Mint a közlemény írja, Nagy Ferenc személyében a hazai és a nemzetközi cirkuszművészet egy kiemelkedő alkotót, kivételesen karizmatikus és meghatározó művészt veszített el. „Feri nemcsak szakmai tudásával és rendkívüli színpadi jelenlétével, hanem személyiségével is maradandó nyomot hagyott mindazokban, akik együtt dolgozhattak vele, és akik ismerték őt” – fogalmaznak.
Nagy Ferenc 2008-ban végzett az Állami Artistaképző Intézetben, rhönrád szakon. Pályafutására nagy hatással volt Kováts Tibor balettművész, akire mentorként tekintett. Az elmúlt évek során szinte a világ összes országába eljutott, és számos cirkuszi és varietéprodukcióban dolgozott. Pályája egyik legmeghatározóbb állomásának a németországi Flic-Flac cirkuszt tartotta. Művészi munkáját több rangos szakmai elismeréssel díjazták, köztük a Porond ifjú csillaga díjjal, a Karádi Béla- és a Hortobágyi Károly-díjjal, valamint ezüstérmet nyert a 8. Albacetei Nemzetközi Cirkuszfesztiválon.
2025 óta volt a Recirquel Társulat tagja, Jupiter istent alakította a Walk My World című előadásban. A társulat bejelentette, kegyeleti okokból az október elsejei, csütörtöki és október 2-i, pénteki előadások elmaradnak.
Németh Zsófia és Nagy Ferenc a Walk My World című előadásban (Fotó/Forrás: Hirling Bálint / Recirquel)
A társulat a most szombat esti, október 3-i Walk My World előadásán gyászszünettel emlékezik meg Nagy Ferencről, az október 25-i előadását pedig a művész emlékének ajánlja, annak teljes jegybevételével a gyászoló családot támogatja.
A Fővárosi Nagycirkusz az alábbi sorokkal búcsúzott Nagy Ferenctől:
Vannak halálok, amelyeket – bármennyire fájnak is – valamiképpen meg tudunk érteni. Ha valaki nagyon öregen hal meg, egy hosszú élet végén, azt mondjuk: betelt az ideje. Ha valaki hosszú betegség után megy el, azt mondjuk: elfáradt a teste, nem bírta tovább. Ha hónapokon vagy éveken át tudjuk, hogy közeledik a vég, a tudatunk – akármennyire tiltakozik is a szívünk – lassan elkezdi körberajzolni azt a helyet, amely majd üresen marad. Néha még arra is kapunk időt, hogy elbúcsúzzunk – tőle is, önmagunkban is.
Ezek a halálok beilleszthetők abba a kegyetlen, mégis felfogható rendbe, amely szerint megszületünk, élünk, megöregszünk, és egyszer meghalunk.
És vannak más halálok. Olyan halálok, amelyek annyira érthetetlenek, hogy a váratlan sokként érkező gyász ökölcsapásait sem tudjuk felfogni, inkább oda tartjuk másik orcánkat is. Ezek a halálok fájnak igazán. Nemcsak érthetetlenek, értelmezhetetlenek, hanem értelmetlenek is – mert képtelenség emberként hova tenni, értelmezni vagy érteni ezeket.
Így ért minket ma reggel sokként Nagy Ferenc artistaművész halálhíre is. Baleset… Tegnap… Biztos…? Biztos nem! … Ez biztos csak egy tévedés, ez így nem lehet! … Ez így nem történhet meg! Nincs olyan Isten az égben, aki ezt hagyná.
És aztán biztossá vált a levegőben rezgő bizonytalanság, és kegyetlen erővel csapott arcon minket a halál fekete hollószárnya, felfoghatatlan sebet hagyva ott, ahol a tollai felkarcolták az ártatlan bőrt.
Nagy Ferenc barátunk volt, sokan dolgoztunk vele itt is a Fővárosi Nagycirkuszban, vagy máshol, más cirkuszokban, városokban, országokban. Sokan láttuk és végigkövettük, ahogy az Állami Artistaképző Intézetben több mint két évtizede megismeri élete nagy szerelmét, később feleségét, Zsófit. Láttuk, ahogy babát várnak, megszületik csodaszép gyermekük, és ahogy ők is megtanulják, hogyan lehet kisbabával élni ezt a szép, de nehéz cirkuszos életet, hogyan tanulják ők ketten, mi a család, és ahogy cseperedik a gyermekük, közben hogyan lesznek választott zsánerükben, a röhnrádon a legjobbak között is a legjobbak – igazi világsztár művészek.
Nagy Ferenc generációja egyik legtehetségesebb artistaművésze volt: elnyerte a rangos hazai szakmai díjak mindegyikét, többek között a Hortobágyi Károly- és a Karádi-díjat, cirkuszfesztiválok ünnepelt és díjazott sztárja volt. Aki látta fellépni, nem felejti el ezt a vad, szinte már barbár energiát, ami áradt belőle, és azt a szenvedélyt, amit szeméből szikrázott, amikor színpadi partnerére, feleségére nézett. Ferinek nemcsak elképesztően magas technikai tudása volt, hanem olyan karizmatikus előadóművészi jelenléte is, ami csak igazán keveseknek adatik meg.
Ilyen művész ritkán születik, különös csillagállás kell, amikor világra jön, és hihetetlen akarat, hogy az emberi testből, húsból, izomból művészetet kovácsoljon. Ő ezt megtette, elérte, és roppant szerencsés a magyar közönség, hogy honfitársaként számos alkalommal láthatta őt – akár a Fővárosi Nagycirkuszban, akár legutóbb a Recirquel Walk My World című immerzív műsorában.
Nagy Ferenc tegnap elhunyt, egy halálos kimenetelű közúti baleset áldozata lett. Nem volt még negyven éves. Nem fogjuk fel. Nem értjük és talán soha nem fogjuk megérteni ennek isteni igazságosságát. Talán hiába is akarjuk.
Nem tudunk mit mondani.
De minden gondolatunk most a családjáé – osztozunk a fájdalmukban, velük vagyunk és segítünk mindenben, amiben tudunk.
a Fővárosi Nagycirkusz társulata
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Nagy Ferenc a Walk My World című előadásban (fotó/forrás: Recirquel Társulat)
hírlevél
