Tánc

"Izgalmas, ha a táncosok mernek csúnyák lenni"

2013.12.06. 07:11
Ajánlom
A hazai kortárs tánc összes területén aktívan és sikeresen alkot: Grecsó Zoltán táncol, koreografál, improvizációs táncestet vezet és évek óta tánciskolában is tanít. Neve, mely az általa kitalált és működtetett népszerű Willany Leó estekkel is szorosan összeforrt, a szakmában mindenki számára jól ismert. Idén ősszel az egri színház tánctársulatával Molière Képzelt betegét állította színpadra. INTERJÚ

- A GG Tánc Eger együttesével októberben mutattad be a Képzelt beteget, amiben az általad is sokszor alkalmazott improvizációt használtad módszerként.

- Az improvizáció itt csak előzetes módszer, útkeresés volt, annak a lendületét és felszabadultságát szerettem volna beleoltani az előadásba. Nem úgy akartam elkezdeni dolgozni, hogy megkötöm őket. Látni akartam, mi van a rutninon túl, a mozdulatok után, nem azt, amit szabályszerűen le tudunk írni, meg tudunk fogalmazni. A tanult jeleket, kódokat, utalásokat már unásig ismeri mindenki. Inkább azt kerestem, hogy miként látszanak a mozdulatok kiszámíthatatlannak, váratlannak, meglepőnek. Amikor eljutottunk ebbe a világba, a táncosokkal minden új mozdulatot lefixáltunk, az előadás közben már nem kellett improvizálniuk.

- Narratív táncszínházról van szó a darab leírásban. Hogy jön össze ez a műfaj egy molière-i vígjátékkal?

- A narratíva reményeim szerint keretet ad, dramaturgiai ívet és feszültséget teremt, megágyaz a táncnak. Izgalmasnak gondoltam egy olyan táncelőadást, ahol van következmény, az események egymásra épülnek, semmi sem hasraütés szerűen születik. Magyarul van az előadásnak dramaturgiája, van egy narratíva, ami vezeti a nézőt, és minden táncjelenet a darabból jön elő. A cselekmény két szálon fut: a Képzelt beteg története mellett párhuzamosan Molière élete zajlik a színpadon. Utóbbinak sajátos formanyelve van, és ez - reményeim szerint - görbe tükröt tart a mai kor embere elé. Az „álrealityk" amatőrszínészeinek bumfordiságát hozzák a táncosok, amikor kibeszélnek a saját szerepükből, amikor elmondják, mint mondtak az előbb. Vagyis a kettős cselekményen túl ez a „kereskedelmi tévés" játék indokolta, hogy legyen beszéd a színpadon. Annak ellenére döntöttem így, hogy ez nagy kockázat és Tóth Réka dramaturg segítsége nélkül nem is mertem volna. Ráadásul én úgy gondolom, hogy máskor jobb, ha nincs dialógus a táncszínpadon. 

- Az egri társulattal könnyen ment a munka?

- Korábban már közösen készítettem el velük a Hófehérkét egy fiatal koreográfusok számára kiírt pályázatra jelentkezve. Nagyon élveztem a közös munkát, termékeny volt. A mostani lehetőség már egy összeérett, a Topolánszky Tamás által összekovácsolt, jól vezetett társulattal jött. Óriási volt a különbség, ahogy most kutatták magukban az ismeretlen területeket, a még el nem mozgott mozdulatokat.

- Idén lett ötéves az általad alapított és felépített Willany Leó, amivel egy új műfajt vezettél be a magyar táncszcénába. A Leónak becézett improvizációs táncszínház, ami a Gödörben talált otthonra, a kezdő és profi táncosok találkozóhelyévé is vált.

- Én is örömmel néztem vissza idén nyáron arra, hogy a Leónak tulajdonképpen már saját kis történelme van. Nemcsak a táncosok, de a nézők is nagyon lelkesek, még mindig. Sikerélményt ad, és bízom benne, az az elmúlt évek eredményének is tekinthető, hogy a technikai nehézségek ellenére már nem kell nekik elmondani, mit jelent ez. Akik most nagyjából állandó fellépőim, azok értik, mit akarok, azt, hogy ez egy műhely, ahol a közönség és a magunk örömére kiadjuk magunkat, megismerjük a testünket, a rejtett mozdulatokat, és közben áldott pillanatok jönnek létre. Az improvizációnak korábban is komoly hagyománya volt a magyar tánctörténetben, de ha állandó szellemi műhellyé tud erősödni, az már egy másik minőség.

- Mi élteti ennyi ideje a Leót?

- Elsősorban az improvizáció feszültsége tartja fenn, de ez egy eleve adott tulajdonság. Mivel a közönség tudja, hogy ez improvizáció, ezért általában feszülten figyelnek, hogy mi lesz a következő történés. Két dologgal lehet tehát fenntartani a figyelmet: egyrészt folyamatosan meglepjük őket valamivel, másrészt eleve készülnek rá a műfaj jellege miatt, és akkor minden mozdulat lehet számukra meglepetés. Ha egy olyan improvizációt látunk, ami kiszámítható, akkor van baj, olyankor jön az alvás a nézőtéren.

- Érdekelnek a nézői visszajelzések?

- Én mindig fürkészem a nézők arcát, fontosak számomra a reakcióik. Mostanában a kutyámat, Kiflit figyelem, aki általában ott van velem a próbákon. A kutyusom pedig mindig feszülten figyeli az improvizációkat, illetve azt, aki éppen akcióban van a színpadon. Előfordult már, hogy elaludt előadás közben, ilyenkor tudtam, hogy éppen valami érdektelen dolog zajlott a szeme előtt. Nekem egy ideje ő az egyik legjobb és legőszintébb kritikusom.

- Elég sokféle táncos megfordul nálatok. Kivel, milyen típussal működik a legjobban a Leó sajátos műfaja?

- Nem feltétlenül azokkal a táncosokkal a legjobb együtt dolgozni, akik a legtechnikásabbak. Mert például a jó forgásokra rá lehet csodálkozni egyszer vagy kétszer, de az improvizációs színpadon nem biztos, hogy termékenyen hatnak. Azok a táncosok „kelnek életre" a Leóban, akiknek kicsit más rugóra jár az agya, akik nem félnek bedobni egy váratlan vagy humoros ötletet tánc közben, ami izgalmassá és egyedivé, provokatívvá teszi azt a kiállást. Mindig izgalmas, ha a táncosok mernek csúnyák, buták  lenni a színpadon, és nem állandóan a szépségre figyelnek. Azért működik ez jobban, mert ilyenkor a gesztus nem önmutogatásból születik, hanem a nézők szórakoztatására. Nemrég együtt dolgozhattam Szakcsi Lakatos Bélával, akivel volt egy improvizatív előadásunk a New York Művész Páholyban nem szakmai közönség előtt.  A jazz és a mozdulatok találkozásakor a nézők ott is hálásak voltak, mert érezték, hogy velük foglalkozunk, nem pedig magunkkal.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Klasszikus

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc lapszemle

Szergej Polunyin megmagyarázta Instagram-posztjait

Sokak szerint az ukrán származású balettsztár egész eddigi karrierjét aláásta az Instagramra posztolt üzeneteivel. Most a német újságíró, Tanit Koch szembesítette őt kijelentéseivel.
Tánc ajánló

A világ táncai 1 előadásban

Japán taiko ritmusok, vad afro táncok, a velencei karnevál hangulata, egy tradicionális zsidó esküvői ceremónia, spanyol flamenco, ír sztepptánc, görög szirtaki és mulatós cigánytánc - mindez egyetlen előadásban a magyar táncélet egyik legkarakteresebb együttesétől, a Varidance-től.
Tánc hír

Carlos Acosta balettigazgató lett

A kubai utcagyerekből generációja egyik legkiemelkedőbb művészévé avanzsált táncost választották a Birmingam Royal Ballet új balettigazgatójának.
Tánc tranzdanz

Krasznahorkai inspirálta fekete-fehér táncképeket fest a TranzDanz

Kovács Gerzson Péter a TranzDanz társulattal január 17-én mutatja be Noir című, legújabb előadását a MU Színházban. A Krasznahorkai világát idéző előadás kapcsán Gyepesi Flóra beszélgetett a társulatvezetővel.
Tánc hír

Februárban megnyit a Nemzeti Táncszínház várva várt új épülete

Négy év bizonytalan helyzet után február 15-én a Budapest Táncfesztivállal egybekötve adják át a nagyközönségnek az intézmény új épületét a Millenáris Parkban.