- Koreográfiáidat mindig is a műfajhatárok átjárása jellemezte. Most azonban egy népi hangoltságú operett mozgásvilágát kell elkészítened. Hogyan álltál neki a feladatnak?
- Vannak tánckonvencióink, amelyek a meglévő mozgásrendszereket reprodukálják, ezeket nevezzük hagyományos tánc műfajoknak, vagy irányzatoknak. Ehhez képest jön létre a kortárstánc, amely természetesen nem teheti meg, hogy ne hivatkozzon ezekre a meglévő mozgásformákra, hiszen ha a kortárstánc jól működik, akkor az egy innovatív alkotói folyamat eredménye, amelynek előzményei épp ezen konvenciók. Az operettnek szintén megvannak a konvenciói, de én ezek mellett egyéb hivatkozásokkal is élhetek a koreográfiában. Ha képes vagyok megőrizni a kreativitásomat, akkor nem kerülök konfliktusba sem magammal, sem azzal, amit idáig csináltam. A Mágnás Miska egy sajátos, nem túl bonyolult történet grófokkal és parasztokkal, szolgákkal és a se nem paraszt, se nem arisztokrata, a helyét nehezen találó értelmiségivel, a mérnökkel. Erősen sztereotipizált kép rajzolódik meg ezekről a figurákról. Mindenesetre, jelen van a történetben, az a paraszti világ, amely létrehozta azt a folklórt, amire én az elmúlt 25 évben többek közt hivatkoztam, és amit jogosan tudok itt is alkalmazni.
- Az operett vagy akár a néptánc táncműfajának ironikus, elrajzolt változatát láthatjuk majd a színpadon, vagy egy e műfajok ihlette kortárstánc koreográfiát készítesz?
- Valóban, az a kérdés, hogy mi a viszonyunk ahhoz az ízlésvilághoz, ami az operettet jellemzi. Ha azt mély átéléssel és azonosulással adnánk vissza, akkor valószínűleg nem lennénk őszinték. Hiszen a mi viszonyunk (de legalábbis az enyém) alkotóként ehhez a világhoz alapvetően kritikus. Igyekszünk kellő iróniával bánni az anyaggal, annak a negédességével, szentimentalizmusával, blőd történetszövésével, a leegyszerűsített karakterekkel, és közben, ha jól csináljuk, akkor mindezeket a figurákat elhelyezzük mai világunkban. Azért készítünk színházat, hogy a közönséghez aktuálisan és érvényesen szóljunk, a darab, jelen esetben egy operett, megfelelő apropó erre. Tehát a koreográfia játékos, ironikus, áttételes lesz és sok absztrakcióval működő, szimbolikus - reményeim szerint.
- Mozgásidézeteket tartalmaz majd a koreográfia? Hiszen a Mágnás Miska történetét legtöbben Keleti Márton 1949-ben készült filmjéből ismerik. Megidézitek esetleg a Latabár testvérek Csiribiri kék dolmány számát, vagy Gábor Miklós és Mészáros Ági Hoppsza Sári jelenetét?
- A legnézettebb magyar filmek egyike a Keleti Márton rendezés, ha jól emlékszem, a készítés korára jellemző elvárásoknak megfelelően erősen karikírozott szereplőkkel dolgozik a film és erősen leegyszerűsített világképpel. Gondolom, sokan látták ezt a filmet azok közül, akik megnézik az előadásunkat a Dóm téren, de ettől még nem kell idéznünk a filmből, nem kell hivatkoznunk rá. Eleve a történetszövésben lesz némi változás, zeneileg is rugalmas a stáb, a díszletkép is szürreális lesz, és táncban hasonlóképen nem kívánok a filmre hivatkozni. De természetesen háromnegyedes zenére háromnegyedet fogunk táncolni, esetleg hatnegyedet - a hasonlóság ebben ki is merül.
- Alföldi Róbert rendezővel közösen válogattátok ki a táncosokat. Mik voltak a szempontok és mi az elvárás az előadókkal szemben?
- Meghívásos volt a casting, hivatásos táncosokkal dolgozunk. Elvárás volt, hogy legyen az előadónak kellő képzettsége és színpadi tapasztalata. A táncos önfegyelemére, munkabírására mindenképpen számítunk ahhoz, hogy időben és megfelelő minőségben tudjuk a munkát elvégezni. Tudtuk előre, hogy néptánctudással is bírnia kell a táncosoknak, de nem elegendő csak ez az ismeret, hanem a kortárs technikák se legyenek idegenek számukra. Összetett tudással rendelkező előadókat kerestünk és szerencsére találtunk elegendőt, harminc táncossal dolgozunk. Harminc profi, aki bírja a gyűrődést, az esőt vagy az akár 40 fok hőséget a próbák során, akiknek néptáncos affinitásuk is van, de nem a bigott autentika rabjai, akik kortárs tapasztalattal is bírnak, de azzal színesen tudnak bánni.
- Mely társulatokból érkeztek a táncosok?
- Az egyik bázis a Varidance, őróluk tudtuk, hogy kortársban is, néptáncban is otthon vannak. A Közép-Európa Táncszínházból, - akik hajdanán sokkal közelebb álltak a néptánchoz, mint az a mostani produkcióikban látszik - is jöttek táncosok. Aztán jöttek szabadúszók, akik közöl néhányan a Magyar Táncművészeti Egyetemen végeztek.
- Alföldi Róbert úgy nyilatkozott, hogy a tánckar és az énekkar tagjai is nagyobb szerepet kapnak, mint általában egy operett esetében szokás. Miben áll ez a feladatkör?
- Annak ellenére, hogy a klasszikus dialógus, betétdal, tánc struktúrára épül a darab, nem kell minden egyes dalra számot készíteni. Amikor a rendező egy jelenetet beállít, akkor megfogalmazza, hogy a táncosok alakította figurák, mit képviselnek, milyen viszonyban vannak a világgal, a másikkal, az épp futó jelenet szereplőivel. Itt nem szimplán illusztrációról, hanem alakformálásról van szó, sőt szerepformálásról. Az Alföldi Róbert által megfogalmazott elvárások egyértelműek abban, hogy nem az obligát kincstári mosollyal feldíszített pirospozsgás nép és a fekete-fehér ruházatú, főnökeit majmoló arisztokratikus lakáj sereg leegyszerűsített képét kell megformálják a táncosok a színpadon.
- A tánckar szereplőin kívül természetesen a színészek is táncra perdülnek majd az előadásban. Miskát, Stohl András, Marcsát, Radnay Csilla, Pixi grófot, László Zsolt, Mixi grófot, Znamenák István alakítja Özvegy Korláthnét, azaz a kleptomániás nagymamát pedig Molnár Piroska. A harminc táncos mellett tíz színész játszik az előadásban, velük hogyan folynak a próbák, ki-milyen mozgásvilágot képvisel?
- Isteni színészekről van szó, egy részüket ismerem is régóta. A színésztől a tánc terén mást kell elvárni, mint a táncostól. Figyelembe kell venni, hogy a figura karakterét milyen irányba viszi a rendező, az adott jelenetben a hangsúlyokat hová helyezi. Ráadásul, bolond az a koreográfus, aki olyasmit akar a táncosától, amit az nem tud végrehajtani - ilyenkor nem a táncossal van baj, hanem a koreográfussal. A fiziológiai, mozgásbeli sajátosságait, mindenki egyedi jellegzetességeit kötelező figyelembe venni. Sthol Andrisról tudjuk, hogy nagyon jól mozog, ő komolyan terhelhető, de nagyszerű táncos Radnai Csilla, Hirtling István és a többiek is. A lényeg: kellő empátiával kell a munkához látni.
- Egy nagy énekkarral és egy szimfonikus zenekarral egészül ki a munka a továbbiakban. Mikor kezditek az összpróbákat a Dóm téren?
- Egész júliusban Budapesten próbáltunk a Nemzeti Színházban, több próbateremben párhuzamosan zajlott a munka. Augusztus elején vonul le a stáb Szegedre, ott egészül ki aztán a 60 fős énekkarral és egy nagy szimfonikus zenekarral. Lépésről-lépésre kerülünk egymáshoz egyre közelebb. Először nem is a nagyszínpadon próbálunk, hanem egy hasonló méretű térben, az utolsó héten próbáljuk be az előadást a felállított díszletek között az ezer négyzetméteres színpadon. Nagy munka volt már eddig is eljutottunk odáig, hogy nem voltak - és nem is lesznek - hétvégék és napi két próba vár ránk. Ha oly könnyednek és felhőtlennek tűnik a bemutató estéjén a játék, amilyennek szánjuk, az csak akkor valósulhat meg, ha kegyetlen munka áll mögötte.
hírlevél
