Tánc

Konkrétumok mentén

2017.07.10. 10:12
Ajánlom
Kijevben tanult, Szentpéterváron dolgozott Eifman társulatával, most ötödik évét tölti a Magyar Nemzeti Balettben. Kekalo Iurii nélkül szinte nincs is balett ebben az évadban, láthattuk Anyeginként, Spartacusként, a Manon Lescaut-jaként és A vágy villamosa Allanjeként. A jövő pedig elhozza számára első gyermekét is. Az Opera szólistáját pályájáról és szerepeiről kérdeztük.
Kekalo Iurii a Rómeó és Júlia című balettban

Kekalo Iurii a Rómeó és Júlia című balettban (Fotó/Forrás: Herman Péter)

- Modern művekben és klasszikus szerepekben is láthatta önt a közönség a budapesti színpadokon. Van preferenciája a táncművek esetében? Mi áll közelebb az ízléséhez, a testéhez?

- A balettet szeretem. Azt, amiről tudom, hogy valóban szól valamiről, közölni, mutatni kíván valamit. Hogy ez egy kedves vagy drámai történet, hogy van-e mélyebb értelme vagy tanulsága – ez már nem annyira fontos. A lényeg az, hogy a tartalma érthető és megfogalmazható legyen számomra és a néző számára is. Be kell vallanom, hogy nem kedvelem az absztrakt művészetet.

Ha túl elvont egy mű, vagy nincs benne semmi „kézzel fogható” jelentés, amikor mindenfélét bele lehet magyarázni – az nem nekem való.

Szeretem a konkrétumokat. Egyébként az absztrakt koreográfiákat nagyon jó nézni, és ha jut rá időm, mindenképp megtekintek egyet-egyet. Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy más úton indultam el, és a kortárs koreográfusok darabjaihoz az enyémtől eltérő, különleges előképzettség kellene, és ezért érzem magam furcsán ezekben a helyzetekben.

- Klasszikus úton indult el, mégis eltöltött három évet a szentpétervári Eifman-társulatnál.

- Ukrajnában kezdtem el táncolni, az ottani állami balettintézetben végeztem, majd Kijevben a nemzeti társulat tagjaként dolgoztam és évről évre, lépésről lépésre haladtam felfelé a ranglétrán. 2009-ben történt, hogy négy év társulati tagság után elszerződtem Szentpétervárra. Eifmanról tudni kell, hogy ő nagyon erősen követi a klasszikus hagyományokat. Nem mondhatjuk persze klasszikusnak, de éppen az, ami nekem olyan fontos, az erős és a kifejező mondanivaló az ő darabjaiban megkérdőjelezhetetlenül jelen van. Minden mozdulatnak jelentése van, nem l'art pour l'art, önmagukért születnek meg a jelenetek, a gesztusok, hanem a tartalom inspirálja és vezeti őket. Eifman beszélő baletteket készít, és ahogy mondtam, nekem ez nagyon lényeges szempont.

- Miért hagyta el mégis őket és szerződött le a Magyar Állami Operaházhoz? Hallott erről a társulatról, a repertoárról? Mi motiválta a váltást?

- Abban a három évben, amit Szentpéterváron töltöttem, nagyon sokat dolgoztam, Eifman rengeteg koreográfiáját eltáncoltam. Habár a darabokat nagyon élveztem, ennyi idő után eljött a pillanat, amikor már maga a stílus nem tudott újat nyújtani. Lehet, hogy furcsán hangzik, de valahogy azt éreztem, hogy „jóllaktam” mindezzel, és szerettem volna újra tanulni és valami mást csinálni. Nagyon örültem, hogy visszatérhetek a klasszikába, még akkor is, ha a lábammal azért rendesen megkínlódtam az első hónapokban.

Rengeteg munkám volt benne, hogy újra úgy tudjak klasszikust táncolni, mint régen, de nagyon megérte.

- Miért éppen Magyarországra esett a választása?

- Ennek a döntésnek alapvetően magánéleti oka volt: ide szerződött le a párom, Starostina Kristina, és amikor őt felvették, én is beadtam a jelentkezésemet. Szerencsére azonnal kaptam ajánlatot is.

Kekalo Iurii Spartacusként

Kekalo Iurii Spartacusként (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia)

- Majd bele is csöppent egy igazi magyar balettbe, a Seregi-féle Spartacus ba.

- Seregi László neve olyannyira nem volt korábban ismeretlen számomra, hogy régi vágyam volt eltáncolni egyszer az ő Spartacusát.

Rengeteg feldolgozásban láttam már a darabot, és nyilván nincs is olyan férfi táncművész, akinek ez a szerep ne volna álma pályája egy szakaszában. Seregi verziója nagyon drámai, és nagyon élvezetes volt felépíteni az ő balettjének főhősét. A Grigorjevics-verzióban a tömegjeleneteken van a hangsúly, a harcok, a háború állnak a középpontban, Sereginél azonban a szólista feladatai kerülnek előtérbe.

A magyar koreográfus az emberek közti viszonyokat bontja ki, arról beszél, hogy a szereplők között mi történik.

A felkészülés során újranéztem a filmet, és persze a korábbi magyarországi szereposztásokat. Kaszás Ildikó világított rá – és a hagyományokat követve a mostani balettmesterek is ezen a véleményen vannak –, hogy Seregi nem azt várta el, hogy mindenki kötött koreográfia mentén dolgozza ki a szerepet, hanem azt, hogy minden főszereplő megtalálja és megteremtse a „saját Spartacusát”. Bizonyos szempontból ez egy sokkal nagyobb kihívást jelentő, komplikáltabb feladat. Ez a folyamat igen kalandos volt számomra, és az első előadáson nagyon-nagyon izgultam, de amikor másodszor álltam színpadra, már magabiztosan táncoltam.

Kekalo Iurii az Anna Kareninában

Kekalo Iurii az Anna Kareninában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

- Milyen volt ez a Spartacus?

- A darab elején ő egy fogva tartott rab, aki beletörődött a sorsába, nem lázad ellene, de megismeri a szerelmet, és ezzel együtt felébred benne a vágy, hogy éljen. Ez az érzés az, ami elindítja a lázadást és sodorja magával a többi embert is. Tudják, hogy meg fognak halni, hogy nincs esélyük, de azzal is tisztában vannak, hogy felszabadulva fognak belépni a halál birodalmába, és amin keresztülmennek, az nem lesz hiábavaló. Spartacus vágya az, hogy a gyereke szabad lehessen – és ezt meg is kapja a sorstól. Ő egy szenvedélyes és határozott férfi.

- Egy másik fontos szerepében, a Manonban mintha éppen ennek ellenkezőjét kellene alakítania. Lescaut nem a szabadság-szerelem eszményét követi. Melyik karaktert nehezebb kibontani?

Pozitív figurát mindig sokkal egyszerűbb megformálni, a negatív jellem mindig összetettebb,

bonyolultabb, jobban át kell gondolni, érthetőbbé kell tenni. Lescaut ugyanakkor nem egyértelműen gonosz és nem rosszakaratú, csak számító. Mindig azt keresi, hogy az adott helyzetből hogyan tud a legjobban kijönni. Ravasz és manipulatív. A darab eleve úgy indul, hogy ott ül a színpadon, és meg sem mozdul, csak gondolkodik. Már ebben a jelenetben – mozgás nélkül – meg kell mutatnia a szerepet megformáló művésznek, hogy milyen is ez az ember. A két alakot persze nem lehet igazán összehasonlítani, hiszen Lescaut egy mellékszereplő, Spartacus pedig egy abszolút hős. Amikor az előadás végén Spartacusként hajolok meg a színpadon, akkor nagyon-nagyon boldog tudok lenni. Ha jól végeztem el a feladatom, ugyanebben a szituációban Lescaut-ként elégedettséget érzek.

- Szeptemberben születik meg a kisgyermeke is. Két táncos szülővel nagy esélye van arra, hogy művészi pályára lépjen.

- Ha valóban, őszintén erre vágyna, támogatnánk is ebben. Én olyan családból származom, ahol senki más nem foglalkozik művészettel, mégis minden darabról, minden szerepről tudnak, nagy figyelemmel és büszkeséggel követik a pályámat. Afelől nincs kétségem, hogy mi is ezzel a nyitottsággal és támogatással fogjuk nevelni a gyerekünket.

A cikk eredetileg az Opera Magazin nyári  számában jelent meg. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Április 18-án búcsúztatják Eötvös Pétert

A megemlékezésre a Budapest Music Centerben kerül sor, délután négy órai kezdéssel. Az eseményen Kurtág György, Káel Csaba és Kovács Géza mond búcsúbeszédet.
Klasszikus

„A zenét nem interpretálni, hanem megtestesíteni kell” – interjú Barbara Hannigannel

A kanadai születésű szoprán határokat feszegető produkcióval érkezik a Müpába, április 10-én este, a Bartók Tavasz fellépőjeként. A közelgő előadás mellett a magyar kortárs zenéhez fűződő kapcsolatáról is beszélgettünk vele.
Színház

Telex: Szexuális zaklatás ügyében folyik vizsgálat az SZFE-n

A lap értesülései szerint az egyetemen belső vizsgálat indult, mivel egy osztályvezető férfitanár meg nem engedhető kommentárokkal illette a diáklányok külsejét, alakját. Cikkünk frissült az SZFE reakciójával!
Klasszikus

Szimfonikus zsenik koncertje a BFZ-vel és a sztárkarmester Paavo Järvivel

Paavo Järvi édesapja elismert észt karmester volt, egykori szovjet nyaralójukban a kis Paavo időnként összefutott Sosztakoviccsal, Rosztropoviccsal, Arvo Pärttel, Hacsaturjánnal, vagy Emil Gilelsszel.
Színház

Új elnököt választott a Színházi Dolgozók Szakszervezete

A színházi szakmák országosan reprezentatív szakszervezete, az idén 105 éves Színházi Dolgozók Szakszervezete jelentősen megújuláson esett át, miután az április 8-án megtartott tisztújító küldöttgyűlésen megválasztották az új országos ügyvezető elnökséget.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Koreográfiák Kubától Finnországig – idén is világsztárokat lát vendégül a Budapest Táncfesztivál.

A kéthetes mustrára a nemzetközi és hazai kortárs táncélet legjobbjai érkeznek a Nemzeti Táncszínházba április 27. és május 11. között. Kuba, Olaszország és Finnország legizgalmasabb produkciói és a legnagyobb magyar társulatok premierjei várhatók!
Tánc ajánló

Áprilisban Miskolc lesz a kortárstánc központja

Idén a hetedik Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált rendezi meg a Miskolci Nemzeti Színház április 23. és 27. között. A Miskolci Balett ismét neves koreográfusok, együttesek előadásait hívta meg a miskolci közönség és a látogatók számára.
Tánc hír

Három első díjat nyertek a Táncművészeti Egyetem hallgatói Leccében

A közelmúltban ért véget a 10. IBCDC Domenico Modugno Nemzetközi Balett- és Kortárs Táncverseny, amelyen összesen öt dobogós helyezést értek el a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói. 
Tánc ajánló

Tánc világnapi románc a MOMkultban

Kodály Zoltán munkássága előtt tiszteleg a Győri Balett Romance című produkciója, az emberi lét egyik legmeghatározóbb viszonyrendszerét a középpontba állító előadás április 29-én látható a MOMkultban.
Tánc ajánló

Liliom a Nemzeti Táncszínházban – Molnár Ferenc-premierre készül a Feledi Project 

Magyarországon először lesz látható táncban Molnár Ferenc Liliom című műve, amelyet 2024. április 5-én láthat a közönség a Nemzeti Táncszínházban.