Tánc

Juronics Tamás: Vitákkal az eredményért

2014.09.24. 08:02
Ajánlom
A Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője új szerepkörben mutathatja meg magát, hiszen idén a Magyar Koreográfusok Társaságának elnökévé választották. Új pozíciójáról, a magyar táncművészet helyzetéről, finanszírozási és szervezeti problémáiról beszélgettünk Juronics Tamással. INTERJÚ

- Nemrég az Operaház vezetése Seregi-díjjal tüntette ki. Mit jelent Önnek ez az elismerés?

- Seregi László kiemelt műveltségű alkotó, szakmai életútjának nagy tisztelője vagyok. Alkotásaink nagyban eltérnek egymástól, kettőnk munkásság talán annyiban közelíthető egymáshoz, hogy én is készítettem számos cselekményes balettet. Örülök a díjnak, hiszen mindig jó érzés, ha, egy alkotóművészt a közönség mellett a szakma is elismeri.

- Júniusban a Magyar Koreográfusok Társaság új elnökének választották. Milyen érzésekkel vállalta a vezetői szerepet?

- Sajnos ki kell jelentenünk, hogy ez a szakmai társaság az utóbbi években szinte alig működött. Nem volt kialakult belső élete, szervezete, nem volt értékelhető működése, és kevés tagja van. Most mindenek előtt dolgoznunk kell a szervezet fejlesztésén, a megfelelő jogi háttér kialakításán. Az elnökséget nem azért vállaltam, hogy egy újabb vezetői pozíciót töltsek be, hanem mert úgy gondolom, egy ilyen szervezet a szakmán belül különösen fontos érdekeket képviselhet. A táncművészet működésében mi, koreográfusok meghatározó jelentőséggel bírunk. Mégis kevés helyen tudjuk érvényesíteni szándékainkat. Meggyőződésem, hogy a szakmai érdekképviselet jobb működtetéséhez szélesebb párbeszédre van szükség, alkotóemberek közötti interakciókra, vélemények ütköztetésére, vagyis egy szókimondó közösségre. Nem szeretem, ha egypólusú valami, kedvezőbb lenne, ha a táncművészet érdekegyeztetése is többpólusúvá válna. A Magyar Táncművészek Szövetsége egy nagyméretű szövetség, az azon belüli kommunikáció viszont a szándékok ellenére egyoldalú. A szakma vezetése - jó szakmapolitikusként - hajlamos az adott strukturális, politikai, szakmapolitikai helyzethez alakítani a megoldási javaslatait, véleményét. Nagyszerű munkát végeznek, de huszonöt éve mindig a meglevő strukturális lehetőségekhez képest igyekeznek kisebb nagyobb lépésekben javulást elérni. Az egyetlen nagy változás a Nemzeti Táncszínház létrehozása volt, melynek működése rengeteg előnnyel, de sok kérdéssel is jár. Talán előnyösebb volna egy ideális működési modellt megrajzolni, egy speciálisan a táncművészetre kialakított működési, finanszírozási rendszert felállítani, és azt képviselve tárgyalnia, értekezni a döntéshozókkal.

- Hogyan képzeli pontosan ezt a működési modellt?

- Inkább úgy kellene feltenni a kérdést, hogy miért van szükség minderre. Alapvető probléma Magyarországon, hogy a táncművészetnek nincs önálló státusza. Minden esetben a színházművészethez csatolják, egyfajta lemaradt utánfutóként kezelik. Jogilag a színház és a tánc az előadóművészeti szervezetekhez tartozik, de sajnos ebben másodlagos a tánc, nem önálló entitás. Nincsen saját kialakított struktúrája, nincs precízen, a szakmai preferenciáknak megfelelően szabályozva, hogy mely társulatok, milyen feltételekkel működnek. Ennek eredményeként a legtöbb független társulat a pályázati rendszerben maradt. Már a szó is érdekes: független. Nyilván a kőszínházi rendszerhez képest. Ez talán értelmezhető a színházi rendszerben, ahol vannak épületek, intézmények. A tánc területén alig van, tehát a legtöbb társulat "független". Intézményi hátteret kellene biztosítani a sok éve jól működő társulatoknak.

Amely társulatok a törvény előtt minisztériumi intézmények voltak, azok továbbra is azok maradtak, a kiemelt kategória pedig nem mutat semmi olyan logikát, amely alapján egy önkormányzatnak érdeke volna egy társulattal közszolgáltatási szerződést kötni. Ugyanis nem látható, hogy a kiemelt fokozat pontosan milyen anyagi előnyökkel vagy biztonsággal járna.

- Mi az alapvető probléma a finanszírozási rendszerrel?

- Csak ismételni tudom: az, hogy nincs a táncművészetnek önálló finanszírozási rendszere. Úgy vélem, nem azért nincs, mert szűkebb szakmai közösséget alkotunk, mint például a szimfonikus zenekarok. Egyszerűen a rendszerváltással örököltük meg. A zenekaroknak előtte is volt önálló státuszuk, és koncertszervező irodájuk, ráadásul a lobbierejük is jóval nagyobb. Pedig az esetleges nagyobb anyagi támogatás a látogatottsággal, az előadások nézettségével nem indokolható. Ha a számokat megvizsgáljuk a Szegedi Kortárs Balett előadásaira sem mentek el tavaly kevesebben, mint bármelyik komolyzenei koncertre. Teltházakkal játszunk, mint sok más tánctársulat is. Mégis egy önálló társulat támogatása tíz és harmincöt millió forint között mozog, mely normális működtetéshez igen csekély. Tisztán kell látni, hogy ebből nem lehet megélni, társulatot fenntartani, előadásokat létrehozni, műszaki gárdát és menedzsmentet alkalmazni. A Markó Iván körül kialakult támogatási botránnyal kapcsolatban is egy üzenet maradt meg, hogy százharmincöt millió forint sok egy balettegyüttesnek. Rossz üzenet. A támogatás módját lehetett vitatni, de ki lehet mondani, hogy ez az éves támogatás sem elegendő egy húsz fős társulat üzemeltetéséhez, amelynek próbatermet kell bérelni, díszleteket és jelmezeket kell gyártatni, havi fizetéseket kell adni nagyjából harmincöt-negyven embernek. Ideális esetben alkalmozottként és nem pedig kényszervállalkozóként.

- Strukturális problémák alatt pontosan mit ért?

- Nincs egy elfogadott szervezeti modell. Ha csak a három nagy vidéki társulatot vizsgáljuk: a Pécsi Balett, a Győri Balett, a Szegedi Kortárs Balett három eltérő modell, szervezeti típus szerint működik. Az előadó-művészeti törvényben a nemzeti kategória foglalkozik a tánccal. Kimondja, hogy minden nemzeti kategóriájú intézménynek meghatározott számú táncelőadást kell játszania. Arra azonban, hogy a törvény végrehajtása pontosan hogyan történjen, nincsenek megnyugtató válaszok. Sok vidéki színháznál megmaradt vagy visszatért a nyolcvanas évekbeli modell, vagyis, hogy a színházban működő tánckar kap néha önálló megmutatkozási lehetőséget. Ez szakmailag nagy hátrányokkal jár. Nem beszélve arról, hogy anyagi és szervezeti ügyekben a döntéseket a színház vezetője, azaz egy színész, rendező, némely esetben karmester hozza. Ez nem segíti az önálló szakmai működést. A Szegedi Kortárs Balettnek ebből a rendszerből komoly munka után sikerült kiszabadulnia. Mondanom sem kell, a tánckari munka a balettől teljesen különbözik, más lelkület, teljesen eltérő szakmai alapok kellenek hozzá. Most mégis így sikerült társulatot létrehozni Egerben, Miskolcon, Kecskeméten, Sopronban. Egyben öröm, hogy pénz és lehetőség jut a táncnak, de nem jó tendencia.

- A strukturális átalakítás nyilván a fellépési rendszer teljes megújítását is magával hozná.

- Először is az alapintézményeket kellene megalkotni, de ezzel együtt foglalkozni kell a forgalmazási stratégiával, ami a táncművészet esetében jelentősen eltérő a többi előadó-művészeti ághoz képest. A színtársulatok saját színházukban játszanak, provinciális a hatókörük. Szerintem egy régóta vágyott körbeutaztatási rendszer lehetne hatékony. Azért lenne hasznos, mert egy produkció szakzsargonnal élve „kijátszana", tehát meglenne a megfelelő mennyiségű előadásszám az ország egész területén, de nem pusztán a társulatnak jó, hanem a vidéki nézőnek is, hiszen egy évadon belül különböző produkciókat lát, sokkal színesebb a választék. Ez persze a saját társulattal is rendelkező városokban speciális arányokat jelentene.

- A Kormány idén nyáron hozott határozata rendelkezik a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakításáról. Ennek értelmében a Nemzeti Táncszínház új játszóhelye a Millenáris Teátrum. A 2014/2015-ös évad zavartalan lefolytatása érdekében a Kormány 293 millió forint többletforrás biztosít a Nemzeti Táncszínház részére. Hogyan vélekedik erről a váltásról?

- A Várszínház szeretett épülete volt a szakmának. Előnyös helyzetet teremtett, hiszen egyedülállóan lett tisztán tánccal foglakozó épület, melyben a vidéki társulatok is bemutathatták legújabb műveiket. Hátránya volt azonban a befogadóképesség limitáltsága, és a színpadtechnika korlátai. Problémát jelentett például, a kisméretű színpad, zsinórpadlás hiánya, a produkciók megvalósítása ezért több esetben nehézségekbe ütközött. Nagyon bízom benne, hogy ez a változás akár előnyökkel is járhat.

Az érdekképviseletre visszatérve meg kell jegyeznem, hogy a saját műfajom a modern, kortárs balett, mely nagyon szép eredményeket ért el az elmúlt években és számos izgalmas alkotót tudott felmutatni, nagyon alulreprezentált a szakmai vezetésben. A fiatal koreográfusok nem ismerték még fel, hogy meg kell találniuk a saját utat gondolataik, érdekeik kimondásához, mert ennek hiányában nem fognak előre lépni. Minimális pénzeken kell tengődniük, nem tudnak fejlődni, hiszen még egy olyan zseni, mint Frenák Pál is mindössze huszonegy millió működési támogatást kap, vagy épp a huszonöt éve jól működő Közép-Európa Táncszínház huszonhét milliót. Ezek nem elegendők a napi megélhetéshez, méginkább nem a fejlődéshez. A fiatal alkotók nem tudnak teret nyerni, hiszen a korombeli koreográfusok sem tudnak nagyobb lehetőségekhez jutni. De a szakmai vezetés bizonyos része nem eléggé érti, nem érzi át ezeket a problémákat, mivel teljesen más területen és megfelelő körülmények között dolgoznak. Remélem idővel sikerül szókimondó párbeszédekkel, ha kell, vitákkal felvázolni egy új korszak vízióját. Vitákból lesznek az eredmények.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.
Tánc feledi jános

Feledi János a Közép-Európa Táncszínház új művészeti vezetője

A táncos-koreográfus szeptember 1-jén kezdi meg munkáját a társulat élén.