Tánc

Juronics Tamás: Az őrület határai

2015.04.01. 16:12
Ajánlom
A Szegedi Kortás Balett új darabja, az Insomnia a Budapest Táncfesztivál egyik programjaként, április 30-án érkezik a fővárosi közönség elé a Fesztivál Színházba. A koreográfust a budapesti bemutató kapcsán kérdeztük arról az alkotófolyamatról, amelynek eredményeként megszületett az álmatlansággal küzdő kamaszlány története. INTERJÚ

- Miféle együttérzés ébresztette fel benned az érdeklődést a téma iránt?

- A témaválasztás elsősorban nem a családon belül problémák iránti érdeklődésből fakadt. Mindez sokkal inkább következménye a témafelvetésnek. Ha visszatekintünk a munkafolyamatra, az első döntésünk az volt, hogy ismét Alexander Balanescu zenéjére készítsünk darabot. A kilencvenes évek elején már dolgoztam Balanescu (Sárember) zenéjére. Ez a fajta zene mindig is közel állt hozzám, de az ötlet most Andrástól jött (Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója- a szerk.), mert időközben ők személyesen is megismerkedtek. András vetette fel, hogy érdekes lenne ismét az ő zenéjére dolgozni. Balanescu hét és fél perces műve, az Insomnia lett tehát a nyitótétel, innen indult a téma, és itt kezdtünk el azon gondolkozni, hogy mit indít el a mű bennünk. Számomra a  téma volt izgalmas, és az a folyamat, ahogyan összeállt a zeneműveiből összefüggő teljes táncelőadás. Az álmatlanság adta az alapötletet, hogy kutassunk azután, hogy milyen problémák bonthatóak ki egy ilyen állapotból. Később alakult ki, hogy a történetet egy kamaszlány köré formáljuk. Többféle családi probléma merült fel és ezt találtam a legizgalmasabbnak. Az, hogy hogyan küzd valaki, a saját hibáján kívüli helyzetből eredő lelki problémával.

- Felvetődött, hogy egy kamaszlány legyen a központi figura. Milyen világot teremtettél köré?

- Egy mátrix keletkezik abból a sok témából, inspirációból és lehetőségből, amelyet bevonok a darab képzésébe. Tehát nem egy-két pontból indul ki a munkafolyamat, hanem sok-sok összetevője van, amelyeket megpróbálok egy irányba rendezni. Ezzel a szándékkal vontam be Kopek Gábort, aki izgalmas személyiség és úgy gondoltam, hogy az ő médiainstallációin keresztül adjunk textúrát a különböző tereknek, dimenzióknak, idősíkoknak és állapotoknak. Gyorsan és egymás után, nagyon fluid módon akartam különböző tereket váltani, így erre ez a fajta térinstalláció tűnt működőnek. 

A munkafolyamat másik oldala, amikor a társulatból merítkezem. Szeretek bennük gondolkodni, mindig érdekes időszaka a munkának a szereplőválasztás. Próbálok a személyiségükből és a tehetségükből kiindulni, amikor adott feladatot kell megoldani. Ennek az elemzőmunkának a folyamatában ugrott be, hogy az egész történetet az éjszaka, az álmatlanság, az álom és az ébrenlét megfoghatatlan határára időzítsem. Valahol a kettő között vagyunk. Ez az álmatlanság állapota. Egyfajta dualitás, amelyben erősen megmutatkozik mindannyiunk személyiségében élő Jekyll és Hyde. A nappali és éjszakai személyiség, a sötét és a világos oldal, amely átitatja az emberi gondolkozást. Az ötlet ettől a pillanattól kezdve megmutatni, hogy milyen lehetőségeket rejt, mit lehet belőle meríteni. Másrészt viszont, hozta annak felismerését is, hogy nem lehet annyi szerepet megírni, amennyi táncosunk van, mert a végeredmény egy túlbonyolított történet lesz. Ebből a pillanatból ered a szereplők kettőzésének ötlete, amely még inkább erősíti a skizofrén vonalat. Megmutatjuk ugyanis mindenki karakterét személyiségének mindkét pólusából. Innen már egyszerűbb volt megtalálni a megfelelő szereppárokat. Szerintem ez jól sikerült, izgalmas végeredmény lett, jól passzolnak egymáshoz.

- Hogy alakul a történet?

- Egy szövevényes családtörténetet akartam, amely tobzódik a titkos szerelmektől és kapcsolatoktól. Olyat, amelynek nagyon bonyolult, titkokkal teli hálója krimiszerű történetet tár a néző elé. Három történet született, ami elég volt számomra kiindulási pontnak. Úgy gondoltam, ez éppen elég ahhoz, hogy elkezdjek dolgozni a számomra érthető, de a tánc nyelvén kevésbé működő történethalmazokkal, hiszen tudtam, hogy amikor bemegyünk a terembe és a művészekkel megkezdjük a táncban elmondható érzetek és szituációk felfedezését, akkor egész másfelé fogunk sodródni. Mert ennek a folyamatnak saját törvényszerűsége van. Ettől a pillanattól kezdtem a történetet szabadon áramoltatni. Tulajdonképpen a megírt történetek nagyobb része nem valósult meg, hanem ennél sokkal finomabb szövetű, sokkal kisebb rezdüléseket megmutató szituációk alakultak ki.

- Milyen állapotokon vezeted át a nézőt?

- A történetet egy családi - apa-anya - konfliktusból indítjuk, amelynek a lány szemtanúja, megélője. E probléma megélésével megalkotjuk két démonunkat, a történet fekete figuráit, akik bármikor képesek megjelenni, akár falakon keresztül is, és kizökkentik a szereplőket. Ők saját démonaink megtestesítői. Innen fejlődik előre a történet, a konfliktusok egyre inkább fokozódnak, mélyülnek. Tulajdonképpen a kislány egyre csak süllyed egy folyamatosan mélyülő lelki állapotban. A végén egy kórház képe jelzi, hogy mennyire kóros a helyzet. Egyre zavarosabb képeket fokozzák a tudat zavarát, minden szereplő egyszerre van jelen a színpadon, maszkban eltorzulva. Paranoiás-skizofrén állapot, de mindezt finom eszközökkel mutatjuk be. A kislány a végén nagyon zavart állapotba kerül. Ébren van, talán éppen ez a rossz benne, hiszen mindent tapasztal, mindent lát, csak egyre kevésbé tudja mindazt értelmezni. Egyre kevésbé találja a talajt a lába alatt, mert nincs már meg a rendszer, amelyben mindezt értelmezni tudná.

- Azzal az információval távozunk majd a nézői székből, hogy a lány megbolondult? Kap némi feloldozást?

- Ha mindent összevetünk, akkor mondhatjuk, hogy megbolondult, meghalt... tulajdonképpen bármit gondolhatunk. Talán az a legszebb az egészben, hogy ezt nem kell kimondani. Mindig vannak finom határok az értelmezésben, de feloldozás, az nincs.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Emilia Pérez – megnéztük a 13 Oscarra jelölt botrányfilmet

Összességében érthetőnek tűnik, miért jutott el Jacques Audiard új rendezése tizenhárom Oscar-jelölésig, azt azonban már túlzásnak tartanánk, ha a legfontosabb kategóriákban diadalmaskodna is – ezt ugyanis több más produkció is jobban megérdemelné.
Plusz

Hegyet hágék, lőtőt lépék – tíz éve hunyt el Erdélyi Zsuzsanna

Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a nemzet művésze tíz évvel ezelőtt, 2015. február 13-án hunyt el Budapesten. Tanítványai, szellemi örökösei nem felejtik.
Könyv

„Világos volt számomra, hogy haldoklom” – támadója tárgyalásán szólalt fel Salman Rushdie

A hetvenhét éves, világhírű író megrázó vallomást tett annak a férfinak a tárgyalásán, aki 2022-ben egy nyilvános beszélgetésen késsel támadt rá, és tizenöt késszúrással sebesítette meg.
Könyv

Közös sorozattal jelentkezik Nyáry Krisztián és Bősze Ádám

A magyar széppróza napján, Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóján mutatják be az Óbudai Társaskör második jubileumi produkcióját Jókai sétány 200 címmel. Nyáry Krisztián irodalomtörténész és Bősze Ádám zenetörténész új sorozata február 18-án debütál.
Zenés színház

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Tánc Valentin-napra: jövő héten látható a Liliom

Magyarországon egyedülálló táncszínházi előadás a Liliom, a szerelem, a szenvedély és a sorsfordító döntések története. A Feledi Project előadása modern mozgásvilággal és érzelmekkel teli koreográfiával kelti életre Molnár Ferenc világhírű darabját. A Liliom február 19-én látható a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc ajánló

Itt a friss Shakespeare-táncpremier: A makrancos hölgy

Február elsején debütált A makrancos hölgy Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínházban. Shakespeare ismert vígjátéka Barta Dóra koreográfus-rendező elgondolása mentén kelt életre a színház balett-tagozatának előadásában.
Tánc ajánló

Ünnepélyes keretek között adták át a csárdás UNESCO-s bejegyzési dokumentumát a Hagyományok Házában

A csárdás az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára került fel. Az átadóünnepség táncművészek, néptánccsoportok jelenlétében zajlott.
Tánc hír

Szatmárnémetiben lépett fel a Magyar Állami Népi Együttes

Az Egycsillagú égbolt programsorozatának keretében a magyar tánckultúra egyik legjelentősebb társulata január 26-án a Körtánc című összeállítással lépett színpadra Szatmárnémetiben. A sikeres előadásról és közeli terveikről Mihályi Gábor számolt be.
Tánc ajánló

A commedia dell’arte szellemében született meg a Feledi Project új bemutatója

Az itthon ritkán látható Pulcinella nemcsak egy színházi előadás, hanem tisztelgés az olasz kultúra és színházművészet gazdag hagyománya előtt. A produkció pergő ritmusa, látványos koreográfiái és szívhez szóló humora garantáltan magával ragadja a közönséget.