Tánc

Kovács Gerzson Péter: "Művészkém, ez lila"

2010.11.23. 10:57
Ajánlom
Kovács Gerzson Péter és a TranzDanz Szimultán ablak címmel mutatja be legújabb előadását a MU Színházban november 26-án. A koreográfus-látványtervező többek között a gondolkodás veszélyeiről és a művészet lilaságáról mesélt meg arról, hogyan vezet el egy ausztrál bennszülött párizsi fotója a csillagászatig és még tovább.

- Milyen témát, problémakört dolgoz fel a Szimultán ablak?

- Két évvel ezelőtt Örök élet termékek címmel készítettem egy előadást, amely a fogyasztói attitűddel foglalkozott, s ezt vizsgálva eljutottam egy olyan pillanat vizsgálatáig, amelyben nincsen múlt, nincsen jövő, csak a felfokozott fogyasztás mindent felülíró élménye. A szellemi ember számára, gondoltam, ez tulajdonképpen tartalom nélküli pillanat. De létezik-e tartalmas pillanat? És ha létezik, mitől tartalmas? Attól, hogy egyszerre, vagyis szimultán módon összesűrűsödik benne a múlt, a jelen és a jövő. Másrészről pedig: hogyan érzékeljük - nem fiziológiásan, hanem szellemileg - ezt a mindent magában foglaló pillanatot? Sehogyan máshogyan, mint a másik ember által: ablakot nyitunk egymásnak a világra. Ebben a folyamatos oda-visszatükröződésben megszűnik a te és az én, és minél több az ember, a kapcsolat, a tükröződés, annál bonyolultabb az egész rendszer. Röviden és egyszerűen ezek a dolgok járnak a fejemben, ezekre a gondolatokra épül a darab. Jöhet, persze, a cinikus reakció, hogy „Jaj, ez lila, művészkém!", de hát mit csináljak, ha így van.

- Elvont és személyes dolgokról beszélsz egyszerre.

- Folyamatosan igyekszünk távol maradni a konkréttól, hiszen a konkrét mindig korlátozott. Ugyanakkor az alkotás mégiscsak az alkotó személyiségéből fakad, de nem várhatom el a nézőtől, hogy érdekelje, hogyan keltem fel például. Csinálhatunk előadásokat a saját kis sorsocskáinkról, terapizálhatjuk magunkat, de nem erre való a művészet. Tehát a személyestől el kell jutni az általánosig, hogy arról, ami bennünk motoszkál, mások számára is értelmesen, érvényesen tudjunk beszélni. Jó, ha őszinte vagyok, terapizálom is magamat: inkább előadásokat csinálok, semmint hogy kirakatokat törjek vagy verekedjek az utcán.

- Említetted, hogy a Szimultán ablak ötlete egy korábbi előadásból ered. Sokáig foglalkoztat ugyanaz a probléma?

- Az alapkérdések mindig ugyanazok voltak, az azokra adott válaszok különbözhetnek. Mindaz, ami történik, arra épül, ami korábban már megtörtént. Ezért meg kell ismerni a régit, aztán erre építeni, hogy végül a mi építményünk is a múlt részévé váljon. A kortárs nem azt jelenti, hogy az aktuális hatásokra figyelve hozok létre valamit - mert hát mi más alapján csinálhatnék bármit?! A korai görög szobrászat időszakába nem tudom visszahelyezni magam, legfeljebb igyekszem megismerni és megérteni. A kortárs akkor tud megalapozottan működni, ha tudja, hogy előtte volt valami, amitől és amihez képest ő is az, ami, reaktív módon. Állandó téma velem kapcsolatban, hogyan lettem néptáncosból ilyen kortárs fazon. Hát úgy, hogy igen erősen foglalkoztat a hagyomány nevű rögzült bulinak a változásokra koncentráló gondolkodásmóddal való ütköztetése. Van-e állandóság a kultúrában a változások közepette? Hogyan viszonyulunk a saját kultúránk konstans elemeihez? Ezeket a konstans, mellérendelt elemeket hogyan rendezi újra időről időre a saját tudatunk? És végül: a legszűkebb lokálistól a globálisig engem érő ingerekből hogyan rakom össze a saját kultúrámat? Évekkel ezelőtt a Pompidou-ban láttam egy gigaméretű kiállítást, óriási anyaggal, hatalmas installációkkal, A föld mágiája, ez volt a címe. A fantasztikus gyűjteményben megakadt a szemem egy picike képen, talán 8x5 centis lehetett, egy ausztrál bennszülött ült a földön törökülésben, a teste ugyanolyan vörösre volt kenve, mint a talaj, és a homlokáról indulva két fehér, egymást keresztező hullámvonal haladt végig a testén, majd folytatódott a földön. Máig sem tudok szabadulni attól a képtől. Ki ez a muki? Miért kente be magát? Mi történik itt, ember? Elkezdtem felfejteni a kép jelentéseit, és amikor odáig jutottam, hogy elkezdtem csillagászati könyveket bújni, akkor mondtam azt, hogy elég. Ami leginkább lenyűgözött, hogy ez az egyetlen ember hányezer szállal kapcsolódik a társadalomhoz, amelyben él. Mert szerintem a művészet bármennyire is emberi, elsősorban mégis közösségi, társadalmi. Nincs értelme művészetről beszélni a vallási virtuóz esetében, aki évekre fölül a fára. Farigcsálhat bármit, de az sosem lesz művészet, mert belül marad, nem válik közösségivé, a közösségévé. És ha ez így van, akkor a másik emberrel kell foglalkozni, hisz hozzá szólunk.

- Hogyan lehet átadni a te személyességedet azoknak a táncosoknak, akik ezt nekem mint nézőnek közvetítik?

- A revü műfajában nincsen ilyen probléma, ott ugyanis Monsieur Berger kitalálja, hogy őneki 178 centi magas, adott mell-, derék- és csípőbőségű lányokra van szüksége, kiválasztja a tánckart, akik úgy dolgoznak, mint a robotok, és kész a produktum. Monsieur Berger azonban nem akar mondani semmit. Ha én viszont mondani akarok valamit, a gondolatot meg kell értetnem a társaimmal, és ha ők ezt megértik és elfogadják, máris hozzáadják önmagukat. Ez óhatatlanul része a procedúrának, ha akarnánk, se volna értelme küzdeni ellene. És nemhogy hagyom: kifejezetten igénylem, hogy a maguk módján oldják meg ezeket a feladatokat. Ha például azt mondom, hogy egy nagyon kellemes, feszültségmentes állapotot, pillanatot akarok megjeleníteni, akkor nem a saját életemből hozok példákat, hanem arra kérem a táncost, hogy ő keresse meg ezt az élményt a saját életében. Éppen ezért fiatal táncosokkal nem tudok dolgozni, kevés élményük van még, és ha van is, nemigen volt idejük kellőképpen feldolgozni, hogy azokat felidézve hitelesen tudják megjeleníteni, amit kérek.

- Te mire asszociálsz ebben a pillanatban, ha azt mondom: szimultán ablak.

- Pár napja láttam egy nőt, egy babakocsit tolt, mellette pedig egy öregembert gurítottak kerekesszékben. Erősen megrázó pillanat volt. Egyszerre láttam az élet elejét és végét. A múltat és a jövőt a saját jelenemben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Minden hang a helyén volt” - Balázs-Piri Soma sikere Londonban

Aki meghallja zongorázni a mindössze tizenöt éves Balázs-Piri Somát, a Virtuózok felfedezettjét, laikusként érzi, szakmabeliként pedig tudja, hogy különleges kincset talált.
Klasszikus

Bartók Bangkokban is Bartók

„Ez egy olyan zenekar, amely a koncerten mindent odatesz” – mondja Keller András. A Concerto Budapest turnéjának első, bangkoki koncertje után a karmestert arról kérdeztük, miért nem barbaro Bartók zenéje, és miért rezonálhat rá bárki, aki emberből van.
Tánc

„Szeretek az utcán sétáló balerina lenni” – Interjú Felméry Lilivel

Ősszel kezdte tizedik évadát a Magyar Állami Operaházban, előtte a Vaganova Akadémián és a londoni Royal Ballet Schoolban is tanult. Kapott szerződésajánlatot Londonban is, de ő mégis hazajött. 2019-ben elnyerte a Harangozó Gyula-díjat. Felméry Lilit ezúttal a mindennapokról kérdeztük.
Tánc

Akkor mostantól a néptánc is versenysportág lesz?

4077 csapással 2 percen belül világrekordot döntött a Fricska Táncegyüttes, és ezzel együtt megszületett a #NeptancSport hashtag az interneten. A Fricska világrekordjának önmagán túlmutató jelentősége van, és talán egy tendenciát is jelez a néptánc műfaján belül.
Tánc

Hihetetlen: Próba nélkül vették fel az egyik leghíresebb filmes táncjelenetet

Annak idején majdnem kivágták, végül a filmtörténet egyik leghíresebb táncjelenete lett a Nicholas Brothers szédületes sztepptánc koreográfiája, amit a fáma szerint első próbálkozásra vettek szalagra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc gyász

Elhunyt Alicia Alonso kubai táncosnő, minden idők egyik legnagyobb balettművésze

A legendás balett-táncosnő csütörtökön halt meg egy havannai kórházban, 98 évesen - közölte az általa alapított Kubai Nemzeti Balett.
Tánc magazin

Balettal próbálják jó útra téríteni egy női börtön lakóit

Szögesdrótkerítések, betoncellák és kemény testi fenyítés helyett nyitott terek, klasszikus zene és balett jellemzi az új-zélandi Aucklandben található női korrekciós intézetet.
Tánc videó

Bach és a hiphop találkozása olyan lágy, mint az őszi napfény

Pontosan egy éve született az a táncvideó, amelyben Benjamin Millepied koncepcióját követve Bach I. (G-dúr) csellószvitjének Prelude tételét ülteti át mozgásba a hiphop háttérrel rendelkező kortárs táncos, Aïden Carberry.
Tánc ajánló

Jön a hónap legzsúfoltabb tánchétvégéje!

Siri Larbi Cherkaoui és az Eastman, Feledi Project, Mészáros Máté, Juhász Péter és a Közép-Európa Táncszínház is fellép a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál záróhétvégéjén.
Tánc magazin

Hihetetlen: Próba nélkül vették fel az egyik leghíresebb filmes táncjelenetet

Annak idején majdnem kivágták, végül a filmtörténet egyik leghíresebb táncjelenete lett a Nicholas Brothers szédületes sztepptánc koreográfiája, amit a fáma szerint első próbálkozásra vettek szalagra.