Tánc

Hód Adrienn: "Az érintésektől a bőr szinte megpirkad"

2013.05.08. 07:17
Ajánlom
Napjaink emberének testtudata, a meztelenség tabui, az erős fizikalitás kiváltotta bőrreakciók, valamint Rómeó és Júlia egyetlen közös ébredése is inspirálta Hód Adrienn Pirkad című új koreográfiáját, amelyben minden táncos anyaszült meztelenül lép színpadra május 16-án és 17-én a Trafóban.

- A Pirkad című bemutatótok az Ahogy azt az apám elképzelte című koreográfiád folytatása. Melyek azok a kérdések, amelyek tovább foglalkoztattak, és mi az eltérés a két munka között?

- Alapvető különbség, hogy ezúttal a táncosok végig meztelenek, a felöltözés, levetkőzés gesztusa, a jelentést hordozó ruha nem jelenik meg a színpadon. A meztelenség felvetette kérdések foglalkoztattak ezúttal is, csakúgy, mint az előző előadásban. Most azonban egy homogén felülettel, anyaggal dolgozom, a meztelen táncosok csupasz bőrével. Látványában ez szinte egységes felületet képez. A meztelen testek homogenitását csak a mozgásforma és ritmusváltások törik meg.

Az előző előadás kapcsán tapasztaltam, hogy sok néző nagyon természetes módon reagál a meztelen test látványára, a szépségre, anatómiára vagy az állatiasságra csodálkozik rá ilyenkor, a pulzálást, a lüktetést éli meg. Másokban azonban az undor vagy a szégyen érzetét váltja ki a meztelen emberi test látványa. A meztelenség a szexualitás vagy a betegség témáját hívja elő leginkább az emberekben. Ugyanakkor saját emlékeiken túl kulturális képek, jelképek is megidéződnek bennük, a meztelen testről tanult képeink, mint a görög szobrok, a bűnbeesés előtti állapotok, természeti népek testkultúrája. Ezek a témák nem direkt módon, hanem áttetszően jelennek meg a koreográfiában, a mozgásforma változásai hullámokban más-más hangoltságot adnak a meztelen testek látványának, így idéződnek meg ezek a jelentéssíkok a nézőkben.

További különbség a két előadás között, hogy az Ahogy azt az apám elképzelte bemutatónál a tér és a test viszonya érdekelt, most azonban a test és az idő, vagyis az idő és a mozgás viszonya foglalkoztatott. Egy sűrítést láthatnak majd a koreográfiában, egy önmagába visszanyomott mozgásfolyamatot. Nagyobb figyelmet kapnak a részletek, nem tűnnek el az idő sodrában. A testre, a testek apró mozdulataira fókuszál a koreográfia, repetitív érzet alakul ki a mozgást nézve. Számomra ebben a koreográfiában az idő érzete megszűnik, és végül mégis a térélményem erősödik meg, befelé haladunk, mert erősen fókuszálunk valamire.

- A meztelenség nem természetes állapota az embernek. Korábbi beszélgetésünkben is hangsúlyoztad, hogy az improvizációs munka során az emberi mozgás egyedi megnyilvánulásait értékeled, gondolom, a meztelenség segíti ezeknek a különös mozdulatoknak a megszületését?

- Valóban a meztelen test tabudöntő jelképe érdekel, hogy ma egy kortárs táncszínpadon, egy élő, színházi szituációban, mit tud megkérdőjelezni a meztelenség? Hol tart ma az ember a saját testével való kapcsolatában? Hol van a cselekvő, mechanikus testben maga az ember? A test szabadsága, meglepetéseket tartogató absztrakciója, képességei, titkai érdekelnek. Ebben a világban úgy élünk, hogy mindent meg akarunk ismerni, a test mozgása úgy érzem egy kevéssé felderített terület. Én a koreográfiáimban mindkét látószöget igyekszem használni: a nagyon konkrét, sok jelentést hordozó, érzelmet keltő és személyes mozgásformáit a testnek, valamint a teljesen idegen, még soha sem látott, absztrakt formákat. Az improvizációban, a meztelenségben teret nyitok a testnek, hogy újra és újra megnyilatkozhasson, a táncosokkal a próbákon új utakat és lehetőségeket keresünk. A meztelenség nem egy praktikus testhasználat, így ez segíti a mozgás különlegességeinek felfedezését.

- Két pár Cuhorka Emese és Molnár Csaba, valamint Garai Júlia és a brazil származású Marcio Canabarro táncolnak az új előadásban.

- Az egész struktúra egy-egy pár táncosra van felépítve. Mozgatják egymást, hol az egyik az aktív, a másik a passzív, majd fordítva, vagy mind a ketten aktívak, máskor mindketten passzívak. A mozgatás gesztusa egy repetitív formát szül. Az idő idegesen besűrűsödik, össze-össze rándul, vagy pedig kinyúlik, szinte kimerevedik az előadásban. Nagyon érdekes a táncosok hangja, a légzés, a testek csapódásának, súrlódásának hangjai, ez is megerősíti, kirajzolja az előadás ritmusát, valószínűleg ezt is használni fogjuk a játék során.

- A meztelenség, ahogyan homogenizálja az előadók megjelenését épp úgy nagyon is megkülönbözteti őket. Szerinted hatásában van különbség a férfi és nő meztelensége között? Itt természetesen nem a nemi identitás és vonzalom kérdésére gondolok, hanem a tabudöntő figyelemfelkeltésre vagy a test mechanikájának különbségeire.

- Talán mást jelentést, asszociációkat mozgat meg a női és a férfi meztelenség, de alapvetően, azt hiszem, nincs különbség a kettő között. A nő kiszolgáltatottabb, nyitottabb jelenség, ívesebb forma, a férfierőt sugárzó, zártabb, szögletesebb forma.

- Vonalakról, formákról beszélsz. A Hodworks társulat facebook oldalán krokikat, skicceket láthatunk, amelyek mozgás közben készültek a táncosokról. Hol, milyen apropóból születtek ezek a rajzok?

- Az előző bemutatónkat, az Ahogy azt az apám elképzelte című koreográfiát beavató színházi előadás keretében is játszottuk a IX. kerület négy-öt iskolájában. A fiatalokat próbáltuk bevonni a kortárstánc világába, megmutatni nekik azt az elméletet, amivel dolgozunk. Az volt a koncepciónk, hogy először megismerjük, hogy ők mivel foglalkoznak, mihez értenek, mivel töltik a napjaikat és erről az oldalról közelítjük meg a mi munkánk megismertetését. Egy alkalommal egy rajzot tanuló osztályban is tartottunk beavató órát. Először eljöttek hozzánk a táncstúdióba, ahol részleteket adtunk elő a darabból, amíg ők a táncosokat rajzolták. Míg más iskolásokkal csak a mozgásfoglalkozást csináltuk végig és utána jöttek az előadásokra. Láthatóan a rajzos osztály sokkal természetesebben tudta kezelni a meztelenséget, nem kérdezték, hogy miért ér a táncos herezacskója a linóleumra és hasonlókat. A grafikus tanulók irányokat, formákat, térhasználatot, karaktereket figyeltek meg és nem a meztelenség botrányosságát firtatták. A képeken felismerhetőek a táncosok, de nem az arcvonások, hanem a dinamika ábrázolása, a mozdulatok gyors megörökítése alapján. A rajzban is határozottan visszaköszönt az előadók karaktere, amire én is támaszkodom a koreográfiáimban.

- Nem hogy próba közben, de még egy a színháznál is intimebb közegben, beavató színházi előadásokon, fiatal és sokszor a kortárstánc világát nem ismerő közönség előtt is meztelenül táncolnak az előadók. Milyen úton jutottak el eddig a szenvtelenségig? Hogyan oldottátok fel a szégyenlősség béklyóit?

- Ez egy hosszú folyamat volt, már az Ahogy azt az apám elképzelte című előadásunk előtt fél évvel elkezdtünk ezen dolgozni. Először a próbákon egy zárt és biztonságos közegben táncoltak meztelenül, egymás között tették meg az első lépéseket, aztán egyre bővült a próbaterembe meghívottak köre. A meztelenséget egy idő után megszokja az ember, főleg akkor, ha pontosan tudja a célját, érzi a testén az értelmét ennek az útnak. Ha megérti, megérzi a táncos, hogy milyen gondolatiságot közvetít a meztelensége, akkor már nem merül fel benne, hogy ma nem akarok pucéran táncolni, ma meg jólesik levetkőzni.

- Meztelenül próbáltok. Mennyiben befolyásolja a táncmozdulatokat a meztelenség? Úgy képzelem, óvatosabb egy ruhátlan test.

- A bemelegítésen kívül valóban meztelenül próbálunk, ez elengedhetetlen. Például míg a balettszőnyegen a ruha megcsúszik, ezt gyakran használják is a táncosok, a bőr egészen máshogy viselkedik. Meg kell szokni, ahogy áramlik körülötted a levegő, a ruha nem szívja fel az izzadságot, síkos és egyben tapadós is lesz a tested. Én olyan szempontból is figyeltem a táncosokat a próbákon, hogy a bőrfelületük hogyan alakul át a feladatok hatására. Ez a nyers anyag, hogyan kezd kivörösödni, pirulni, az érintések, dörzsölések nyomán szinte megpirkad. A kihűlő testen pedig, mint ablakon a pára megül a verejték.

- A címadás ezek szerint a kipiruló bőr színére utal. Nekem egy másik gondolatom volt a címmel kapcsolatban. Egy interjúban ugyanis a következőket nyilatkoztad: „Reggelente sokszor megdöbbent, hogy élek. Hogy létezem. Mert nem mindig olyan egyértelmű. Ilyenkor szeretem letisztázni a dolgokat, és megfogalmazni, hogy engem mi érdekel..." A bemutató egy ilyen hajnali hangulatot is megragad esetleg?

- A cím több gondolatot, érzetet igyekszik megidézni. Egyrészt szól a változásról, a váltásról, amikor a sötétből nappal lesz, és általánosan, amikor valamiből valami más válik. Benne van a bőr kipirulása, a testek kimelegedése is ebben a szóban. A tűz, a felkelő Nap ereje. Benne van ebben egy szerelemi szál is, leginkább, mint a Rómeó és Júliában, mikor azt kívánják a szerelmesek, hogy bárcsak örökké tartana a pirkadat. „Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap / Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon. / Elmennem: élet, és halál: maradnom." Egy fordulópontot is jelez a cím, mégis ekkor még nem válik el egymástól a fehér és fekete, szürkület van, nem tudni melyik a helyes út. Érződik, hogy valami el fog múlni és valami elkezdődik, de még ez sincs, meg az sincs. Ez a holtpont, talán épp az érzelmek csúcspontján. És valóban, amit te mondasz, az is megjelenik ebben a címadásban, az a megfoghatatlan, időn kívüli időpont, amit sokszor megtapasztalok, amikor alvás után hirtelen feleszmélek a lét és nem lét közötti határvonalat átlépve.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.