Tánc

"Képes vagyok a falat ledönteni"

2015.05.22. 13:31
Ajánlom
A kubai néptánc mellett a klasszikus és kortárs balett, a cirkusz, a film és a videóművészet műfajaiba is belekóstolt már Yosmell Calderón Mejias, a Danza Contemporánea de Cuba első táncosa és koreográfusa. A szuggesztív, határozott személyiségű, markáns színpadi jelenléttel rendelkező huszonnyolc éves művész maga mögött hagyta kubai életét, és 2015 februárjában a Frenák Pál Társulathoz szerződött. Május 22-én a Tricks &Tracks 2-ben, június 2-án ismét a Birdie-ben láthatja a közönség. INTERJÚ

- Te a hazádban a táncosok közt igazi sztárnak számítasz, amellett, hogy koreográfusként és tanárként is dolgoztál. Mi vonzott mégis Európába?

- A karrierem szempontjából mindig az a fő célom, hogy a lehető legtöbb szakmai impulzus érjen. Mivel Kuba egy sziget, ami elzár minket a szomszédos országoktól, ezért ilyen külső hatások, élmények megtapasztalására sokkal kevesebb lehetőségünk van. Hiába lettem Kuba egyik vezető táncosa, mégsem tudtam olyan könnyen részt venni a táncvilág körforgásában, mert elszigetelve élünk. Európától ezeknek a lehetőségeknek a megtalálását is remélem.

- A kortárs tánc mellett a klasszikus balett is meghatározó jelentőségű volt az életedben.

- Amikor kicsi voltam, elsősorban a kubai néptánc érdekelt, akkor még a balett sem nem vonzott igazán. Hét év néptánc-tanulás után kezdett foglalkoztatni a balett műfaja, de a családom gondolkodásmódjával nagyon nehéz volt megbirkóznom. Ugyanis szigorú katonacsaládból származom, akiknek először elképzelhetetlen volt, hogy az ő fiúk balett-táncosnak álljon. A nagyapám nagyon sokáig nem állt szóba velem emiatt. Végül három évet töltöttem a balettintézetben, ahol egy fantasztikus tanártól tanulhattam, és ott jöttem rá, hogy a klasszikus balett nagyon fontos mindenkinek, aki a tánccal később professzionálisan szeretne foglalkozni, függetlenül attól, hogy néptáncról, kortárs táncról vagy balettről van szó.

- Mit szólt végül a család, hogy a balett mellett tetted le a voksodat?

- Nagyapám nagyon erős egyéniség volt. Először esze ágában sem volt megnézni engem a színpadon, én időközben diplomát szereztem néptáncból és kortárs balettből is, a nevemet pedig kezdték egyre jobban megismerni a kortárs táncszcénában. Négy év hallgatás után nagypapa kezdte megérteni, hogy a tánc az életem meghatározó részévé vált, és akkor leültünk megbeszélni a dolgokat. Ezután elfogadta, hogy az unokája táncos lett, és ezzel együtt a családi béke is helyreállt.

- Kubában egy táncos előtt milyen lehetőségek állnak egzisztenciális értelemben? Ma is rendszeresen olvashatjuk a hírekben, hogy kubai táncosok külföldi útjukon disszidálnak, mert otthon egyáltalán nincsenek megfizetve.

- Ilyenkor általában klasszikus táncosokról szólnak a hírek, a kortárs tánc területére ez nem jellemző. Ennek az a magyarázata, hogy a kortárs táncnak sokkal nagyobb presztízse van Kubában, mint a klasszikus balettnek. Tulajdonképpen mi voltunk a legjobban fizetett táncosok Kubában, sokkal jobban kerestünk, mint például a Kubai Nemzeti Balett tagjai, amiben a társulatunk erőskezű menedzserének volt nagy szerepe.

- A sokoldalúságodat és a nyitottságodat mutatja az is, hogy nemcsak néptáncban, kortárs táncban, balettban próbáltad ki magad, hanem részt vettél már videóművészeti projektben és készítettél cirkuszkoreográfiát is. Hogyan kerültél ezekre a területekre?

- Ez ugyanabban a látásmódban gyökerezik, hogy szeretek minél több dolgot kipróbálni. Sokat segített ebben az is, hogy amikor bekerültem a táncakadémiára, ott olyan mestereim voltak, akik egyszerre tanítottak a táncakadémián és a cirkusziskolában is. Illetve egyikük foglalkozott videóművészettel, ami az elmúlt tíz évben sokat fejlődött Kubában. Nekem ezért minden egy helyen volt, a tanáraim pedig, akik látták, hogy milyen színpadi tapasztalattal rendelkezem, idővel cirkuszi produkciókba és videóművészeti projektekbe is hívni kezdtek. Ezekkel az előadásokkal én is sokat jártam a világot, eljutottam többek közt Franciaországba, Svájcba, Svédországba és Kolumbiába is.

- Hogyan ismerkedtetek meg Frenák Pállal?

- 2013-ban ismerkedtünk meg, amikor a Frenák Pál Társulat vendégszerepelt nálunk Kubában. Pál első nap megnézte a külföldieknek tartott bemutató órámat az iskolában, és azonnal tudtuk, hogy egyszer majd együtt szeretnénk dolgozni. Ez persze nem volt olyan könnyű lépés, mert épp akkor írtam alá egy egyéves szerződést a tánciskolában. Az évad végén aztán már biztos voltam benne, hogy az ő társulatával akarom folytatni, ekkor megszületett a nagy döntés, hogy csatlakozom a csapathoz, és Magyarországra költözöm.  

- Mi volt az első benyomásod a társulatról, amikor láttad az előadást?

- Engem az fogott meg a legerősebben, hogy Frenák Pál teljesen az ellenkezőjét csinálta annak, ami a kubai gyakorlat. A kubai táncosok mind nagyon virtuózok, és nagy hangsúlyt fektetnek a technikára. Tánctechnikai szempontból megpróbálják kihozni a maximumot a mozdulatokból, Frenák Pál viszont a táncosaival sokszor minimalista megoldásokat alkalmaz. Engem az nyűgözött le teljesen, hogy egy olyan egészen egyszerű helyzetből - mint mikor például két táncos fekszik egy kanapén - milyen erős pillanatokat, egyedi világot képes teremteni, és ezen keresztül milyen mély, művészi hatást képes elérni. Ez az eszközmentes, letisztult szemlélet nagyon eltér a kubai táncművészet karakterétől. Frenák Pálnak született képessége van arra, hogy a kortárs táncban a legkevesebb eszközzel alkosson újszerű és rendkívüli képeket.

- Első magyar előadásod, az áprilisban bemutatott Birdie próbáin azt lehetett látni, hogy te a próbák szüneteiben sem pihensz. A többieket is hatalmas lendülettel vitted bele az edzésbe, és közösen nyomtátok a fekvőtámaszokat. Nálad sosincs lendületvesztés?

- Ha egyszer feljutok a színpadra, akkor valóban nem tudok megállni. Nálam ilyenkor nincs szünet. Szeretem fáradtnak érezni magam, szeretem elvinni a legszélső határhelyzetig a testemet, és megnézni, hogy ott mi van. Izgalmas azt az ellentétet is megtapasztalni, amikor a testem fáradtságát a szellemi erőm képes továbblendíteni. Biztos szerepe van ebben annak, hogy korábban küzdősportokkal is foglalkoztam.

- A Birdie című előadás a szellemi és fizikai falakról szól, ez pedig nagyon rímel arra, amit épp mesélsz magadról. Neked vannak most olyan falaid, amit éppen próbálsz leküzdeni?

- Nekem egy ilyen mentális fal például az, hogy még sosem táncoltam meztelenül. A meztelenség viszont gyakran jelenik meg Frenák előadásaiban, így erre biztosan sor kerül majd idővel. Érzem, hogy ez egyelőre nagy kihívás nekem, de tudom, hogy képes leszek ezt a falat is ledönteni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Jazz/World

Ők kapták idén az Artisjus-díjakat

Könnyű- és komolyzenei kategóriákban díjazott tíz zenetanárt és tíz előadót az Artisjus hétfőn.
Vizuál

Perlrott Csaba Vilmos képéért fizettek a legtöbbet a Kieselbach Galéria téli árverésén

Perlrott Csaba Vilmos Önarckép szoborral című festményének 140 millió forintos eladási ára megdöntötte az eddigi életműrekordot a Kieselbach Galéria téli árverésén. Ugyancsak magas áron kelt el a Franciaországban élő Reigl Judit egyik festménye is.
Vizuál

Apánk és Atyánk nyomában - megnéztük Az Úr hangját

Pálfi György hosszú idő után ismét nagyköltségvetésű filmet forgatott - Az Úr hangja egyedi világdráma családi krimi-sci-fi köntösben. A filmet december 20-tól vetítik a mozik.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kritika

Az arany középút utópiája

Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.
Tánc interjú

„Nem pusztán aktuálpolitika” – Angelus Iván a kortárstánc képzés beszüntetéséről

A Budapest Kortárstánc Főiskola intézményalapító rektora a táncművész alapképzés és tanár mesterképzés megszüntetésével kapcsolatban árult el részleteket.
Tánc ajánló

Ezekben a feldolgozásokban láthatod idén A diótörőt

Vannak, akik számára nem telhet el az adventi időszak Csajkovszkij klasszikusa nélkül. Nekik igyekszünk segíteni gyűjtésünkkel.
Tánc hír

„Egy független szellemi műhelyt veszít az ország” – A Lábán Rudolf-díj kuratóriumának közleménye

A Budapest Kortárstánc Főiskola képzéseinek megszűnése kapcsán adott ki közleményt az elismert tánckritikusokból álló bizottság.
Tánc magazin

300 szólóval ünneplik Merce Cunninghamet

Jövő áprilisban Londonban, New Yorkban és Los Angelesben is nagyszabású előadással ünneplik a formabontó koreográfus 100. születésnapját, amit streamelni is fognak a világhálón keresztül.