A csodálatos mandarin szenvedélytől fűtött története, melynek címszereplője vágya beteljesülése érdekében többször is dacol a halállal, számtalan koreográfust megihletett itthon és külföldön az elmúlt csaknem száz évben. Mindehhez nagyban hozzájárult Bartók talán legfelszabadultabb muzsikája, ami vad, pulzáló, expresszionista, a szerelmi részletekben mégis drámaian meghitt zenei motívumaival ma is újszerűnek hat. Venekei Marianna, aki táncművészként maga is alakította a csábító Lány szerepét, a női megközelítést tartotta szem előtt:
új koreográfiájában a Lány és a Mandarin elementáris erejű találkozása megtisztulást hoz a bűn, a kegyetlenség és az erőszak világához szokott hősnő számára.
Az előadáshoz részletesen kidolgozott, mai látványvilág is párosul, aminek díszleteit Zöldy Z Gergely, jelmezeit Szelei Mónika tervezte, a vetítések Czeglédi Zsombor munkái.
Az új produkciót hármas szereposztásban mutatja be a Magyar Nemzeti Balett, a Mandarint Kekalo Iurii, Radziush Mikalai és Taran Dumitru, míg a Lányt Földi Lea, Carulla Leon Jessica és Sawatzki Aglaja formálják meg. Az előadásban a fiatal diák szerepében a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói, Pethő Ferenc és Sánta Benedek működnek közre.
Az est másik bemutatója a Bartók Táncszvitjére készült koreográfia, amit Várnagy Kristóf, a Recirquel társulat előadója és művészeti menedzsere állított színpadra. A korábban a Svéd Királyi Balett, a FrenÁk Társulat és a Cirque du Soleil együttesével is dolgozó művész csaknem 20 év után a közelmúltban tért vissza munkáiban a klasszikus balett mozdulataihoz. Bartók Bélához hasonlóan, aki darabjában a Duna menti népek zenei motívumaiból merített ihletett, és ötvözte azt korának zenei világával, a koreográfus is asszisztense, Horváth Zita közreműködésével a klasszikus formanyelvből kiindulva a kortárs mozdulatformákat ugyancsak beemelte munkájába. Az előadásban, aminek jelmezeit Bélavári Zita tervezte, a Magyar Nemzeti Balett művészei mellett a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei is fellépnek.
A csodálatos mandarin próbája (Fotó/Forrás: Kovács Tibor / Magyar Állami Operaház)
A két premier mellett a Bartók TáncTriptichont Velekei László A fából faragott királyfi című, tavaly bemutatott koreográfiája teszi teljessé. Balázs Béla meséje a Királyfi és a Királykisasszony közt szövődő szerelemről és az azt kihívások elé állító Tündérboszorkányról Rózsa István díszleteiben, Rományi Nóra jelmezeivel látható, a Királyfit Balázsi Gergő Ármin és Zhurilov Boris, a Királykisasszonyt Felméry Lili és Pohodnih Ellina, a Tündérboszorkányt Carulla Leon Jessica és Yakovleva Maria, míg a Fabábut Rónai András és Kiyota Motomi alakítja.
A Bartók TáncTripticon mindhárom darabját a Magyar Állami Operaház Zenekara kíséri Vajda Gergely vezényletével. A három egyfelvonásos darabból álló estet a 2024. február 3-i bemutatót követően az évadban február 4-én, 10-én, 11-én 16-án, 18-án két alkalommal és 24-én láthatják az érdeklődők.
Bartók Béla A csodálatos mandarint Lengyel Menyhért a Nyugatban megjelent pantomimmeséje nyomán 1918-ban kezdte komponálni, de hangszerelésével csak 1924-ben készült el. Ősbemutatóját 1926-ban tartották a Kölni Operában, de
a darab szexuális töltetű végkifejlete olyan botrányt okozott, ami miatt az előadást betiltották.
Egy mérsékelt sikerű prágai bemutatót követően Bartók életében már csak zenekari szvit formájában tűzték műsorra, bár több színpadi bemutató – köztük a Magyar Királyi Operaházban is – szerepelt a tervek között. Az Andrássy úton végül 1945 decemberében mutatták be előszőr Harangozó Gyula koreográfiájával, ekkor még távol-keleti környezetben, majd 1956-ban ismét, már az eredeti szövegkönyv szerint. A csodálatos mandarin a későbbiekben Seregi László, majd Fodor Antal és Lőcsei Jenő koreográfiájával is a Magyar Állami Operaház fontos darabjának számított.
A Táncszvit próbája (Fotó/Forrás: Szabó-Gamos Attila / Magyar Állami Operaház)
Bartók Béla a Táncszvitet a főváros felkérésére, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára komponálta, bemutatóját 1923. november 19-én a Pesti Vigadóban tartották. A művet ugyanakkor háttérbe szorította Kodály Zoltán ugyancsak az esten debütált Psalmus Hungaricusának sikere, így a darab csak fokozatosan érte el az őt megillető rangot az életművön belül. A zenekari műből először 1948-ban készült színpadi változat Bálványosvár címmel Harangozó Gyula színrevitelében, majd 1968-ban az Erkel Színházban Barkóczy Sándor már Táncszvit címmel készítette el saját koreográfiáját.
A fából faragott királyfit Balázs Béla a Nyugatban megjelent librettója nyomán Bartók 1914 és 1916 között komponálta. A darab ősbemutatóját Balázs Béla rendezésében, Otto Zöbisch koreográfiájával 1917-ben tartották meg a Magyar Állami Operaházban, ahol az 1930-as évektől Jan Ciepliński, majd Harangozó Gyula koreográfiái révén lett a repertoár állandó darabja. A későbbiekben Vashegyi Ernő, Seregi László, Fodor Antal és Román Sándor koreográfiájával is szerepelt a műsoron.
Bartók TáncTriptichon címmel korábban 2017-ben, A fából faragott királyfi ősbemutatójának 100. évfordulójára hozott létre előadást a Magyar Állami Operaház Bartók Béla táncműveiből. Akkor a centenáriumi darabot Frenák Pál koreografálta, és a FrenÁk Társulattal koprodukcióban állította színpadra, A csodálatos mandarint Seregi László koreográfiájával, míg a Táncszvitet a Duna Művészegyüttes közreműködésével, Juhász Zsolt színrevitelében láthatta a közönség.
Az előadásokról további információ itt érhető el. >>>
Fejléckép: A Táncszvit próbája (fotó/forrás: Szabó-Gamos Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
