Tánc

Juronics Tamás: Az őrület határai

2015.04.01. 16:12
Ajánlom
A Szegedi Kortás Balett új darabja, az Insomnia a Budapest Táncfesztivál egyik programjaként, április 30-án érkezik a fővárosi közönség elé a Fesztivál Színházba. A koreográfust a budapesti bemutató kapcsán kérdeztük arról az alkotófolyamatról, amelynek eredményeként megszületett az álmatlansággal küzdő kamaszlány története. INTERJÚ

- Miféle együttérzés ébresztette fel benned az érdeklődést a téma iránt?

- A témaválasztás elsősorban nem a családon belül problémák iránti érdeklődésből fakadt. Mindez sokkal inkább következménye a témafelvetésnek. Ha visszatekintünk a munkafolyamatra, az első döntésünk az volt, hogy ismét Alexander Balanescu zenéjére készítsünk darabot. A kilencvenes évek elején már dolgoztam Balanescu (Sárember) zenéjére. Ez a fajta zene mindig is közel állt hozzám, de az ötlet most Andrástól jött (Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója- a szerk.), mert időközben ők személyesen is megismerkedtek. András vetette fel, hogy érdekes lenne ismét az ő zenéjére dolgozni. Balanescu hét és fél perces műve, az Insomnia lett tehát a nyitótétel, innen indult a téma, és itt kezdtünk el azon gondolkozni, hogy mit indít el a mű bennünk. Számomra a  téma volt izgalmas, és az a folyamat, ahogyan összeállt a zeneműveiből összefüggő teljes táncelőadás. Az álmatlanság adta az alapötletet, hogy kutassunk azután, hogy milyen problémák bonthatóak ki egy ilyen állapotból. Később alakult ki, hogy a történetet egy kamaszlány köré formáljuk. Többféle családi probléma merült fel és ezt találtam a legizgalmasabbnak. Az, hogy hogyan küzd valaki, a saját hibáján kívüli helyzetből eredő lelki problémával.

- Felvetődött, hogy egy kamaszlány legyen a központi figura. Milyen világot teremtettél köré?

- Egy mátrix keletkezik abból a sok témából, inspirációból és lehetőségből, amelyet bevonok a darab képzésébe. Tehát nem egy-két pontból indul ki a munkafolyamat, hanem sok-sok összetevője van, amelyeket megpróbálok egy irányba rendezni. Ezzel a szándékkal vontam be Kopek Gábort, aki izgalmas személyiség és úgy gondoltam, hogy az ő médiainstallációin keresztül adjunk textúrát a különböző tereknek, dimenzióknak, idősíkoknak és állapotoknak. Gyorsan és egymás után, nagyon fluid módon akartam különböző tereket váltani, így erre ez a fajta térinstalláció tűnt működőnek. 

A munkafolyamat másik oldala, amikor a társulatból merítkezem. Szeretek bennük gondolkodni, mindig érdekes időszaka a munkának a szereplőválasztás. Próbálok a személyiségükből és a tehetségükből kiindulni, amikor adott feladatot kell megoldani. Ennek az elemzőmunkának a folyamatában ugrott be, hogy az egész történetet az éjszaka, az álmatlanság, az álom és az ébrenlét megfoghatatlan határára időzítsem. Valahol a kettő között vagyunk. Ez az álmatlanság állapota. Egyfajta dualitás, amelyben erősen megmutatkozik mindannyiunk személyiségében élő Jekyll és Hyde. A nappali és éjszakai személyiség, a sötét és a világos oldal, amely átitatja az emberi gondolkozást. Az ötlet ettől a pillanattól kezdve megmutatni, hogy milyen lehetőségeket rejt, mit lehet belőle meríteni. Másrészt viszont, hozta annak felismerését is, hogy nem lehet annyi szerepet megírni, amennyi táncosunk van, mert a végeredmény egy túlbonyolított történet lesz. Ebből a pillanatból ered a szereplők kettőzésének ötlete, amely még inkább erősíti a skizofrén vonalat. Megmutatjuk ugyanis mindenki karakterét személyiségének mindkét pólusából. Innen már egyszerűbb volt megtalálni a megfelelő szereppárokat. Szerintem ez jól sikerült, izgalmas végeredmény lett, jól passzolnak egymáshoz.

- Hogy alakul a történet?

- Egy szövevényes családtörténetet akartam, amely tobzódik a titkos szerelmektől és kapcsolatoktól. Olyat, amelynek nagyon bonyolult, titkokkal teli hálója krimiszerű történetet tár a néző elé. Három történet született, ami elég volt számomra kiindulási pontnak. Úgy gondoltam, ez éppen elég ahhoz, hogy elkezdjek dolgozni a számomra érthető, de a tánc nyelvén kevésbé működő történethalmazokkal, hiszen tudtam, hogy amikor bemegyünk a terembe és a művészekkel megkezdjük a táncban elmondható érzetek és szituációk felfedezését, akkor egész másfelé fogunk sodródni. Mert ennek a folyamatnak saját törvényszerűsége van. Ettől a pillanattól kezdtem a történetet szabadon áramoltatni. Tulajdonképpen a megírt történetek nagyobb része nem valósult meg, hanem ennél sokkal finomabb szövetű, sokkal kisebb rezdüléseket megmutató szituációk alakultak ki.

- Milyen állapotokon vezeted át a nézőt?

- A történetet egy családi - apa-anya - konfliktusból indítjuk, amelynek a lány szemtanúja, megélője. E probléma megélésével megalkotjuk két démonunkat, a történet fekete figuráit, akik bármikor képesek megjelenni, akár falakon keresztül is, és kizökkentik a szereplőket. Ők saját démonaink megtestesítői. Innen fejlődik előre a történet, a konfliktusok egyre inkább fokozódnak, mélyülnek. Tulajdonképpen a kislány egyre csak süllyed egy folyamatosan mélyülő lelki állapotban. A végén egy kórház képe jelzi, hogy mennyire kóros a helyzet. Egyre zavarosabb képeket fokozzák a tudat zavarát, minden szereplő egyszerre van jelen a színpadon, maszkban eltorzulva. Paranoiás-skizofrén állapot, de mindezt finom eszközökkel mutatjuk be. A kislány a végén nagyon zavart állapotba kerül. Ébren van, talán éppen ez a rossz benne, hiszen mindent tapasztal, mindent lát, csak egyre kevésbé tudja mindazt értelmezni. Egyre kevésbé találja a talajt a lába alatt, mert nincs már meg a rendszer, amelyben mindezt értelmezni tudná.

- Azzal az információval távozunk majd a nézői székből, hogy a lány megbolondult? Kap némi feloldozást?

- Ha mindent összevetünk, akkor mondhatjuk, hogy megbolondult, meghalt... tulajdonképpen bármit gondolhatunk. Talán az a legszebb az egészben, hogy ezt nem kell kimondani. Mindig vannak finom határok az értelmezésben, de feloldozás, az nincs.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabó István filmje nyitja a ma kezdődő Magyar Mozgókép Szemlét

A szombatig tartó rendezvényen 59, Magyar Filmdíjra jelölt művet, valamint számos versenyen kívüli filmet vetítenek a Corvin moziban.
Vizuál

Szabó István nem veszi át életműdíját

Az Oscar- és Kossuth-díjas rendező kitüntetését a közelmúltban többen kritizálták Szabó István ügynökmúltja miatt.
Klasszikus

A lipcsei kántor, aki mindannyiunkat összeköt – Jön a Bach Bridges fesztivál

Bach és Beethoven lesz a főszereplője az idei Bach Bridges Fesztiválnak március 31. és április 3. között a Budapest Music Centerben. A két korszakalkotó zseni munkássága a jelenkor perspektívájából és a nyugatitól eltérő esztétika fénytörésében is megmutatkozik a fesztivál változatos programjában.
Klasszikus

A mi Kodályunk – Zenés ismeretterjesztő film a mozikban

Március 6-a Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és népzenekutató halálának évfordulója. A 20. század korszakalkotó zenetudósa előtt tisztelegve, március 11-től érkezik a mozikba A mi Kodályunk című rendhagyó dokumentumfilm, amely Kodály kevéssé ismert fiatalkorát dolgozza fel két kimagaslóan tehetséges ifjú muzsikus szemszögéből, egy 1910-es szerzői estet állítva középpontba.
Színház

Három alkotás szerzői kaptak idén Kortárs Magyar Dráma-díjat

Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya szövegét díjazták a Radnóti Zsuzsa által alapított elismeréssel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Élet és a halál közti lebegés – Újra színpadon Feledi János Rekviemje

A felújított előadás március 4-én látható a Nemzeti Táncszínházban, a Budapest Táncfesztivál programjában.
Tánc magazin

Elbűvölte a Jacqueline du Pré életéről szóló balett Daniel Barenboim karmestert

Bemutatták a legendás csellista életéről szóló balettelőadást a brit Királyi Operaházban. Özvegye, Daniel Barenboim is pozitívan nyilatkozott a produkcióról.
Tánc hír

Névtelen vádak miatt felfüggesztették a Berlini Állami Balettiskola két vezetőjét

A bejelentés a tanítványokkal való rossz bánásmódról szól. A két vezetőt a kivizsgálás idejére felmentették a munkavégzés alól.
Tánc hír

Ünnepelt koreográfusok munkái a Budapest Táncfesztiválon

Franciaország, Nagy Britannia és New York neves táncegyüttesei mellett a legnagyobb magyar tánctársulatok is várják az érdeklődőket február 27. és március 11. között.
Tánc gyász

Elhunyt Erdélyi Alice balettművész

Az Operaház egykori magántáncosa 91 éves volt.