- Hogy kerültél kapcsolatba a MU Terminállal?

- Fejes Ádámon keresztül. Jelen pillanatban Svájcban élek, és Ádám ott csinált egy show-t a koreográfiáiból Andrea Boll-al közösen, és prezentált a társulatáról is. Így ismertem meg. Éppen egy társulatot kerestem, akikkel dolgozhatnék, ő meg olyasvalakit keresett, aki azt csinálja, amit én. Szerencsémre.

- Milyen volt együtt dolgozni a Terminálosokkal? Élvezted?

- Nagy hatással volt rám a közös munka. Őszintén szólva az utóbbi időben főleg idősebb táncosokkal dolgoztam, így új élményt jelentett fiatal lányokkal dolgozni. Szuper volt, nagyon jó kondiban vannak, és nagyon-nagyon ügyes táncosok.

Mivel kevés tapasztalatuk van a színpaddal, főleg azon kellett dolgoznom velük, hogy hogyan beszéljenek, énekeljenek a színpadon. Hatalmas ajándék volt az együtt töltött idő.

- Mi a cím jelentése? A számoknak van jelentősége?

- (nevet) Igen, a cím... amikor felkértek, csak annyi információm volt a csapatról, hogy 10 lány van, és 1 fiú, ami egy elég kiegyensúlyozatlan, szokatlan szituáció. Ez a magyarázat. De azóta változott a felállás, 8 táncosunk van, és mindegyik lány.

- Miről szól a koreográfiád? Mit láthat a közönség?

- Ez bonyolult. Abban bízom, hogy a nézők azt fogják látni, amit szeretnének. Különböző oldalait, fókuszait fogjuk megmutatni a női szépségnek, egy csipet tiszta klisével, és mély, belső szépséggel. De nyitva akarom hagyni a produkciót. Mindenki saját ízlése és fantáziája szerint élje meg.

- Mi a tánc számodra?

- Minden, amit az életemben csinálok, kapcsolatban van a tánccal. Táncos voltam, néha még most is az vagyok. Koreográfusként dolgozom. Táncot tanítok, és táncos eseményeket szervezek. Nincs semmi az életemben ezen kívül. Mindig hozzám tartozik. Ez a tánc.