Tánc

Juronics Tamás: Vitákkal az eredményért

2014.09.24. 08:02
Ajánlom
A Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője új szerepkörben mutathatja meg magát, hiszen idén a Magyar Koreográfusok Társaságának elnökévé választották. Új pozíciójáról, a magyar táncművészet helyzetéről, finanszírozási és szervezeti problémáiról beszélgettünk Juronics Tamással. INTERJÚ

- Nemrég az Operaház vezetése Seregi-díjjal tüntette ki. Mit jelent Önnek ez az elismerés?

- Seregi László kiemelt műveltségű alkotó, szakmai életútjának nagy tisztelője vagyok. Alkotásaink nagyban eltérnek egymástól, kettőnk munkásság talán annyiban közelíthető egymáshoz, hogy én is készítettem számos cselekményes balettet. Örülök a díjnak, hiszen mindig jó érzés, ha, egy alkotóművészt a közönség mellett a szakma is elismeri.

- Júniusban a Magyar Koreográfusok Társaság új elnökének választották. Milyen érzésekkel vállalta a vezetői szerepet?

- Sajnos ki kell jelentenünk, hogy ez a szakmai társaság az utóbbi években szinte alig működött. Nem volt kialakult belső élete, szervezete, nem volt értékelhető működése, és kevés tagja van. Most mindenek előtt dolgoznunk kell a szervezet fejlesztésén, a megfelelő jogi háttér kialakításán. Az elnökséget nem azért vállaltam, hogy egy újabb vezetői pozíciót töltsek be, hanem mert úgy gondolom, egy ilyen szervezet a szakmán belül különösen fontos érdekeket képviselhet. A táncművészet működésében mi, koreográfusok meghatározó jelentőséggel bírunk. Mégis kevés helyen tudjuk érvényesíteni szándékainkat. Meggyőződésem, hogy a szakmai érdekképviselet jobb működtetéséhez szélesebb párbeszédre van szükség, alkotóemberek közötti interakciókra, vélemények ütköztetésére, vagyis egy szókimondó közösségre. Nem szeretem, ha egypólusú valami, kedvezőbb lenne, ha a táncművészet érdekegyeztetése is többpólusúvá válna. A Magyar Táncművészek Szövetsége egy nagyméretű szövetség, az azon belüli kommunikáció viszont a szándékok ellenére egyoldalú. A szakma vezetése - jó szakmapolitikusként - hajlamos az adott strukturális, politikai, szakmapolitikai helyzethez alakítani a megoldási javaslatait, véleményét. Nagyszerű munkát végeznek, de huszonöt éve mindig a meglevő strukturális lehetőségekhez képest igyekeznek kisebb nagyobb lépésekben javulást elérni. Az egyetlen nagy változás a Nemzeti Táncszínház létrehozása volt, melynek működése rengeteg előnnyel, de sok kérdéssel is jár. Talán előnyösebb volna egy ideális működési modellt megrajzolni, egy speciálisan a táncművészetre kialakított működési, finanszírozási rendszert felállítani, és azt képviselve tárgyalnia, értekezni a döntéshozókkal.

- Hogyan képzeli pontosan ezt a működési modellt?

- Inkább úgy kellene feltenni a kérdést, hogy miért van szükség minderre. Alapvető probléma Magyarországon, hogy a táncművészetnek nincs önálló státusza. Minden esetben a színházművészethez csatolják, egyfajta lemaradt utánfutóként kezelik. Jogilag a színház és a tánc az előadóművészeti szervezetekhez tartozik, de sajnos ebben másodlagos a tánc, nem önálló entitás. Nincsen saját kialakított struktúrája, nincs precízen, a szakmai preferenciáknak megfelelően szabályozva, hogy mely társulatok, milyen feltételekkel működnek. Ennek eredményeként a legtöbb független társulat a pályázati rendszerben maradt. Már a szó is érdekes: független. Nyilván a kőszínházi rendszerhez képest. Ez talán értelmezhető a színházi rendszerben, ahol vannak épületek, intézmények. A tánc területén alig van, tehát a legtöbb társulat "független". Intézményi hátteret kellene biztosítani a sok éve jól működő társulatoknak.

Amely társulatok a törvény előtt minisztériumi intézmények voltak, azok továbbra is azok maradtak, a kiemelt kategória pedig nem mutat semmi olyan logikát, amely alapján egy önkormányzatnak érdeke volna egy társulattal közszolgáltatási szerződést kötni. Ugyanis nem látható, hogy a kiemelt fokozat pontosan milyen anyagi előnyökkel vagy biztonsággal járna.

- Mi az alapvető probléma a finanszírozási rendszerrel?

- Csak ismételni tudom: az, hogy nincs a táncművészetnek önálló finanszírozási rendszere. Úgy vélem, nem azért nincs, mert szűkebb szakmai közösséget alkotunk, mint például a szimfonikus zenekarok. Egyszerűen a rendszerváltással örököltük meg. A zenekaroknak előtte is volt önálló státuszuk, és koncertszervező irodájuk, ráadásul a lobbierejük is jóval nagyobb. Pedig az esetleges nagyobb anyagi támogatás a látogatottsággal, az előadások nézettségével nem indokolható. Ha a számokat megvizsgáljuk a Szegedi Kortárs Balett előadásaira sem mentek el tavaly kevesebben, mint bármelyik komolyzenei koncertre. Teltházakkal játszunk, mint sok más tánctársulat is. Mégis egy önálló társulat támogatása tíz és harmincöt millió forint között mozog, mely normális működtetéshez igen csekély. Tisztán kell látni, hogy ebből nem lehet megélni, társulatot fenntartani, előadásokat létrehozni, műszaki gárdát és menedzsmentet alkalmazni. A Markó Iván körül kialakult támogatási botránnyal kapcsolatban is egy üzenet maradt meg, hogy százharmincöt millió forint sok egy balettegyüttesnek. Rossz üzenet. A támogatás módját lehetett vitatni, de ki lehet mondani, hogy ez az éves támogatás sem elegendő egy húsz fős társulat üzemeltetéséhez, amelynek próbatermet kell bérelni, díszleteket és jelmezeket kell gyártatni, havi fizetéseket kell adni nagyjából harmincöt-negyven embernek. Ideális esetben alkalmozottként és nem pedig kényszervállalkozóként.

- Strukturális problémák alatt pontosan mit ért?

- Nincs egy elfogadott szervezeti modell. Ha csak a három nagy vidéki társulatot vizsgáljuk: a Pécsi Balett, a Győri Balett, a Szegedi Kortárs Balett három eltérő modell, szervezeti típus szerint működik. Az előadó-művészeti törvényben a nemzeti kategória foglalkozik a tánccal. Kimondja, hogy minden nemzeti kategóriájú intézménynek meghatározott számú táncelőadást kell játszania. Arra azonban, hogy a törvény végrehajtása pontosan hogyan történjen, nincsenek megnyugtató válaszok. Sok vidéki színháznál megmaradt vagy visszatért a nyolcvanas évekbeli modell, vagyis, hogy a színházban működő tánckar kap néha önálló megmutatkozási lehetőséget. Ez szakmailag nagy hátrányokkal jár. Nem beszélve arról, hogy anyagi és szervezeti ügyekben a döntéseket a színház vezetője, azaz egy színész, rendező, némely esetben karmester hozza. Ez nem segíti az önálló szakmai működést. A Szegedi Kortárs Balettnek ebből a rendszerből komoly munka után sikerült kiszabadulnia. Mondanom sem kell, a tánckari munka a balettől teljesen különbözik, más lelkület, teljesen eltérő szakmai alapok kellenek hozzá. Most mégis így sikerült társulatot létrehozni Egerben, Miskolcon, Kecskeméten, Sopronban. Egyben öröm, hogy pénz és lehetőség jut a táncnak, de nem jó tendencia.

- A strukturális átalakítás nyilván a fellépési rendszer teljes megújítását is magával hozná.

- Először is az alapintézményeket kellene megalkotni, de ezzel együtt foglalkozni kell a forgalmazási stratégiával, ami a táncművészet esetében jelentősen eltérő a többi előadó-művészeti ághoz képest. A színtársulatok saját színházukban játszanak, provinciális a hatókörük. Szerintem egy régóta vágyott körbeutaztatási rendszer lehetne hatékony. Azért lenne hasznos, mert egy produkció szakzsargonnal élve „kijátszana", tehát meglenne a megfelelő mennyiségű előadásszám az ország egész területén, de nem pusztán a társulatnak jó, hanem a vidéki nézőnek is, hiszen egy évadon belül különböző produkciókat lát, sokkal színesebb a választék. Ez persze a saját társulattal is rendelkező városokban speciális arányokat jelentene.

- A Kormány idén nyáron hozott határozata rendelkezik a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakításáról. Ennek értelmében a Nemzeti Táncszínház új játszóhelye a Millenáris Teátrum. A 2014/2015-ös évad zavartalan lefolytatása érdekében a Kormány 293 millió forint többletforrás biztosít a Nemzeti Táncszínház részére. Hogyan vélekedik erről a váltásról?

- A Várszínház szeretett épülete volt a szakmának. Előnyös helyzetet teremtett, hiszen egyedülállóan lett tisztán tánccal foglakozó épület, melyben a vidéki társulatok is bemutathatták legújabb műveiket. Hátránya volt azonban a befogadóképesség limitáltsága, és a színpadtechnika korlátai. Problémát jelentett például, a kisméretű színpad, zsinórpadlás hiánya, a produkciók megvalósítása ezért több esetben nehézségekbe ütközött. Nagyon bízom benne, hogy ez a változás akár előnyökkel is járhat.

Az érdekképviseletre visszatérve meg kell jegyeznem, hogy a saját műfajom a modern, kortárs balett, mely nagyon szép eredményeket ért el az elmúlt években és számos izgalmas alkotót tudott felmutatni, nagyon alulreprezentált a szakmai vezetésben. A fiatal koreográfusok nem ismerték még fel, hogy meg kell találniuk a saját utat gondolataik, érdekeik kimondásához, mert ennek hiányában nem fognak előre lépni. Minimális pénzeken kell tengődniük, nem tudnak fejlődni, hiszen még egy olyan zseni, mint Frenák Pál is mindössze huszonegy millió működési támogatást kap, vagy épp a huszonöt éve jól működő Közép-Európa Táncszínház huszonhét milliót. Ezek nem elegendők a napi megélhetéshez, méginkább nem a fejlődéshez. A fiatal alkotók nem tudnak teret nyerni, hiszen a korombeli koreográfusok sem tudnak nagyobb lehetőségekhez jutni. De a szakmai vezetés bizonyos része nem eléggé érti, nem érzi át ezeket a problémákat, mivel teljesen más területen és megfelelő körülmények között dolgoznak. Remélem idővel sikerül szókimondó párbeszédekkel, ha kell, vitákkal felvázolni egy új korszak vízióját. Vitákból lesznek az eredmények.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.
Jazz/World

„Fúvom az énekem” - a Hajdu Klára Quartet új lemezre készül

A következő év elején jelenik meg a Hajdu Klára jazz díva legújabb lemeze, amelynek zenei világa az énekesnő gyerekkori zenei élményeiből és a magyar népdalkincsből építkezik.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc gyász

Elhunyt Loósz Krisztina táncművész

A Győri Balett egykori magántáncosát tragikusan fiatalon, 57 évesen érte a halál – tudatta az intézmény a Facebook-oldalán.
Tánc ajánló

Szinergiák – Különleges találkozásoknak ad otthont a Fővárosi Nagycirkusz

A társművészeteké a főszerep idén ősszel a Fővárosi Nagycirkuszban. A Carmina Burana mágikus világa, az Urban Verbunk egyszerre újító és hagyományőrző táncművészete, a Duda Éva Társulat újraértelmezett táncszínháza és a Monte Christo grófja című musical, valamint a Kijevi Cirkuszakadémia művészeti projektje várja a közönséget.
Tánc hír

„Premier” fesztivál a Nemzeti Táncszínházban

Három nemzetközi társulat részvételével és hazai bemutatókkal veszi kezdetét a tánc legrangosabb hazai ünnepe, a Budapest Táncfesztivál, melyet szeptember 18. és október 9. között rendeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc hír

Rendhagyó fesztivállal búcsúzik a jubiláló L1danceFest

Huszadik, és egyben utolsó alkalommal rendezik meg szeptember 1. és 5. között az L1 Egyesület a kortárs előadóművészetek egyik legrangosabb szemléjét, amely a jubileum alkalmából a budapesti bázis mellett számos vidéki helyszínen képviselteti magát.
Tánc ajánló

Külföldi és hazai táncművészek a tánc legrangosabb ünnepén a Nemzeti Táncszínházban

Nem könnyű, sőt majdnem lehetetlen csak egy előadást választani az idei Budapest Táncfesztivál programkínálatából. Ha lehetne, azt ajánlanánk a közönségnek, hogy minden estét töltsenek a Millenárison, ünnepeljék a táncművészetet a Nemzeti Táncszínház programjaival. Neves külföldi táncegyüttesek, jubiláló magyar művészek és természetesen a hazai közönség kedvencei is ott vannak az előadók sorában a 2021-es Budapest Táncfesztiválon.