„Mire kinőttem a gyermekkorból, egy táncos bőrében találtam magam, pedig a tanulóéveim nem erre készítettek fel. Gyermekként rendező akartam lenni. Rendező énem és táncos voltom csinált belőlem koreográfust. S minthogy az emberek végül is mindig olyanok, amilyennek megszülettek (nem hiszem, hogy a hivatás előreláthatatlan), úgy látszik, van manapság egy Maurice Béjárt néven élő koreográfus.” (Béjart: Életem a Tánc című önéletrajzi könyvéből)
A világ talán legérdekesebb táncelőadásait létrehozó társulat a tavalyi Budapesti Nyári Fesztiválon a Ballet for Life című nagysikerű vendégszereplése után, ezúttal Mozart legnépszerűbb művét, a csodálatos Varázsfuvolát hozza el Budapestre. A klasszikus balettelőadás eredeti koreográfiáját még a legendás és nagyformátumú társulatalapító, a 20. század nagyhatású balett-mestere, Maurice Béjart álmodta színpadra 1981-ben. „…nem akartam semmiféle személyes kiegészítést vagy üzenetet hozzáadni egy tökéletes műhöz. Sokkal inkább igyekeztem figyelmesen és odaadóan hallgatni a zeneművet, olvasni a librettót, és e kettőt lefordítani a magam számára” - mondta Béjart az egyedülálló vállalkozásról. És valóban, mi sem természetesebb egy korán megmutatkozó tehetségű, szinte csodagyereknek számító, Marseille-ben filozófus apa mellett félárván felnövő, kacskaringós, de változatos életű alkotótól, aki saját belső szabadságából következően bátor és nagyhatású, sokfelé kalandozó és már-már eklektikus előadások sorát hozta létre és eközben meghódította a világot.
Az együttes most második alkalommal újítja fel a Varázsfuvolát a régi Béjart-tanítvány, a jelenlegi társulatvezető koreográfus, Gil Roman irányításával, akit Bejárt lelki fiának és szellemi utódjának tekintett.
Roman Béjart szellemi hagyatékának örököse most 57 éves, hét évesen kezdett táncolni a nővére hatására. Gyerekkorában még leginkább kaszkadőr, pásztor vagy torreádor szeretett volna lenni, de aztán minden másképp alakult és ő nemcsak megbékélt a sorsával:
A tánc magába foglalja a sport, a művészet és a színház ízeit”
, de hálás is érte. Egy interjúban találkozását a mesterrel és a tanítványaként töltött éveket élete legfőbb esélyének és fejlődése zálogának nevezte. Ez a különleges és igen szoros szakmai közösség Béjart halálával sem ért véget, ma is folytatódik, mert „a múltban elültetett magvak a jelenben és a jövőben is folyamatosan kihajtanak”, mondja Roman, akinek felesége szintén táncos, lányuk pedig színésznek készül.
A Béjart Ballet Lausanne gazdag repertoárján a kezdetektől kivétel nélkül letisztult, csodás látványvilágú és atmoszférájú előadások szerepeltek, kivitelezésükben és témaválasztásaikban is mind valódi kuriózumnak számít a nemzetközi táncporondon. A populáris zenékre koreografált előadásoktól a legnagyobb klasszikusok újító újraértelmezésééig minden megtalálható sokszínű és változatos palettájukon, így Mozart mesterműve is egészen új megvilágításba került.
Ebben az istenien játékos, egyszerre filozofikus és gyermeki rituáléban egy olyan jól ismert mese elevenedik meg, amelyben az istenek, a papok és az uralkodók is táncra perdülnek. A hagyományosan tézisszerű, filozofikus és dramatikus Varázsfuvola most teljesen új arcait mutatja meg: először is, egy olyan elemi történetet varázsol elénk, amely a gyermekkorba, a zseniális, tiszta költészetbe vezet, másfelől viszont, pontos, szigorú és ihletett rítusként jelenik meg, és ennek az új megvilágításban megjelenő Varázsfuvolának a tánc nyelvére fordított szimbolizmusát boldogan és könnyedén fogadja be a lélek.
Ezen a nyári estén egy olyan csoda részesei lehetünk, ahol a mágikus és komikus elemek váltakozása és a lebegő látványvilág egy grandiózus és nagyon is jól működő álmot vetít elénk!