Tánc

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb

2009.08.16. 04:27
Ajánlom
...de a mienk – jut eszembe az idei Sziget 3. napján a fesztivál kínálatát és változásait szemlélve. Tény, hogy magyar szót már alig hallani, befogadhatatlan a nagysága és töménysége, vadászni kell a jó popzenei koncertet, de azért szeretjük. Főleg, ha még igényes, egyben könnyed táncelőadást is talál az ember.

Idén először kilátogatva sztoikusan veszem tudomásul, hogy a reklámok céljából felállított kalandvárakból, boltokból és büfékből minden évben egyre több van, nehéz azonban elfogadnom, hogy a kultúrát egyre kevesebb programra és kisebb területre zsugorították az Octopus helyszíne körül. Az Octopus Nagysátor és a tavaly először kipróbált Múzeumi Negyed maradt a régi, a Színház- és Táncszínpad azonban, némileg száműzött kistestvérhez hasonlóan, az összművészeti terep egy oldalsó szegletébe szorult.

A színházi részleg tehát megszűnt, ezért először nem is tudom, pontosan hol keressem az előző években kedvencemmé vált mini-előadásokat, a TÁP Színház egyperceseit. Az egy embernek egy perc hosszúságú színház műfaját kitaláló táposok megörülnek, amikor a sátorba lépve közlöm, hogy magyar vagyok és ismerem őket. Kapok is rögtön egy alvómaszkot a szememre, hogy ne lássak semmit, majd a bejárattól a belső, nagyobb térbe vezetnek, ahol kedvesen kezet fog velem az egész csapat. Vezetőm, akit hang alapján nem tudok azonosítani, bemutatja egy "barátját", Norman Cookot is, ismertebb nevén Fatboy Slimet (az előző napon a Nagyszínpadon fellépő angol DJ-t), aki teljesen evidens módon szintén a kis tápos sátorban tanyázik velünk. Nincs miért megkérdőjeleznem igazmondását, hisz színházban vagyunk, és amúgy is maszk van a szememen - mit tudhatom én. Ám amikor kezet fogok vele, szegény Normant valamilyen erős, gépszerű hanghatás elragadja, és szó szerint ízekre szedi. Fatboy Slim tehát egy durva (daráló-, mosó-?)gép, talán épp életveszélyes DJ-pultja által feldarabolódik, és testrészei szanaszét hullanak a sátorban. Ezt onnan tudom meg, hogy a hang, amely vezet, nem csupán kommentálja a hangeffektekből álló eseményeket, hanem van olyan kedves, hogy a kezével a kezemet a különböző testrészekre téve, érintéssel győz meg a baleset tragikus végkimeneteléről. Ily módon van szerencsém megfogni Fatboy Slim karját, lábát, (mellettem „mi a f*** ez?" felkiáltással tudtomra adott) nemiszervét, valamint ragacsos szemgolyóit. Utóbbi kettőn aztán elgondolkodom, hogy ezeket valóban szerettem volna-e megérinteni...Normannek azonban mégis csak nehezebb a problémája, még ha remélhetjük is, hogy valamiképp újra összefércelik. A sátorból kilépve mosolygós lány fogad, aki lehúzza a maszkot a fejemről, és a TÁP-horror után törölközőt nyújt át, hogy megszáríthassam a kezem Norman zselatinos szemgolyói után. Semmi csalódás, a TÁP hozta a formáját, a sok külföldinek is nagyon tetszik, mivel két nyelven toborozzák és szórakoztatják a publikumot.

Ezután visszasétálok a táncszínpadhoz, ahol kezdődik az aznapi Kontakt Jam Ferencz Krisztinával, aki olyan kontakt improvizációs órát tart, ahova bárki szabadon beállhat, ha kedve tartja, és nem zavarja, ha esetleg, egy idegennel kerülve párba, próbál ki emeléseket, húzásokat, különböző kontaktelemeket. Hat-hét pár dolgozik a színpadon, akiknek Ferencz Krisztina, gondolom, biztos, ami biztos alapon, angolul magyarázza és mutatja a kontakttechnikát, az emeléseket. Láthatóan szelíden bánik a bátor vállalkozókkal, nincsenek teljesíthetetlen mozdulatok, de ettől azért még mindenki koncentráltan figyel, és komolyan veszi a látszólag egyszerűbb elemeket is.

Úgy érzem, jobb, ha ma csak a fűben üldögélve nézem őket, már csak azért is, mert a kontakttal párhuzamosan szeretnék átnézni a szomszédos Vándor Vurstli sátrába is, ahol a CirkuSzínház nevű magyar társulat Utazás a testembe című premierje indul. Igen lassan. De mikor végre elkezdik, az eleinte szellős sátor dugig megtelik tátott szájjal figyelő emberekkel. Mikor látom, hogy mennyire lenyűgözi őket, azon gondolkozom, hogy biztos velem van a baj, mert tőlem viszont nagyon lanyha tapsot sikerül kicsikarniuk. Pedig határozottan ügyes és dinamikus a társaság, működnek az akrobatikus és légtáncos számok, és még szeretem is a cirkuszt, de számomra érthetetlen, hogy miért kell egy alapvetően cirkuszi elemekből álló előadásra ráerőltetni egy homályos és szakadozott narratívát (narratívákat?), amit teljes közhelyessége miatt nem is figyelek eleinte. Ráadásul gyakran azért kaotikus a színpadkép, mert nem világos, miért kell például a karikában nyújtózó légtornászlánnyal egy időben kortárstáncra emlékeztető szimultán mozdulatsorokat csinálni a földön, míg ketten hangszert ragadva magukhoz oldalt zenélnek improvizatív jelleggel.

Nem értetlenkedek tovább a sátorban, hanem megpihenek inkább egy kicsit, és egy-két koncerttel később, sötétedés után jövök vissza Réti Anna és Böröczffy-Farkas Boglárka Kötéltánc című előadására, ami nem a levegőben, hanem a színpadon és a füvön játszódik. A kötél nem alattuk van, hanem rajtuk. Rájuk és két zenészükre csavarodva mindenfelé. A két lány ezüst, kicsit a csoki sztaniolpapírjára emlékeztető jelmeze elsőre idegen, de tánc közben kiderül, hogy nagyon is működik, mert izgalmas alakzatot képeznek a táncosok testén. A testükre tekert hosszú, narancs kötéllel, mely őket köldökzsinór módjára köti össze, lassú, bogár- vagy madárszerű mozdulatokkal kitekerednek, és lépésről-lépésre lemásznak a színpadról a fűre, a közönség közé. Köteleik, mint a pókfonalak szövik be szép lassan a nézőket, sokszor nem látni hol mozognak, csak azt, kit kötöttek gúzsba. Tökéletes érzékkel használják ki a helyszín és természet adta lehetőségeket, sokat forgatjuk a fejünket ide-oda, bebizonyítják, hogy a közönséggel való fizikai kontaktus lehetőségei még nincsenek teljesen kimerítve. Az előadás végéhez közeledve könnyed és pontosan összehangolt mozgásukkal kiszabadítják áldozataikat, majd zenészeikkel együtt a színpadra hömpölyögnek vissza, abba a kezdőképbe, ahogy az előadás indult. Ők befonják az este végét, én pedig megkönnyebbülten és örömmel sóhajtok, hogy ezzel az előadással zárult a napom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Színház

Lemondja tervezett bemutatóját a Rózsavölgyi Szalon a kultúr-tao körüli bizonytalanság miatt

A magánszínház közleményt adott ki, amelyben azt írják, színházakat is érintő finanszírozási bizonytalanság miatt kényszerülnek erre a lépésre.
Színház

Gyertek az Átriumba, amíg lehet! - Újabb színház kongatja a vészharangot

A kulturális taotámogatás megszűnése miatt egyre több színház jövője válik bizonytalanná, ugyanis nem tudnak tervezni a 2019-es évadra.
Klasszikus

Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

November 25-én szólal meg a Zeneakadémián a Bartók Világverseny és Fesztivál gálakoncertje, amely egyben lezárja a zeneszerzőversenyt is. Fekete Gyulával, az intézmény Zeneszerzés Tanszékének vezetőjével beszélgettünk, aki azt is elmondta, milyen kérdést felesleges feltenni egy komponistának.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Tánc ajánló

Mozdulatművészeti sorozat indult a Műcsarnokban

A Rejtett történetek című kiállításához kapcsolódóan a budapesti Műcsarnok átfogó mozdulatművészeti programsorozat indított keddenként.
Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.
Tánc ajánló

Spanyol vendégkoreogárfus darabja debütál a Győri Balettnél

Sötét, csönd címmel mutatja be a társulat november 10-én Győrben, november 21-én pedig a Müpában a spanyol Angel Rodrígez kétfelvonásos balettjét az első világháború végének 100. évfordulója alkalmából.
Tánc interjú

Földön és pokolban - Interjú Feledi Jánossal

Feledi János élőzenés Orfeusz balettje hangos sikert aratott a CAFé Budapest fesztiválon. Erről, valamint a Közép Európa Táncszínházról és készülő, Hullámok című előadásáról is beszélgettünk.