiával. Segítik átlendíteni őket többek között azon az aprónak tűnő problémán, hogy hogyan lehet a színpadon "pas de deux" közben összefonódva olyannal táncolni, akivel kis nyilvánosság előtt sem tennék ugyanezt.
A balett legfőbb démonjaival való harc, vagyis a megfelelni akarás, a tökéletes technika elérésének vágyán túl a táncművészeknek gyakran meg kell küzdeniük a balettművészet esztétikai elvárásaival is. Kecses vékony alakkal, kifogástalan külsővel kell rendelkezniük, mely egyrészt a táncelemek könnyed kivitelezéséhez, másrészt a színpadi egységesség látványához is elengedhetetlen. A táncnövendékek kiválasztásánál fontos szempont a veleszületett alkati, testi adottság, ám a kamaszkorral járó fizikai változások komoly veszélyforrást jelentenek a táplálkozási zavarokat illetően. Az egészséges testkép kialakításához fontos tehát a táplálkozási szakember bevonása egy táncművészeti tanintézmény munkájába. A Magyar Táncművészeti Főiskolán szintén dietetikus segítésével állítják össze a növendékek étrendjét.
A balett és egyéb művészeti sportágak művelői között az anorexia nervosa és más táplálkozási rendellenességek előfordulási aránya több tízszerese az átlagnépességre jellemző mért értéknek. A Tánctudományi Közleményekben megjelent hivatalos adat szerint a 11-18 éves balerinák 25%-a szenved valamilyen étkezési rendellenességben. Az okok egyértelműen abban keresendőek, hogy a balett párhuzamosan követel hatalmas fizikai erőt és izomzatot, ugyanakkor a gravitációt is szinte leküzdeni képes légies könnyedséget. Ennek ellenére a közelmúltban a milanói Scalában kirobbant anorexia-botrány kétkedői azzal érveltek, hogy egy komoly betegségben küzdő ember képtelen nap mint nap a próbákkal járó komoly fizikai erőfeszítésre.