– A Magyar Nemzeti Balett az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett a klasszikus repertoár bővítésére, és mintha a modern alkotások esetében is a már klasszikusnak mondható műveket helyezné előtérbe. Milyen szempontok alapján válogatnak a mai koreográfusok munkái közül?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy megszólítsuk és idecsábítsuk azokat a koreográfusokat, akik már bizonyítottak. Köztük is előkelelő helyen szerepel Jiří Kylián és Johan Inger, akiknek a darabjaiban az együttesünk nagyszerűen működik, ezért is szeretném ezeket a koreográfiákat minél többször műsorra tűzni. Az a célom, hogy újabb és újabb érdekes feladatokat hozzak a művészeink számára, amivel egyrészt a repertoárunk gazdagodik, másrészt
a közönségnek is fontos, hogy lásson Magyarországon még nem játszott darabokat, amik által más stílusokban is megcsodálhatják a táncosainkat.
– A Total Dance estet a Walking Mad vezeti fel. Johan Inger koreográfiájában egy hajtogatható és mozgatható fal körül hat fiú és három lány táncolja végig Ravel Bolerójára az emberi érzelmek széles skáláját. Hogyan illeszkedik ez az alkotás a másik két Kylián-darabhoz?
– Inger is ugyanabban a „fészekben”, a Nederlands Dans Theaternél indult koreográfusként, ahol akkoriban Kylián számított a meghatározó művészeti vezetőnek. Inger darabja egyedülálló, egyrészt hozta az ő sajátos skandináv gyökereit, amit aztán ötvözött azzal a sok nemzetközi hatással, amivel Hollandiában találkozott. Ebből született ez a mű, amiben a zeneválasztás, a színpadkép, a humor, a koreográfiák kidolgozottsága és összefűzése igazi mestermunkát eredményezett.
– Az est második felében Jiří Kylián Mozart muzsikáira készült két koreográfiája látható a színpadon. A Petit Mortban a hat férfitáncosnak a hölgyek mellett csaknem egyenrangú partnereiknek számítanak a kellékként használt kardok is. Milyen kihívást jelent ezeket a tárgyakat megtölteni élettel?
– Ez elsősorban a koreográfus nagyságát dicséri: ahogyan a lépéseket megkomponálja és ráilleszti a zenei frázisokra ezeket a mozdulatsorokat, ebből születik meg végül az illúzió.
A táncosok fel vannak erre készülve, hiszen nagyon sokszor dolgozunk rekvizitekkel, vagyis olyan eszközökkel, amiknek így vagy úgy szerepe van a darabban. Ez az első pár próbán jelent újdonságot, aztán az életünk részévé válik.
– Az estet a barokkos abszurdot teremtő Hat tánc szórakoztató koreográfiája zárja. A Magyar Nemzeti Balett művészeit hagyományosan jó karakterábrázolási képességgel szokás jellemezni. Mi szükséges ahhoz, hogy a táncos humoros maradjon anélkül, hogy nevetségessé válna?
– A Hat tánc nagyon jól adagolt, kedves humorral dolgozik, a sikere ennek is köszönhető. Nem érdemes eltérni attól, amit a koreográfus kitalált és patikamérlegen kiszámolt.
Ha az ember erre még megpróbál rápakolni vagy eltérni ettől, akkor könnyen holtvágányra tévedhet.