Tánc

Lélekmosás

2013.06.07. 07:06
Ajánlom
A Madách Színház színészbüféjében találkoztam Oroszlán Szonjával, akire éppen egy hosszú hétvége várt: három nap alatt öt előadást játszott. A táncról beszélgetve pedig azt is elárulta, hol tölti igazán szívesen a szabad estéit.

- Azt olvastam, hogy lidérces volt az első találkozása a klasszikus balettel. Mi történt pontosan, amikor a szülei elvitték élete első balettórájára?

- Négyéves lehettem, amikor anyukám elvitt a Budai Táncklubba. Mindenki egyforma ruhát és cipőt viselt, egyszerre kellett bemennünk a terembe, ahol a szigorú zongorista néni és a még szigorúbb balettmester fogadott minket. Kislányként nagyon szégyenlős voltam, ehhez képest beállítottak az első sorba, ahol rögtön nehéz feladatokat kellett végrehajtanom, úgyhogy sírva szaladtam ki az óráról. De arra is emlékszem, hogy utána a kulcslyukon leselkedtem, mi is történik odabent... Ma már sajnálom, hogy nem volt bennem elég bátorság, mert egy kislánynak nagyon jót tesz a balett.

- Később mégis rengeteget táncolt.

- Igen, a klasszikus helyett következett a jazzbalett, aztán négy évig a versenytánc, majd a sztepptánc is, de azért a komoly műfajhoz is visszatértem később: Gór Nagy Máriánál egy évet balettoztam. New Yorkban pedig a Broadway Dance Centerben több kurzuson vettem részt, a balett mellett Fosse-táncot is tanultam. A Színművészeti Főiskolán Szirtes Tamás musicalszínész osztályába jártam. Ő mindig hangsúlyozta, hogy ez egy háromlábú műfaj: jól kell tudni játszani, nagyon jól énekelni és legalább olyan jól táncolni, hiszen a színpadon egyik sem áll meg a másik kettő nélkül. A főiskolán tényleg nagy hangsúlyt fektettek erre: négy éven keresztül a hét minden napján volt valamilyen táncóránk, ahol különböző stílusokat tanultunk. Szirtes tanár úrnak igaza volt: engem személyesen is azok a musicalek vonzanak igazán, amelyekben nem „csak" énekelni kell, hanem a színészre is szükség van. Jobban szeretek olyan darabokban játszani, ahol a próza, az ének és a tánc egyensúlyban van.

- Ha ennyire fontos szerepet játszik az életében a tánc, miért nem az lett az elsődleges?

- Nem vagyok balerinaalkat: én nem tudnék nem enni. Ráadásul ha az ember nem ezzel foglalkozik hároméves korától, akkor szóba sem jöhet a táncos pálya. Emellett engem több minden érdekelt, így sokféle tánc mellett rengeteg sportot is kipróbáltam: vívtam, úsztam, teniszeztem, síeltem, műugrottam, szóval mindent, amíg nem kellett elkezdeni versenyezni.

- Aztán a Vígszínházban és a Madách Színházban is gyakran kellett táncra perdülnie a színpadon. A színész számára milyen a jó koreográfus?

- Szeretem, ha a koreográfus többet akar tőlem annál, mint amire alapvetően képes vagyok: azok a megoldások nem érdekelnek, amelyeket könnyedén ki tudok rázni a kisujjamból. Ezen kívül nincsenek különleges elvárásaim.

- A Madách produkcióira nem is jellemző, hogy könnyű táncos megoldásokat keressenek.

- Éppen ellenkezőleg: annak idején azért vállaltam el Bombalurina szerepét a Macskák hat előadására a szegedi Dóm téren, mert Seregi Lászlóval dolgozhattam. Ő már régebben a fejébe vette, hogy én táncos vagyok, és ettől nem lehetett semmilyen módon eltántorítani. Minden előadásomat megnézte, ezért is fáj annyira, hogy a Mary Poppins bemutatóját már nem érte meg. A próbák elején találkoztunk, akkor mondtam neki, hogy most valami olyan van készülőben, ami neki is nagyon fog tetszeni.

- Hogyan próbált Seregi Lászlóval a Macskákra?

- Az elmúlt évtizedben minden munkáját láttam. Felkészültem rá. A próbák alatt a Madách Színház balett-termében szó szerint küzdöttünk egymással, de pontosan erre vágytam: a kínzással felérő tanulásra, amikor már a fájdalomtól nem tudok felállni, de Seregi újra és újra visszaküld a jelenet elejére, hogy akkor most még egyszer menjünk végig az egészen. Amikor már két órán keresztül azt csináltam, amit mondott, s végül már csak négykézláb tudtam mászni a balettszőnyegen, odajött hozzám, lenyalta a karomról az izzadtságot, és annyit mondott: „Jól van, mára elég lesz". Az utat tanultam meg tőle: azt, hogy minden mozdulatnak van eleje és vége, de útja is, amit meg lehet mutatni a nézőnek.

- A fellépések mellett marad ideje arra is, hogy balettot nézzen?

- Nagyon jó barátom Bajári Levente, amikor ő fellép, sokszor ott vagyok az Operában. Imádom az orosz irodalmat, úgyhogy A Karamazov testvéreket legalább háromszor láttam már, de nem tudom megunni: egy lélekmosással ér fel, ha balettot nézhetek. Néhány éve Szentpéterváron igazán különleges élményben volt részem, amikor Csajkovszkij városában nézhettem meg A hattyúk tavát. Balettelőadást látva mindig elcsodálkozom, hogyan képesek minderre a táncosok a testükkel. Lenyűgöz, ahogy a táncosok rajzolnak a színpadon a végtagjaikkal, az élmény olyan intenzív, hogy minden érzékszervemre hat. És hiába táncolok sokat, amikor például Levente néz meg engem egy előadásban, már előre izgulok, nehogy elrontsak egy lépést vagy egy mozdulatot. És ilyenkor aztán hiába győzköd, hogy őt nem az érdekli, mert nem a hibát keresi.

- A nézők többsége csak egyszer lát egy produkciót, ön viszont ezek szerint szereti újranézni, ami tetszik. Milyen különbségeket vesz észre az egyes előadások között?

- Rengeteg apróságot, de nem feltétlenül bakikra gondolok. Ott van például a tánckar, ahol elvileg mindenkinek ugyanazt kell csinálnia. Én mégis azonnal észreveszem, ha valaki kiemelkedik a tömegből, vagy ha egy kicsit másképp csinál egy mozdulatot. A színpad nagyon erős nagyító, amely megmutatja, valójában milyen a játszók személyisége. A valódi egyéniségről az ember nem tudja levenni a szemét. A saját szakmámból hozhatnám példaként a musicalek kórusát is, ahol elsősorban alázatosnak kell lenni, senki sem kezdhet el szólózni: ez a csapatmunka szépsége, hogy csak együtt sikerülhet. Talán azért is vonz annyira a balett és az opera világa, mert fegyelmezett emberként szívesen veszek ebben részt.

- A fiatalokat nem könnyű becsalogatni se opera-, se klasszikus balettelőadásokra. Hogyan lehet megszerettetni velük ezeket a műfajokat?

- Én zenészcsaládban nőttem fel, a komolyzene mindig is természetes közegem volt. Ezért aztán biztosan egészen kis korban kezdeném a „beszoktatást", persze valami könnyebb művel, a Hófehérkével vagy A diótörővel. És amellett, hogy fontos lehet egy korai, meghatározó találkozás a komoly műfajokkal, nyilván meg is kell rájuk érni: tizenéves koromban én sem jártam sűrűn az Operaházba, most viszont ez az, ami a leginkább kikapcsol.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Újra színpadon - Így élték meg a művészek a visszatérést

A pandémia miatti leállás során nemcsak mi, nézők szoktunk el a személyes kulturális élményektől, de bizony a művészeknek is újra kellett tanulniuk a színpadi jelenlétet és a közönséggel történő találkozást. Ennek a folyamatnak a lelki oldaláról kérdeztük őket.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.
Zenés színház

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Tánc hír

Magyar Éva újra táncol

A nemrég 60. születésnapját ünneplő színész-koreográfust Ebony Buckle énekesnő új videójában láthatjuk újra táncolni, a videoklip koreográfiáját is ő jegyzi. 
Tánc ajánló

Mediterrán hangulatú Hervé Koubi-balett és Mozart-ünnep a hétvégén a Margitszigeten

Ki ne emlékezne a Hervé Koubi társulat – a francia székhelyű, algériai gyökerű csapat – 2019-es nagysikerű produkciójára a Margitszigeten. Akkor a mediterrán hangulatú trilógiájuk második darabját, a Barbár éjszakákat adták elő, melyet most pénteken a harmadik darab, az Odüsszeia követ. Ha az időjárás túl szeles lenne, akkor – a levegőszámok biztonsága érdekében – az első darabot varázsolja a közönség elé az ismert formáció. Egy biztos: mindenképpen elvarázsolják majd a közönséget.
Tánc interjú

Esti koktél – ideje egy kicsit lazulni

Július 19-én a Nemzeti Táncszínház TáncParkjában sanzonokra készült kortárs darabbal mutatkozik be a PR-Evolution társulata. Az alkotó, Nemes Zsófia két remek énekessel és élő zenével a huszadik század első felének könnyed, de költői igényességű énekes műfajára próbálja rá a kortárs tánc mozgás anyagát, ami furcsa, fanyar, édeskés műfaji koktélt eredményez. Nemes Zsófiával Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc hír

Új korszakot nyit a cirkuszművészetben a Recirquel

Az Európai Cirkuszművészeti Szövetség (ECA) elsőként választott tagjai közé olyan társulatot, amely nem a konvencionális cirkuszi műfajt képviseli. A Recirquel Társulat felvételével a szervezet a tradicionális és kortárs cirkuszi irányzatok közötti együttműködést szeretné erősíteni.