Tánc

Lelki akadálymentesítés tánccal

2018.03.27. 11:05
Ajánlom
A mozgásterápiával és művészettel foglalkozó Artman Egyesület március elején két kortárs táncelőadással mutatkozott be a Trafóban, amiben sérült és ép előadók is színpadra léptek. Április 8-án a szakmai munkájukba betekintést engedő, egész napos programmal várnak mindenkit ugyanitt. Farkas Dorkával és Kopeczny Katával, az egyesület elnökségi tagjaival beszélgettünk.

- Hogyan illeszkedik az Artman Egyesület tevékenységi körébe a Tánceánia Együttes?

Dorka: Az Artman szerteágazó profiljának leginkább látható része a Tánceánia, a jéghegy csúcsa. Itt kifejezetten előadói fókusszal készítünk kortárs táncelőadásokat, amik munkamódszerükben ugyanazokra a szomatikus, testtudati technikákra, improvizációs megközelítésekre, és jelenidejű kompozíciókra épülnek, amiket a terápiás csoportfoglalkozásokon is alkalmazunk.

Ezeknek a a daraboknak sokszor – de nem kizárólagosan – a sérülékenység a fő témájuk.

A próbák során sokat improvizálunk, amik aztán rögzített struktúraként bekerülnek egy kiemelt térbe – így már akkor is egy kvázi előadást kapunk, ha nem nézi senki.

Artman est (középen Farkas Dorka)

Artman est (középen Farkas Dorka) (Fotó/Forrás: Jókúti György)

- Mit jelent ez? Hogyan lesz előadás valami, aminek nincs nézője?

Kata: Előadói szempontból mindenképpen igaz ez. Egy kiemelt teres gyakorlat azért nevezhető előadásnak – annak ellenére, hogy nincs néző – mert más lesz a belső figyelem attól, hogy egy kiemelt térbe helyeződik a cselekvés. Ez nagyon jól jellemzi az Artman működést.

- Ha jól értem, ez inkább a terápiás megközelítése a dolognak, nem annyira előadóművészi fókusz.

Dorka: Itt jön képbe, hogy mennyire besorolhatatlan az, amivel mi foglalkozunk.

A táncosok szerint inkább színház, amit csinálunk, a színházasok szerint inkább tánc, a terapeauták szerint művészet, a művészek szerint terápia. Ez a sokféle aspektus mind benne van a munkánkban, csak időnként az egyik irányba szándékoltan eltolódik a hangsúly.

Például a középsúlyos autisták számára létrehozott, tizenkét alkalmas, terápiás csoportfoglalkozáson bármennyire élünk a művészi eszközökkel, – a tekintet, a ritmus, az érintés erejével –, ott semmiképpen nem volt cél az, hogy előadást hozzunk létre. De készült már olyan előadásunk, ahol terápiás folyamatból kiindulva Asperger szindrómás előadóművészekkel és Artman tagokkal létrejött egy megkomponált előadás.

- Mit ad hozzá a terápiás folyamathoz az, hogy a végén születik egy művészi produktum?

Kata:

A művészi végtermék jelentősége elhanyagolható ahhoz képest, hogy a terápiás (próba)folyamatok során meg tud történni az alapvető szándékunk: hogy továbbfejlődjön a résztvevő, a saját határaihoz képest kinyíljon.

A Dorka által előbb említett előadásban gyönyörű volt látni, ahogy az aspergeres előadók tekintete találkozott a színpadon, egymáshoz értek – ezek a dolgok a csoportfoglalkozások elején még elképzelhetetlenek voltak. Tehát már az is csodálatos, hogy létrejönnek ezek a pillanatok, ráadásul ilyen szinten, 300 néző szeme láttára tud megtörténni mindez.

Kopeczny Kata

Kopeczny Kata (Fotó/Forrás: Liszi Renáta)

- Az egyik leírásban azt olvastam, hogy a színpad megvéd ezekben az intim, törékeny pillanatokban, pedig én épp azt gondolnám, hogy ez egy annyira kitett helyzet, amiben csak felfokozódik a sérülékenység. Hogy van ez?

Dorka:

A nézőt védi meg a színházi szituáció.

Ha találkozol egy számodra ismeretlen jelenséggel, akkor természetes módon szeretnéd jobban megnézni, de az illetlenség. Na most ez itt nem illetlenség. Egyébként azt gondolom, hogy kifejezetten sérülékeny, sebezhető, exponált állapot, amikor színpadon van valaki, nem kell ahhoz sérült előadónak lenni. De mi nem elsősorban a fogyatékosságot akarjuk megmutatni, hanem azt, ahogyan mi – sérültek és épek – együtt vagyunk. Azt, ami közös bennünk.

- Ez azt is jelenti, hogy az előadás nem is annyira az előadók, mint inkább a nézők számára bír terápiás hatással?

Kata: A nézők ugyanúgy kihívás elé vannak állítva, amikor beülnek az előadásra. Az ő folyamatuk legalább annyira önismereti munka, mint az előadóké.

Az előadást nézve töményen szembesülnek olyan dolgokkal, amikkel egyébként nem szoktak, hiszen a magyar valóság az, hogy a fogyatékos emberek otthonokban vannak, és nincs körülöttük közösség.

Ez egy kétirányú folyamat: az egyik oldalon megmutatkozik a sérült előadó, a másik oldalon a néző megpróbálja értelmezni azt, amit lát. E kettő összeadódásából alakul ki az inkluzivitás. Az, hogy egy idő után már nem biztos, hogy távol akarunk lenni tőlük.

Dorka: Minél kevésbé ismerünk csoportokat, annál könnyebb sztereotípiákban gondolkodni . Mi folyamatosan azon dolgozunk az ArtMan egyesületben, hogy az értékeink és a sérüléseink mentén alkossunk együtt, közösen. Nem minden autista zseni, nem mindenki akadályozott értelmileg, aki nem tud beszélni. Ezek a sztereotípiák fölülírhatóak akkor, ha jobban megismerjük őket.

MI A MUNKÁNK ÉS AZ ELŐADÁSOK SORÁN NEM A KORLÁTAINKRA FÓKUSZÁLUNK, HANEM AZOKRA AZ UTAKRA, AMIKBEN EGYEDIEK VAGYUNK.

Szeretnénk megmutatni azokat a speciális értékeket, amiket a sérült alkotók egy adott előadásban képviselni tudnak.

Artman est

Artman est (Fotó/Forrás: Kovács Bea)

- Nyilván nektek van a legnagyobb tapasztalatotok arról, hogy mennyire tanulható a sérült emberekkel való kommunikáció. Személyesen hogy élitek meg ezt a tanulási folyamatot?

Dorka: Amikor 17 éve Belgiumban,várandósan egy vitorlás hajón találkoztam egy 30-40 főből álló, Down-szindrómás csoporttal, rendesen sokkot kaptam. Magyarországon felnevelkedve, addig körülbelül három Down-szindrómáss emberrel találkoztam egész életemben. Most a Baltazár színházban töltöm a mindennapjaimat és imádom. Teljesen természetes számomra a velük való lét.

Kata:

Életem első Tánceánia próbája után elkezdtem zokogni, nem értettem miért.

Nem tudtam, hogy mi érintett meg ennyire. Aztán rájöttem, hogy a kommunikációnak egy olyan ismeretlen terepére tévedtem, amit nem voltam képes értelmezni. Sehogyan. Nincs gesztus, amit ismernél, mert mindegyikőjüknek speciális gesztuskészlete van. Mivel ők általában súlyosan akadályozottak a beszédükben, nem érted, hogy mit mondanak, és mivel a mimika is sérült, ezért az sem áll rendelkezésedre, mint kommunikációs útvonal.

- Akkor mégis hogyan kommunikáltok?

Kata: Két, mindenki által értelmezhető csatorna van: a tekintetés az érintés.

Dorka: A távolságok és a ritmus.

Kata: És akkor el kell kezdeni a jeleket megtanulni dekódolni, hogy érthetőé váljon az, amit kapok, és én is tudjam azt alkalmazni. Szerintem a mi munkánknak ez az alapja: megváltoztatja a kommunikációt.

Dorka: Éppen ezért az Artman metódus nagyon szépen alkalmazható más sérülékenységre, sőt akár egy üzleti modellben egy kommunikációs tréningként. Ennek az inkluzív jam a legnyitottabb fóruma.

Artman est

Artman est (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Trafó KMH)

Hogy kell elképzelni egy ilyen inkluzív jamet?

Dorka: Azt vettük észre, hogy ezeket a vegyes képességű csoportokat felszabadultság, önfeledt légkör jellemzi. Az érdekelt minket, hogy ez hogyan lehet megosztható.

Azt gondolod, hogy a sérültek között majd nehéz, kínos, feszengős lesz a szituáció, de éppen ellenkezőleg: kontrasztos módon egyszer csak azon kapják magukat az emberek, hogy egy megváltozott tudatállapotban vannak.

Kifejezetten a felszabadult, közös tánccal szólítottuk meg az embereket, és a végén antimarketingelni kellett az eseményt, mert annyian jelentkeztek. Az látszott, hogy erre a közös térre óriási igény van.

Kata: Egy ilyen igazi jammel fogjuk zárni az Artman napot, amia munkák esszenciájába fog betekintést nyújtani. Ez a nap arról szól, hogy ki lehet próbálni a foglalkozásokat, és a különböző csoportvezetők munkájából lehet ízelítőt kapni. Bár aznap van a választás, arra biztatjuk az embereket, hogy adják le a szavazatukat, aztán válasszák az Artman Egyesület mozgásos csoportjait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Meghalt Andrew Davis karmester

A világhírű angol karmestert, a Chicagói Lyric Opera korábbi zeneigazgatóját és számos neves operaház gyakori vendégét hosszú betegség után, nyolcvanéves korában érte a halál.
Klasszikus

Új operáján dolgozik Kurtág György

A kilencvennyolc éves zeneszerző a Klubrádiónak számolt be arról, hogy második operáját írja, amelyet a hetvenéves német szoprán, Maria Husmann számára komponál.
Színház

„A kutatóknak szükségük van inspirációt meríteni a művészetekből” – Karikó Katalin ellátogatott a Rózsavölgyi Szalon Nobel-díjról szóló előadására

Krausz Ferenc után újabb Nobel-díjas tudós, Karikó Katalin is megtekintette a Rózsavölgyi Szalon február közepén bemutatott A Díj című előadását, amely az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát meséli el.
Színház

128. születésnapját ünnepli a Vígszínház – idén is megrendezik a Vígmajálist

Május 1-jén délután a Vígszínház meghirdeti a 2024/25-ös évad programját, majd a társulat tagjai részleteket adnak elő többek között olyan népszerű előadásokból, mint a Pinokkió, A Pál utcai fiúk, A padlás vagy A nagy Gatsby.
Könyv

Irodalom a Margitszigeten – jön a tavaszi Margó!

A fesztiválon mutatja be új kötetét mások mellett Háy János, Erdős Virág, Krusovszky Dénes és Cserna-Szabó András is. A közönség idén élő podcastfelvételeken is részt vehet a három nap során. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A Duna Művészegyüttes Székelykapu című nagy sikerű premierjét májusban is láthatja a közönség a Müpában

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Müpa Fesztivál Színházában mutatta be legújabb előadását a Duna Művészegyüttes április 6-án. A Székelykapu című produkció inspirációs centrumában a szimbólumokban gazdag kapu áll.
Tánc ajánló

Koreográfiák Kubától Finnországig – idén is világsztárokat lát vendégül a Budapest Táncfesztivál.

A kéthetes mustrára a nemzetközi és hazai kortárs táncélet legjobbjai érkeznek a Nemzeti Táncszínházba április 27. és május 11. között. Kuba, Olaszország és Finnország legizgalmasabb produkciói és a legnagyobb magyar társulatok premierjei várhatók!
Tánc ajánló

Áprilisban Miskolc lesz a kortárstánc központja

Idén a hetedik Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált rendezi meg a Miskolci Nemzeti Színház április 23. és 27. között. A Miskolci Balett ismét neves koreográfusok, együttesek előadásait hívta meg a miskolci közönség és a látogatók számára.
Tánc hír

Három első díjat nyertek a Táncművészeti Egyetem hallgatói Leccében

A közelmúltban ért véget a 10. IBCDC Domenico Modugno Nemzetközi Balett- és Kortárs Táncverseny, amelyen összesen öt dobogós helyezést értek el a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói. 
Tánc ajánló

Tánc világnapi románc a MOMkultban

Kodály Zoltán munkássága előtt tiszteleg a Győri Balett Romance című produkciója, az emberi lét egyik legmeghatározóbb viszonyrendszerét a középpontba állító előadás április 29-én látható a MOMkultban.