- A Radnóti Színházban Euripidész Oresztész című drámáját állítottad színpadra tavaly ősszel. Ebben a történetben a felelősség, az érdekérvényesítés kérdése érdekelt. Ezeket a témákat kerested a Dosztojevszkij regényben is?
- Valóban egymáshoz kapcsolódó témakörökről van szó. Kiélezett világban élünk, a korunk is szélsőséges helyzeteket teremt a hétköznapok szintjén is, így ezek a témák folyamatosan foglalkoztatnak. A Bűn és bűnhődésben - a mi interpretációnkban mindenképpen - a pénz központi szerepet kap, a nyomor, a súlyos szociális körülmények közötti érdekérvényesítés témája megkerülhetetlen. Mi az a határ, amit az ember önszántából lép át? Mit enged meg magának? Mik az okok? Hogyan működik a bűnözői psziché?
- Elsősorban az okok érdekelnek, amelyek elvezetnek a gyilkosságig és talán kevésbé a bűnhődés motívuma? A Dosztojevszkij regény 14 napos történetében épp ellentétes arány látszik, 3 nap a bűn és 11 nap a bűnhődés stádiuma, már amennyire ezek különválaszthatók egymástól.
- A bűnhődés, vagy sokkal inkább a megváltás kérdése legalább annyira érdekel, mint a gyilkosság okai. Nincs arról szó, hogy ezeket szétválasztanánk. Az a cél, hogy egy fiatalemberről szóljon az előadás, aki egy olyan miliőben él, ahol egyre jobban egyedül érzi magát, nincs segítsége, támasza, elveszik a gondolataiban. Alkatilag hajlamos a szélsőségekre, így a bűnözésre is. Átlép egy határt, amit szinte ő maga sem képzel el, hogy át mer lépni. A következmények is érdekelnek, és az, hogy a megváltás egy utcalány képében jelenik meg - ez számomra nagyon érdekes íve a történetnek.
- A gyilkosság, mint az előadások csúcspontja régóta, jó néhány rendezésedben szerepel. Bár ezek a gyilkosságok eddig szinte kizárólag családon belüli bűntettek voltak, szülő a gyermekét, gyermek a szülőt, házaspárok, szerelmesek gyilkolták egymást A tavasz ébredésében, A nagy füzetben, az Irtásban, az Oresztészben. Most azonban nincsenek rokoni szálak, egy torz elmélet vezet gyilkossághoz. Más hozzáállást igényel ez a fizikai gesztusokban, energiák mozgósításában, az indulatok felépítésében?
- Így van, másképp szeretném használni a fizikalitást, mint az előző néhány előadásomban. Koreográfusként ez egy belső kényszer is, hogy más formákat találjak. De maga a mű is lehetőséget ad arra, hogy elvontabban fogalmazzunk, a mozgás absztraktabb formáival kísérletezzünk. Óvatosan beszélek a gesztusnyelvről, amíg nem készül el az előadás, mert nüanszokon múlik, hogy milyen stílus alakul ki, hogy milyenek az arányok, az ember hová teszi a hangsúlyt.
- Az elvontabb fogalmazásmód a tánchoz vezet vissza?
- Nem visszatérés, inkább csak odanyúlás. A Bűn és bűnhődés is alapvetően egy színpadi dráma lesz, amelynek van egy masszív textúrája, amelyet a regény alapján Garai Judit dramaturggal dolgozunk ki. Ilyenformán folytatom azt az utat, amit eddig, csak a mozgásnak a szerepe eggyel elvontabb és merészebb lesz. Hiszen, amit a színpadon látunk, az akár egy ember belső monológja is lehet, még akkor is, ha a kronológiai szerkezet megmarad. Dosztojevszkij regénye nagy szabadságot ad, nem minden esetben a történet a fontos, hanem Raszkolnyikov belső állapota. Ezek az állapotok rajzolódnak ki úgy, hogy a mozgásnak komoly jelentősége lesz.
- Ki fogja alakítani Raszkolnyikov figuráját?
- Pallag Márton, aki az osztályomban végzett tavaly tavasszal. Több tanítványom is játszik majd az előadásban Nagy Norbert, Horkay Barnabás, Hegymegi Máté és a Forte Társulat állandó tagjai. Vendégünk lesz Hay Anna, ő játssza Szonját, az utcalányt, Raszkolnyikov megváltóját. Szintén egy fiatal, végzős növendék, Zsigmond Emőke alakítja Dunyát, Raszkolnyikov húgát. A mi léptékeinkhez képest sokszereplős előadás lesz, és egy ember több szerepet is fog játszani. Raszkolnyikov regénybeli találkozásai a színpadon is láthatóak lesznek. Aki olvasta a regényt, ráismer majd a jelenetekre, de nem az a cél, hogy az ábrázolásmód lekísérje a történetet. Számomra az ábrázolás mindig az elsődleges, nem a történetmesélés, a mondandót, az üzenetet, a hangulatot a forma, a stílus hordozza.
- Dosztojevszkij szerint az ember nem születik a boldogságra, hanem rászolgál arra. A lelki szenvedés fizikalitása jelenik majd meg a színen, a Szkéné Színház színpadán?
- A szenvedés is, de elsősorban a szenvedély. Mert itt a gyilkosság mellett, egy szerelem áll a történet középpontjában, ami tulajdonképpen a megváltást, a szenvedést, a bűnhődést okozza. A szerelem a lelkiismeretet előhívja. Szándékom szerint a szenvedély szélsőségessége, az ábrázolás szélsőségességében ölt majd testet.
- Mi lesz ennek az előadásnak a meghatározó látványeleme, anyaga?
- Pallós Nellinek hívják a fiatal képzőművészt, akit segítségül hívtam ehhez a munkához, vele készítjük el a térkompozíciót. Ennyi, amit biztosan mondhatok, mert a munka legelején járunk, a próbafolyamat első hetében. Egy csendszobát képzeltem el az előadás teréül, az absztrakt mozgáshoz hasonlóan egy absztrakt teret, de hogy hogy fog működni, még nem tudom. Ökrös Csaba készíti ennek az előadásunknak is a zenéjét, ami elsősorban a cappella kórusok formájában jelenik majd meg.
- Már említetted, hogy több hajdani tanítványoddal együtt dolgozol, hogyan választottad ki őket? A fizikai színházzal foglalkozó osztályod többi tagjának, hogyan alakul a sorsa?
- A választásnak sok összetevője van, elsősorban szakmai és emberi kritériumok. Természetesen ez oda-vissza történet, kérdés, hogy a diákoknak mennyire vágyuk az, hogy azzal foglalkozzanak, amivel én. A szakirány újszerűsége abban is állt, hogy itt nem húztunk átjárhatatlan határt színészet és rendezés között, jónéhány tanítványom az alkotói irányt választotta. Én azokkal a tanítványaimmal dolgozom, akiknek az előadóművészet felé van kihívásuk. Emellett büszkén mondhatom, hogy az osztályból mindenki jól próbál érvényesülni. A szakirány jövőjét pedig abban látom, hogy tanítványaim vagy én mennyire érvényesen tudjuk képviselni ezt a színházi látásmódot. Néhány éve szerencsére egyre kevesebb az előítélet a színházban a mozgással, fizikalitással szemben.
- A Forte Társulat külföldi sikerei szintén megerősíthetik a fizikai színház létjogosultságát a hazai közegben is. Idén a dunaPart3 keretében A nagy füzettel szép sikert értetek el a külföldi szakemberek körében. Milyen nemzetközi karrieretek bontakozik ki?
- Már a tavalyi évadban is sokfelé fordultunk meg külföldön a bécsi Burgtheatertől Lengyelországon át egészen Thesszalonikiig. Nagy érdeklődés mutatkozott a társulat iránt a dunaParton is, nem szívesen kiabálom el, de tárgyalunk egy New York-i színházzal is. Jó tapasztalatunk, hogy a játékunk ugyanolyan erőteljesen hat a közönségre külföldön is, mint idehaza. A Thesszaloniki vendégszereplésünket, A nagy füzetet, álló tapssal, ovációval fogadta a közönség és másnap az egész görög kulturális sajtó ettől zengett.
hírlevél
