A Tánc-Szín-Játék című kötetben szereplő tizenhárom táncjáték persze nem fedhet le mindent, de számos színpadi formát megmutat, a műfajteremtő tánc-szín-játéktól elkezdve a táncballadákon át a mesejátékokig. Hiányoznak azonban az olyan előadások, mint a Nemzeti Színház Körhintája – amelyben Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezetőként dolgozott – vagy a 2009 óta sikerrel futó A Tenkes kapitánya, melyek az esetleges szerzői jogi problémák miatt maradtak ki a könyvből.
Jelenet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Körhinta című előadásából (Fotó/Forrás: Váradi Levente / Magyar Nemzeti Táncegyüttes)
Azonban a hiányérzetért, amely a mű forgatása közben kerítheti hatalmába az olvasót, nem okolható e két előadás kimaradása.
Erényei mellett a Tánc-Szín-Játék legnagyobb hiányossága ugyanis az, hogy nem konkretizálja a célközönségét – pontosabban a fülszövegében több csoportot is megjelöl.
Szólhatna kizárólag a szűk szakmának: ebben az esetben az a „vád” érhetné a szerkesztőket, hogy hiányoznak a kötetből a szakmai magyarázatok, műfaji meghatározások, a szövegkönyvekhez kapcsolódó megjegyzések, amelyek támpontokat adnak a majdani táncrendezőknek a darabok színpadra állításához. Sőt, szakmai kötetként akár még az előadásokban énekelt népdalok kottái is izgalmas adalékként szolgálhattak volna, különösen mivel a Tánc-Szín-Játék egyik nem titkolt célja, hogy segítse a további táncelőadások születését. Ugyanakkor a kötet olyan gazdag formavilágot tár az olvasó elé, hogy bármely táncéletben dolgozó alkotó inspirációt meríthet belőle, mind a történet, a dramaturgia, mind a mozgásvilág szintjén.
Szólhatna a könyv a Zs. Vincze Zsuzsa munkásságát kedvelő közönségnek is, hiszen az itt helyet kapó darabok csaknem mindegyike repertoáron van még – némelyiken generációk nőttek fel –, így
amellett, hogy a régi előadások képei nosztalgiát ébresztenek az olvasóban, kedvcsinálóként is szolgálnak a rendező-koreográfus további munkáinak megismeréséhez.
A mechanizmus fordítva is működik, egy-egy előadás ismeretében kellemes lehet képeken és szövegeken keresztül visszaidézni az egykor látottakat.
Jelenet a Téli táncból (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Táncegyüttes)
És szólhatna a könyv a szélesebb közönségréteghez, az egyszerű műkedvelőkhöz, táncszerető olvasókhoz – a gazdag képi anyag, illetve a szerkesztettség miatt leginkább ők lehetnek a fő célcsoport. Bár felmerül a kérdés, hogy egy átlagos nézőnek van-e olyan szoros kötődése az egyes darabokhoz és az alkotókhoz, hogy bármiféle magyarázat és támpont nélkül librettókat olvasson. Még akkor is, ha a táncjáték olyannyira magával ragadja, hogy a színházból kiérve sokáig a fülében csengenek a dallamok és szívesen idéz fel egy-egy jelenetet. Márpedig a kötetben darab- és történeti ismertetőkkel csak elvétve, legfeljebb az egyes fejezetek elején találkozni.
A legismertebb koreográfiához, a Csipkerózsikához viszont az egész előadás felvételét tartalmazó DVD-melléklet tartozik,
így az is képet kaphat az előadásról, aki csak a szövegkönyvet olvasva ismerte meg a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadását.
Jelenet a Csipkerózsikából (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Táncegyüttes)
A darab ráadásul különleges helyet foglal el Zs. Vincze Zsuzsa életművén belül, azért válogatták be a kötetbe, mert ez volt az alkotó első mesejáték-rendezése mintegy húsz évvel ezelőtt. Más izgalmas adalékkal is szolgál a könyv: a Drakula utolsó táncáról ugyan csak egy rövid szinopszist mellékelnek a szerkesztők a szövegkönyv előtt, de a történelmi táncok librettója kapcsán áttekintést kap az olvasó a korról, amelyben a darab játszódik. Kimaradtak viszont az előadáshoz kapcsolódó (esetleg csak szakmai körökben ismert) anekdoták, illetve azok a helyszínre és időpontra vonatkozó információk, melynek mentén a darab térben és időben – és leginkább az életművön belül – elhelyezhetővé válna. Ez pedig azért is lenne különösen fontos, mert
a Tánc-Szín-Játékot nem úgy kell olvasni, mint egy regényt, elejétől a végéig egyhuzamban, sokkal inkább úgy, hogy bele-belelapozunk, megállunk egy-egy érdekesebb történetnél, amelyhez vagy visszatérünk a következő olvasásnál, vagy egy másik történetnél folytatjuk.
Kevés szó esik magáról Zs. Vincze Zsuzsáról is, egy rövid életrajzon túl, amely hátsó fülszövegként kapott helyet, a kötet egyáltalán nem foglalkozik sem az alkotóval, sem szakmai munkásságának behatóbb ismertetésével.
Hiba lenne azonban azt állítani, hogy a sok esetben következetlen szerkesztés miatt a könyv ne lenne fontos kiadvány, hiszen amellett, hogy szemlézi a néptánc egyik megkerülhetetlen alakjának legfontosabb munkáit, látleletet ad a magyar folklór jelenlegi helyzetéről, továbbéléséről is.
Jelenet a Táncrapszódiából (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Táncegyüttes)
A Tánc-Szín-Játék kifejezetten egy területre fókuszál, mégpedig a néptánc és a színház együttélésére, valamint az előadásmódok sokszínűségére. A felvonultatott darabok mind azt mutatják, hogy a magyar néptánc is alkalmas komplex színpadi művek létrehozására, a múlt századi paraszti élet bemutatásán túl akár aktuális problémák vagy univerzálisabb történetek ábrázolására. Mindezt úgy, hogy a koreográfiák és zenék továbbra is szorosan kötődnek a magyar néptánchagyományokhoz.
Fejléckép: jelenet a Drakula utolsó táncából (forrás: Magyar Nemzeti Táncegyüttes)
hírlevél
