Hogyan lettetek a tánc rabjai?
Mészáros Gergő: Az általános iskolai tornaórák egy része kötelező táncóra volt, sváb néptáncot tanultunk, amivel rendszeresen felléptünk iskolai és kerületi rendezvényeken, néptánctalálkozókon. Nagyjából tízéves lehettem, amikor teljesen beszippantott az a zenei világ, amit az MTV-n láttam, főleg a hip-hop, és persze Michael Jackson, Prince, meg a többiek. A klipben látható koreográfiákat könnyen megtanultam, úgyhogy a szüleim beírattak egy hip-hop tánciskolába. A csapat oszlopos tagjaként néhány év alatt több száz fellépésen vettem részt, már akkor sem volt kérdés, hogy előadóművészettel szeretnék foglalkozni.
Tonhaizer Tünde: Ez a „rabság” engem is igen korán elragadott, immáron 36 éve a fogságában tart és remélem, hogy nem ereszt el jó sokáig. Végigjártam a Balettintézet rögös útjait, amely során beleivódott a testembe-lelkembe a mozdulat-érzés-kifejezés eszköztára.
Az évek során észrevettem magamon, hogy ha szomorú vagy épp vidám vagyok, akkor ezeket a felfokozott lelkiállapotokat „kitáncolom” magamból, ami megnyugvást, tisztánlátást, egyfajta flow érzést ad, és segít továbblendülni tiszta energiákba.
Emlékeztek még az első fellépésetekre?
Mészáros Gergő (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
T. T.: Azt hiszem, hogy az első komolyabb színpadra lépésem az Operaházban volt, a Diótörőben mint kiskatona és egér. Nagyon pici voltam, ámulatba ejtett a színpad nagysága, illata és varázsa.
Két, egymásból távol álló stílust képviseltek, milyen út vezetett a József Attila Színházig?
T. T.: Bár gyerekként balerina szerettem volna lenni, a sors mégis más utat szánt nekem. Néptánc–színpadi táncosként végeztem, és nagy szerencsémre első állomásként a Szegedi Kortárs Balettben dolgozhattam, majd szabadúszó lettem. Ezalatt az idő alatt fantasztikus koreográfusokkal dolgozhattam együtt, különböző társulatok projektjeiben vehettem részt. Ami viszont a legnagyobb büszkeségem, az az egész estés szólóestem, amit Kántor Kata koreográfussal közösen készítettünk, és Gelsomina karakterét formáltam meg benne.
M. G: A többség valószínűleg hip-hop táncosként ismerhet, anno hat évig vezettem a saját táncegyesületemet, és ekkoriban voltam tagja a hírhedt Bangerz Crewnak is. De az elmúlt években szerepeltem kortárstánc-előadásokban is, valamint az Operaháztól kezdve a József Attila Színházig mindenféle színpadi darabban megfordultam mint táncos/epizodista, forgattam rengeteg játékfilmben mint színész, táncos, dublőr és több tucat workshopot tartottam szerte az országban.
Spanyolországban kipróbáltam a „másik” oldalt is fény- és hangtechnikusként, azóta pedig úgy tekintek a színpadi háttérmunkásokra, mint az angyalaimra.
A legkülönösebb mozgásforma, amivel a mai napig foglalkozom, a törzsi fúziós hastánc, amire mindenki fel szokta húzni a szemöldökét, pedig ennek az amerikai eredetű stílusnak komoly szubkultúrája van világszerte, igaz, férfi képviselője talán fél tucat.
A kreatív energiáim zömét jelenleg a zenében élem ki, egy alternatív rockzenekar tagja vagyok, ahol több hangszeren játszom és dalokat írok, valamint egy egyedi monodráma-koncepción dolgozom, ahol egy képtelen sztoriba ágyazva ötvözném a táncot és az élőzenét. A Teátroom Lakásszínház egyik alkotójaként pedig kortárs szerzők műveire improvizálunk zenét és mozgást, ám, mint minden színház, most ez a projekt is szünetel.
Tonhaizer Tünde és Fila Balázs (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Hogy fér meg ezek mellett a József Attila Színház?
T. T.: Nagyon hálás vagyok a József Attila Színháznak, a vezetőségnek, a koreográfusoknak, mert teret adnak megmutatni tudásomat. Akár az egyes előadásokon belüli kisebb szólók formájában is, melyekben kifejezhetem önmagamat, természetesen a rám szabott karakteren keresztül. Jó érzés, hogy részese lehetek egy ilyen nagyszerű csapatnak.
Végre újra tartozom valahova, ezt szabadúszóként nem élhettem át.
Imádom, hogy végre színészkedhetek is, mert nagy vágyam teljesült ezzel.
M. G.: Noha ez az első műhely, ahol huzamosabb ideje együtt dolgozunk Tücsivel, az elmúlt évtizedben jó pár színházban szerepeltünk közösen. A József Attila Színházban kiváló művészekkel, családias légkörben táncolhatok változatos előadásokban, ez az együttállás eddig még sehol nem jött létre.
Van olyan előadás, ami különösen közel áll a szívetekhez?
T. T.: Bármelyik előadásomat jó szívvel ajánlom, mert mindenki megtalálhatja közöttük a maga kedvére valót, de a személyes kedvencem az Amadeus. A próbafolyamat minden másodpercét élveztem, nagyon inspiráló volt a közös munka, szárnyalhatott a fantáziánk. A darab drámaisága, a színészek briliáns játéka, a jelmezek, díszlet, mind- mind összhangba kerültek egymással.
M. G.: Azokban az előadásokban érzem jól magam, ahol a feszes koreográfia mellett van lehetőségem improvizációra és szöveges szerepem is akad. Ez egy az egyben ráillik a 9-től 5-igre, melyet idén ősszel mutattunk be második nekifutásra, emlékezetes körülmények között. Ritkán látom azonban a teljes képet, ha én is benne vagyok az előadásban, úgyhogy mezei színházkedvelőként A király beszédét tudom ajánlani a nézőknek.
Fejléckép: a József Attila Színház tánckara (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Támogatott tartalom.
hírlevél
