Kun Zsuzsa 1934. december 9-én született. Az Operaház balettiskolájában 1943 és 1949 között Nádasi Ferenc növendéke volt, majd az Operaház tagja lett. Az ötvenes évek elején Moszkvában és Leningrádban tanult, hazatérése után, 1952-től 25 éven keresztül a balettegyüttes magántáncosaként eltáncolta a balettirodalom drámai, lírai és komikus főszerepeit. 1972-től 1979-ig az Állami Balettintézetet igazgatta. 1960-ban Liszt-díjjal, 1962-ben Kossuth-díjjal ismerték el tehetségét, 1968-ban érdemes, három évvel később kiváló művészi kitüntetést kapott. Kimagasló alakításai közül a legfontosabbak: Giselle (kor.: Lavronszkij), Júlia (Lavronszkij: Rómeó és Júlia), Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút), Osette/Odilia (Messerer: A hattyúk tava), Auróra (Petipa: Csipkerózsika), Sylvia (kor.: Seregi László), Flavia (Seregi László: Spartacus), Lise (Ashton: A rosszul őrzött lány).

A mélyinterjúkon keresztül Kun Zsuzsa pályáját, azon keresztül az utóbbi hat évtized magyar balettművészetét bemutató kötetet Kaán Zsuzsa szerkesztette. A közel háromszáz fotóval illusztrált kiadványról Kun Zsuzsa így nyilatkozott: "Hatvan évvel ezelőtt lettem az Operaház tagja. Eltáncolhattam a balerinapálya legszebb szerepeit, megkaptam az összes díjat, amit művész Magyarországon csak megkaphat. Mégis úgy érzem, igazi, csodálatos ajándék ez a kötet, hiszen még számomra is izgalmas így, egészében látni azt a pályát, amit végigéltem, amit imádtam, és ami mindennél s talán mindenkinél is többet jelentett nekem. Hálás vagyok és boldog, amiért ezt a könyvet a kezemben tarthatom."