Tánc

Kovács Gerzson Péter: "Művészkém, ez lila"

2010.11.23. 10:57
Ajánlom
Kovács Gerzson Péter és a TranzDanz Szimultán ablak címmel mutatja be legújabb előadását a MU Színházban november 26-án. A koreográfus-látványtervező többek között a gondolkodás veszélyeiről és a művészet lilaságáról mesélt meg arról, hogyan vezet el egy ausztrál bennszülött párizsi fotója a csillagászatig és még tovább.

- Milyen témát, problémakört dolgoz fel a Szimultán ablak?

- Két évvel ezelőtt Örök élet termékek címmel készítettem egy előadást, amely a fogyasztói attitűddel foglalkozott, s ezt vizsgálva eljutottam egy olyan pillanat vizsgálatáig, amelyben nincsen múlt, nincsen jövő, csak a felfokozott fogyasztás mindent felülíró élménye. A szellemi ember számára, gondoltam, ez tulajdonképpen tartalom nélküli pillanat. De létezik-e tartalmas pillanat? És ha létezik, mitől tartalmas? Attól, hogy egyszerre, vagyis szimultán módon összesűrűsödik benne a múlt, a jelen és a jövő. Másrészről pedig: hogyan érzékeljük - nem fiziológiásan, hanem szellemileg - ezt a mindent magában foglaló pillanatot? Sehogyan máshogyan, mint a másik ember által: ablakot nyitunk egymásnak a világra. Ebben a folyamatos oda-visszatükröződésben megszűnik a te és az én, és minél több az ember, a kapcsolat, a tükröződés, annál bonyolultabb az egész rendszer. Röviden és egyszerűen ezek a dolgok járnak a fejemben, ezekre a gondolatokra épül a darab. Jöhet, persze, a cinikus reakció, hogy „Jaj, ez lila, művészkém!", de hát mit csináljak, ha így van.

- Elvont és személyes dolgokról beszélsz egyszerre.

- Folyamatosan igyekszünk távol maradni a konkréttól, hiszen a konkrét mindig korlátozott. Ugyanakkor az alkotás mégiscsak az alkotó személyiségéből fakad, de nem várhatom el a nézőtől, hogy érdekelje, hogyan keltem fel például. Csinálhatunk előadásokat a saját kis sorsocskáinkról, terapizálhatjuk magunkat, de nem erre való a művészet. Tehát a személyestől el kell jutni az általánosig, hogy arról, ami bennünk motoszkál, mások számára is értelmesen, érvényesen tudjunk beszélni. Jó, ha őszinte vagyok, terapizálom is magamat: inkább előadásokat csinálok, semmint hogy kirakatokat törjek vagy verekedjek az utcán.

- Említetted, hogy a Szimultán ablak ötlete egy korábbi előadásból ered. Sokáig foglalkoztat ugyanaz a probléma?

- Az alapkérdések mindig ugyanazok voltak, az azokra adott válaszok különbözhetnek. Mindaz, ami történik, arra épül, ami korábban már megtörtént. Ezért meg kell ismerni a régit, aztán erre építeni, hogy végül a mi építményünk is a múlt részévé váljon. A kortárs nem azt jelenti, hogy az aktuális hatásokra figyelve hozok létre valamit - mert hát mi más alapján csinálhatnék bármit?! A korai görög szobrászat időszakába nem tudom visszahelyezni magam, legfeljebb igyekszem megismerni és megérteni. A kortárs akkor tud megalapozottan működni, ha tudja, hogy előtte volt valami, amitől és amihez képest ő is az, ami, reaktív módon. Állandó téma velem kapcsolatban, hogyan lettem néptáncosból ilyen kortárs fazon. Hát úgy, hogy igen erősen foglalkoztat a hagyomány nevű rögzült bulinak a változásokra koncentráló gondolkodásmóddal való ütköztetése. Van-e állandóság a kultúrában a változások közepette? Hogyan viszonyulunk a saját kultúránk konstans elemeihez? Ezeket a konstans, mellérendelt elemeket hogyan rendezi újra időről időre a saját tudatunk? És végül: a legszűkebb lokálistól a globálisig engem érő ingerekből hogyan rakom össze a saját kultúrámat? Évekkel ezelőtt a Pompidou-ban láttam egy gigaméretű kiállítást, óriási anyaggal, hatalmas installációkkal, A föld mágiája, ez volt a címe. A fantasztikus gyűjteményben megakadt a szemem egy picike képen, talán 8x5 centis lehetett, egy ausztrál bennszülött ült a földön törökülésben, a teste ugyanolyan vörösre volt kenve, mint a talaj, és a homlokáról indulva két fehér, egymást keresztező hullámvonal haladt végig a testén, majd folytatódott a földön. Máig sem tudok szabadulni attól a képtől. Ki ez a muki? Miért kente be magát? Mi történik itt, ember? Elkezdtem felfejteni a kép jelentéseit, és amikor odáig jutottam, hogy elkezdtem csillagászati könyveket bújni, akkor mondtam azt, hogy elég. Ami leginkább lenyűgözött, hogy ez az egyetlen ember hányezer szállal kapcsolódik a társadalomhoz, amelyben él. Mert szerintem a művészet bármennyire is emberi, elsősorban mégis közösségi, társadalmi. Nincs értelme művészetről beszélni a vallási virtuóz esetében, aki évekre fölül a fára. Farigcsálhat bármit, de az sosem lesz művészet, mert belül marad, nem válik közösségivé, a közösségévé. És ha ez így van, akkor a másik emberrel kell foglalkozni, hisz hozzá szólunk.

- Hogyan lehet átadni a te személyességedet azoknak a táncosoknak, akik ezt nekem mint nézőnek közvetítik?

- A revü műfajában nincsen ilyen probléma, ott ugyanis Monsieur Berger kitalálja, hogy őneki 178 centi magas, adott mell-, derék- és csípőbőségű lányokra van szüksége, kiválasztja a tánckart, akik úgy dolgoznak, mint a robotok, és kész a produktum. Monsieur Berger azonban nem akar mondani semmit. Ha én viszont mondani akarok valamit, a gondolatot meg kell értetnem a társaimmal, és ha ők ezt megértik és elfogadják, máris hozzáadják önmagukat. Ez óhatatlanul része a procedúrának, ha akarnánk, se volna értelme küzdeni ellene. És nemhogy hagyom: kifejezetten igénylem, hogy a maguk módján oldják meg ezeket a feladatokat. Ha például azt mondom, hogy egy nagyon kellemes, feszültségmentes állapotot, pillanatot akarok megjeleníteni, akkor nem a saját életemből hozok példákat, hanem arra kérem a táncost, hogy ő keresse meg ezt az élményt a saját életében. Éppen ezért fiatal táncosokkal nem tudok dolgozni, kevés élményük van még, és ha van is, nemigen volt idejük kellőképpen feldolgozni, hogy azokat felidézve hitelesen tudják megjeleníteni, amit kérek.

- Te mire asszociálsz ebben a pillanatban, ha azt mondom: szimultán ablak.

- Pár napja láttam egy nőt, egy babakocsit tolt, mellette pedig egy öregembert gurítottak kerekesszékben. Erősen megrázó pillanat volt. Egyszerre láttam az élet elejét és végét. A múltat és a jövőt a saját jelenemben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Amikor a tánc találkozik a jelnyelvvel

Frenák Pál már rég kitalálta a kettő házasítását, sőt saját formanyelve egyik alapkövévé avatta, de itt egészen más, sokkal konkrétabb formában láthatjuk a találkozásukat.
Tánc ajánló

Csipkerózsika nővé válik

A Coincidance Társulat legújabb előadása, az Aurora egy olyan Csipkerózsika történet, amely Gyulai Júlia koreográfiájával a nővé válás univerzális történetét meséli el egy korántsem mindennapi táncelőadás formájában.
Tánc cirkusz

Elefántfürdetéssel indul a Cirkuszok Éjszakája

Idén is elefántfürdetéssel indul szombaton Balatonlellén a Cirkuszok Éjszakája. Az országos sorozat keretében a Magyar Nemzeti Cirkusz, a Richter Flórián Cirkusz, a Fővárosi Nagycirkusz, az Exit Cirkusz és az Eötvös Cirkusz várja különleges programokkal a közönséget.
Tánc recirquel társulat

Ukrán artisták, anyaföld és elemelkedés a Recirquel új előadásában

Idén is meghívást kapott a világ legnagyobb előadó-művészeti fesztiváljára a Recirquel. Ezúttal a Vági Bence által rendezett, hét világklasszis ukrán artistát felvonultató My Land című előadást viszi a társulat.
Tánc gyász

Elhunyt a Macskák koreográfusa

Gillian Lynne, 92 éves brit művész vasárnap este halt meg a londoni Princess Grace kórházban - közölte Twitter-üzenetben férje, Peter Land színész.