Rami Be’er egy kibucban nőtt fel, holokauszt-túlélő szülők gyermekeként, akik azonban évtizedekig nem beszéltek a múlt e sötét fejezetéről. "Amikor úgy éreztem, készen állok arra, hogy szembenézzek a holokauszt rettenetével, megszületett az Aide Memoire, amelyben a csapdába zártság érzését igyekeztem megjeleníteni." Az előadás nem csupán a holokausztról szól, hanem az erőszakról, a háborúkról és ezeknek az egyszerű emberek életére gyakorolt hatásáról. Az Aide Memoire-t alkotója kétségbeesett kiáltáshoz hasonlítja: "Állítsátok meg az erőszakot! Állítsátok meg a holokausztokat!"

A New York Times kritikusa lelkesen számolt be a produkcióról, amelyet állva ünnepelt a közönség: "Az alázatos csapatmunka és a koreográfia letisztultsága lenyűgözi a nézőt." A Chicago Tribune újságírója szerint "a darab felteszi a kérdést: ki volna képes arra, hogy bántson olyan tökéletes teremtményeket, mint amilyeneket ezen az estén a színpadon látunk?" Az Aide Memoire a színházi és a politikai, a drámai és a történelmi, az egyetemes és a személyes dimenziókat hatásosan egyesíti, s ebben segítségére van az Erzsébet-kori zenétől Stockhausenig ívelő, impulzív zeneválasztás, a markáns fényterv, valamint a lenyűgöző technikai tudással rendelkező táncosok, akik nagyfokú alázattal mutatják be Be'er expresszív, dinamikus koreográfiáját.