Tánc

"Képes vagyok a falat ledönteni"

2015.05.22. 13:31
Ajánlom
A kubai néptánc mellett a klasszikus és kortárs balett, a cirkusz, a film és a videóművészet műfajaiba is belekóstolt már Yosmell Calderón Mejias, a Danza Contemporánea de Cuba első táncosa és koreográfusa. A szuggesztív, határozott személyiségű, markáns színpadi jelenléttel rendelkező huszonnyolc éves művész maga mögött hagyta kubai életét, és 2015 februárjában a Frenák Pál Társulathoz szerződött. Május 22-én a Tricks &Tracks 2-ben, június 2-án ismét a Birdie-ben láthatja a közönség. INTERJÚ

- Te a hazádban a táncosok közt igazi sztárnak számítasz, amellett, hogy koreográfusként és tanárként is dolgoztál. Mi vonzott mégis Európába?

- A karrierem szempontjából mindig az a fő célom, hogy a lehető legtöbb szakmai impulzus érjen. Mivel Kuba egy sziget, ami elzár minket a szomszédos országoktól, ezért ilyen külső hatások, élmények megtapasztalására sokkal kevesebb lehetőségünk van. Hiába lettem Kuba egyik vezető táncosa, mégsem tudtam olyan könnyen részt venni a táncvilág körforgásában, mert elszigetelve élünk. Európától ezeknek a lehetőségeknek a megtalálását is remélem.

- A kortárs tánc mellett a klasszikus balett is meghatározó jelentőségű volt az életedben.

- Amikor kicsi voltam, elsősorban a kubai néptánc érdekelt, akkor még a balett sem nem vonzott igazán. Hét év néptánc-tanulás után kezdett foglalkoztatni a balett műfaja, de a családom gondolkodásmódjával nagyon nehéz volt megbirkóznom. Ugyanis szigorú katonacsaládból származom, akiknek először elképzelhetetlen volt, hogy az ő fiúk balett-táncosnak álljon. A nagyapám nagyon sokáig nem állt szóba velem emiatt. Végül három évet töltöttem a balettintézetben, ahol egy fantasztikus tanártól tanulhattam, és ott jöttem rá, hogy a klasszikus balett nagyon fontos mindenkinek, aki a tánccal később professzionálisan szeretne foglalkozni, függetlenül attól, hogy néptáncról, kortárs táncról vagy balettről van szó.

- Mit szólt végül a család, hogy a balett mellett tetted le a voksodat?

- Nagyapám nagyon erős egyéniség volt. Először esze ágában sem volt megnézni engem a színpadon, én időközben diplomát szereztem néptáncból és kortárs balettből is, a nevemet pedig kezdték egyre jobban megismerni a kortárs táncszcénában. Négy év hallgatás után nagypapa kezdte megérteni, hogy a tánc az életem meghatározó részévé vált, és akkor leültünk megbeszélni a dolgokat. Ezután elfogadta, hogy az unokája táncos lett, és ezzel együtt a családi béke is helyreállt.

- Kubában egy táncos előtt milyen lehetőségek állnak egzisztenciális értelemben? Ma is rendszeresen olvashatjuk a hírekben, hogy kubai táncosok külföldi útjukon disszidálnak, mert otthon egyáltalán nincsenek megfizetve.

- Ilyenkor általában klasszikus táncosokról szólnak a hírek, a kortárs tánc területére ez nem jellemző. Ennek az a magyarázata, hogy a kortárs táncnak sokkal nagyobb presztízse van Kubában, mint a klasszikus balettnek. Tulajdonképpen mi voltunk a legjobban fizetett táncosok Kubában, sokkal jobban kerestünk, mint például a Kubai Nemzeti Balett tagjai, amiben a társulatunk erőskezű menedzserének volt nagy szerepe.

- A sokoldalúságodat és a nyitottságodat mutatja az is, hogy nemcsak néptáncban, kortárs táncban, balettban próbáltad ki magad, hanem részt vettél már videóművészeti projektben és készítettél cirkuszkoreográfiát is. Hogyan kerültél ezekre a területekre?

- Ez ugyanabban a látásmódban gyökerezik, hogy szeretek minél több dolgot kipróbálni. Sokat segített ebben az is, hogy amikor bekerültem a táncakadémiára, ott olyan mestereim voltak, akik egyszerre tanítottak a táncakadémián és a cirkusziskolában is. Illetve egyikük foglalkozott videóművészettel, ami az elmúlt tíz évben sokat fejlődött Kubában. Nekem ezért minden egy helyen volt, a tanáraim pedig, akik látták, hogy milyen színpadi tapasztalattal rendelkezem, idővel cirkuszi produkciókba és videóművészeti projektekbe is hívni kezdtek. Ezekkel az előadásokkal én is sokat jártam a világot, eljutottam többek közt Franciaországba, Svájcba, Svédországba és Kolumbiába is.

- Hogyan ismerkedtetek meg Frenák Pállal?

- 2013-ban ismerkedtünk meg, amikor a Frenák Pál Társulat vendégszerepelt nálunk Kubában. Pál első nap megnézte a külföldieknek tartott bemutató órámat az iskolában, és azonnal tudtuk, hogy egyszer majd együtt szeretnénk dolgozni. Ez persze nem volt olyan könnyű lépés, mert épp akkor írtam alá egy egyéves szerződést a tánciskolában. Az évad végén aztán már biztos voltam benne, hogy az ő társulatával akarom folytatni, ekkor megszületett a nagy döntés, hogy csatlakozom a csapathoz, és Magyarországra költözöm.  

- Mi volt az első benyomásod a társulatról, amikor láttad az előadást?

- Engem az fogott meg a legerősebben, hogy Frenák Pál teljesen az ellenkezőjét csinálta annak, ami a kubai gyakorlat. A kubai táncosok mind nagyon virtuózok, és nagy hangsúlyt fektetnek a technikára. Tánctechnikai szempontból megpróbálják kihozni a maximumot a mozdulatokból, Frenák Pál viszont a táncosaival sokszor minimalista megoldásokat alkalmaz. Engem az nyűgözött le teljesen, hogy egy olyan egészen egyszerű helyzetből - mint mikor például két táncos fekszik egy kanapén - milyen erős pillanatokat, egyedi világot képes teremteni, és ezen keresztül milyen mély, művészi hatást képes elérni. Ez az eszközmentes, letisztult szemlélet nagyon eltér a kubai táncművészet karakterétől. Frenák Pálnak született képessége van arra, hogy a kortárs táncban a legkevesebb eszközzel alkosson újszerű és rendkívüli képeket.

- Első magyar előadásod, az áprilisban bemutatott Birdie próbáin azt lehetett látni, hogy te a próbák szüneteiben sem pihensz. A többieket is hatalmas lendülettel vitted bele az edzésbe, és közösen nyomtátok a fekvőtámaszokat. Nálad sosincs lendületvesztés?

- Ha egyszer feljutok a színpadra, akkor valóban nem tudok megállni. Nálam ilyenkor nincs szünet. Szeretem fáradtnak érezni magam, szeretem elvinni a legszélső határhelyzetig a testemet, és megnézni, hogy ott mi van. Izgalmas azt az ellentétet is megtapasztalni, amikor a testem fáradtságát a szellemi erőm képes továbblendíteni. Biztos szerepe van ebben annak, hogy korábban küzdősportokkal is foglalkoztam.

- A Birdie című előadás a szellemi és fizikai falakról szól, ez pedig nagyon rímel arra, amit épp mesélsz magadról. Neked vannak most olyan falaid, amit éppen próbálsz leküzdeni?

- Nekem egy ilyen mentális fal például az, hogy még sosem táncoltam meztelenül. A meztelenség viszont gyakran jelenik meg Frenák előadásaiban, így erre biztosan sor kerül majd idővel. Érzem, hogy ez egyelőre nagy kihívás nekem, de tudom, hogy képes leszek ezt a falat is ledönteni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Meglepetés lánykérés volt a pécsi koncerten

Filmekbe illő romantikus jelenet zajlott le a Pannon Filharmonikusok koncertjén Valentin-napon a Kodály Központban.
Klasszikus

Ha ez így marad, nehezebbé válik az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát a tanszéken, miután 250 millió forintot von el a BTK-tól a kormány. FRISSÍTVE!
Tánc

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A Tünet Együttes bemutatja, hogy működik ma egy független társulat

Február 18-án és 19-én a Trafóklubban szembesít a Tünet Együttes a következő kérdésekkel: Hová tart a független színház? Mi közünk van ehhez nekünk, nézőknek? Régen minden jobb volt?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Tánc galéria

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Tánc interjú

"Leonard Cohen jelen van velünk az egész előadás során"

A Les Ballets Jazz de Montréal együttese egyike a 2019-es Budapest Táncfesztivál külföldi fellépőinek. Dance Me című előadásuk kapcsán Louis Robitaille-t, a társulat művészeti vezetőjét kértük, hogy meséljen Leonard Cohen és a társulat különleges kapcsolatáról és a produkció létrehozásáról.
Tánc ajánló

Da Vinci életéről készült táncelőadás

Az 500 éve elhunyt Leonardo da Vinciről készített táncdarabot Da Vinci mosolya címmel Nemes Zsófia, a PR-Evolution művészeti vezetője.