Hód Adrienn: "Időre volt szükségem"

- Társulatodat, a Hodworks nevű együttműködést mikor hoztad létre, és mi volt a célotok?

- A Hodworks 2007-ben indult, előtte az OFF Társulatban működtem együtt zenészekkel, táncosokkal. Garai Juli és én maradtuk meg a régi csapatból. Ebben az időben új munkamódszer kezdett foglalkoztatni, az improvizáció a próbafolyamatban és egy strukturált improvizáció a színpadon. Az OFF Társulattal sok helyspecifikus előadást készítettünk köztereken, kiállítóterekben, tehát az improvizáció már a korábbi munkáimban is fontos szerepet játszott, csakhogy míg akkor a külső jelenségekhez való alkalmazkodásról volt szó, az új munkákban az improvizáció lett a koreográfia elkészítésének módszere és a színpadi előadás meghatározó jellege is. A Hodworks megalakulásának és az új munkamódszer kialakításának a kezdete a Műhely Alapítványnak az Ismeretlen kutatása nevű programjába való részvételünkhöz kötődik. Egy fél évünk, pár hónapunk volt a zavartalan munkára, ekkor Garai Julin kívül Vass Imrével és két zenésszel, Mizsei Zoltánnal és Temesvári Balázzsal dolgoztam, így született a Kapcsolódjunk és bömböltessük! című előadásunk, 2009 nyarán pedig a Supra Hits táncestünket mutattuk be a Millenárison.

- Tavasszal három hónapos, ősszel négy hónapos munkafolyamattal indítottunk. Nem egy kész előadást szerettünk volna létrehozni, amelyet bemutatunk, ahol csak lehet, hanem időt akartam arra hagyni, hogy az improvizációs struktúrák kialakulhassanak, hogy lássuk, a mozgás milyen lehet, hogyan működhet. Milyen játékszabályok és állapotok változtatják vagy kapcsolják össze az improvizatív mozgássorokat. Tudtam, hogy ehhez tét nélkül, de folyamatos munkával sok időt kell együtt töltenünk. Napi öt-hat órát próbáltunk, heti hat alkalommal. A témák, amelyeket megadtam kiindulópontként, nagyon elemi mozgáshoz vagy a mozgást befolyásoló tényezőhöz kötődtek. Például az első kiinduló téma a tér volt, a test a térben, a testrészek közötti tér, az emberek közötti tér. De természetesen mi mégiscsak előadóművészek vagyunk, és bármennyire hasznos dolog is a teremben szorgosan kísérletezni, tudtuk, hogy időnként meg kell mutatni, hol tartunk. A Gödör Klub befogadott minket, és az egyes témák mentén haladva ott megmutathattuk a Mindennapi rutin eredményeit.

- A koreográfusoktól, független társulatoktól gyakran hallhatjuk a panaszt, hogy állandó előadáskényszer mellett ellehetetlenült a repertoárjátszás lehetősége. Hogyan tudjátok finanszírozni ezt a maratoni hosszúságú próbafolyamatot, amely során még bemutatkozásra is lehetőségetek adódik?

- A táncosokkal döntöttünk, ha támogatja valaki, ha nem mi ezt az utat választjuk. Kaptunk az Új Előadó-művészeti Alapítványtól próbatermet a kísérlethez, és szerencsére a Gödör Klub biztosította prezentációk számára a befogadóhelyet, a technikát. A Gödör Klubban a prezentáció után beszélgetést is rendeztünk a közönséggel, amiből sokat tanultunk. Tavasszal három hónapig ingyen dolgoztunk, őszre már jutott a hatos kategória elvonásai és a késő kifizetések után némi pénz. Társulatként pályáztunk, de egyéni alkotóként kaptam kétmillió forintot, ezen osztoztunk.

- A munkafolyamat második periódusában Berlinben dolgoztatok.

- A Trafó és a MU Színház dunaPart 2 platformján, ahol külföldi kritikusok, fesztiváligazgatók és kurátorok előtt mutatkozhattak be a meghívott magyar társulatok, a Mindennapi rutin húszperces prezentációja váratlan sikert aratott. Ez volt az a pillanat, amikor a Gödör Klubban bemutatott különálló tematikus-kísérleti estek részletei esszenciálisan összekapcsolódtak. Tíz-tizenöt külföldi szakember keresett meg, hogy érdekesnek találták a koncepciót. Imely Zoltán segített a továbbiakban és menedzselte a külföldi felkéréseket. Ezen kívül én tavaly beadtam egy pályázatot az OFF Alapítványon keresztül a Tempus Közalapítvány Leonardo programjára, ami szakképzést biztosít külföldön. Elnyertük a pályázatot, így mehettünk januárban Berlinbe és ott töltöttünk négy hónapot. Ezalatt a dunaParton való bemutatkozás eszenciáiból kiindulva új irányokat is hoztam a munkafolyamatba. Rengeteg időnk volt, az elnyert pályázati pénzből fizettük a kedvezményes terembérletet, több mint kilencven próbánk volt, szinte minden nap dolgoztunk. A munka ezen szakaszában a legnagyobb előrelépés az volt, hogy a táncosok az improvizációs mozgásformák közül egyre inkább le tudták választani és ismételni, visszahozni a kiválasztott mozgástípusokat, amikből kiindulva még tovább dolgoztunk. A mozgás karakterek fixálódtak, színeket, neveket kaptak. A megadott hívószavakra, témákra mindenki a saját kikísérletezett, karakteres mozgását tudta megidézni. Ezt a szakaszt neveztük el Választásnak vagyis CHOICE-nak. Berlinben egy improvizációs szalon, a Susi & Gabis Salon estjén vettünk részt, értő közönség előtt táncoltunk. Végül május 20-án volt egy jól sikerült, közönségtalálkozóval egybekötött munkabemutatónk Berlinben a Radialsystem stúdiójában.

- Augusztusban folytatjátok itthon a próbafolyamatot, amely végső szakaszába lép, a Basse danse bemutatójára készültök. Hogyan kapcsolódik a 15. századi udvari zene és táncforma elnevezése az eddigi munkátokhoz? Miért ezt a címet kapta az előadás?

- Mizsei Zoltán, akivel a kezdetektől együtt dolgoztunk, értője a reneszánsz, barokk zenének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszakának tanára. Már a Mindennapi rutin ötödik prezentációjában is az ő énekhangja kísérte a táncelőadást, jórészt ezt a szakaszt mutattuk be a dunaParton is. Berlinben hónapokig zene nélkül táncoltunk, kerestem a megfelelő hangzást ehhez az improvizációs alaphoz. A középkori zenétől a reneszánsz zenén át bele kapva a barokkba választottam zenét. A kiindulópont, egyfajta lépegető hangzás, egyszerre egy hang szólal meg, egyszerű dallamokat képez a leütött hangok sora. Annyira dús volt és dinamikus a mozgás, hogy a zenével nem akartam megdobni. A nyüzsgő összejövetelek hangulatát, harmóniáját adta meg a 15. században a folyamatos zenei kíséret. A létezés szép és egyszerű - ilyen ennek a zenének a hangulata. Ez kapcsolódik a mi koreográfiánkhoz, amelyben a szólók dominálnak, az ego a mozdulat központja. A basse danse az első, a legegyszerűbb reneszánsz tánc, lassú és lépegető, fogják az emberek egymás kezét, de nem néznek egymásra, kifelé hajlongnak és mutatják magukat. Ez a hangulat jellemzi a mi előadásunkat is.

- A Szigeten betekinthetünk a próbafolyamatba a Fidelio Octopus Összművészeti Helyszínen augusztus 11-én, csütörtök este.

- A bemutató előtt nem játszhatjuk a Basse danse című végső előadást, így a Szigeten a Mindennapi rutin ötödik részét, az élő egyházénekkel kísért kísérleti koreográfiát mutatjuk be. Ez ugyanaz a próbafolyamati stáció, amivel július elején Amszterdamban és Düsseldorfban is vendégszerepeltünk.

- A Basse danse bemutatója pedig a MU Színházban lesz látható.

- Így van, a kisebb megszakításokkal 18 hónapos munkafolyamat végén, szeptember 29-én és 30-án a MU Színházban mutatjuk be Cuhorka Emese, Garai Júlia, Hadi Júlia, Molnár Csaba és Mizsei Zoltán előadásában a Basse danse című koreográfiát.