Tánc

Lelki akadálymentesítés tánccal

2018.03.27. 11:05
Ajánlom
A mozgásterápiával és művészettel foglalkozó Artman Egyesület március elején két kortárs táncelőadással mutatkozott be a Trafóban, amiben sérült és ép előadók is színpadra léptek. Április 8-án a szakmai munkájukba betekintést engedő, egész napos programmal várnak mindenkit ugyanitt. Farkas Dorkával és Kopeczny Katával, az egyesület elnökségi tagjaival beszélgettünk.

- Hogyan illeszkedik az Artman Egyesület tevékenységi körébe a Tánceánia Együttes?

Dorka: Az Artman szerteágazó profiljának leginkább látható része a Tánceánia, a jéghegy csúcsa. Itt kifejezetten előadói fókusszal készítünk kortárs táncelőadásokat, amik munkamódszerükben ugyanazokra a szomatikus, testtudati technikákra, improvizációs megközelítésekre, és jelenidejű kompozíciókra épülnek, amiket a terápiás csoportfoglalkozásokon is alkalmazunk.

Ezeknek a a daraboknak sokszor – de nem kizárólagosan – a sérülékenység a fő témájuk.

A próbák során sokat improvizálunk, amik aztán rögzített struktúraként bekerülnek egy kiemelt térbe – így már akkor is egy kvázi előadást kapunk, ha nem nézi senki.

Artman est (középen Farkas Dorka)

Artman est (középen Farkas Dorka) (Fotó/Forrás: Jókúti György)

- Mit jelent ez? Hogyan lesz előadás valami, aminek nincs nézője?

Kata: Előadói szempontból mindenképpen igaz ez. Egy kiemelt teres gyakorlat azért nevezhető előadásnak – annak ellenére, hogy nincs néző – mert más lesz a belső figyelem attól, hogy egy kiemelt térbe helyeződik a cselekvés. Ez nagyon jól jellemzi az Artman működést.

- Ha jól értem, ez inkább a terápiás megközelítése a dolognak, nem annyira előadóművészi fókusz.

Dorka: Itt jön képbe, hogy mennyire besorolhatatlan az, amivel mi foglalkozunk.

A táncosok szerint inkább színház, amit csinálunk, a színházasok szerint inkább tánc, a terapeauták szerint művészet, a művészek szerint terápia. Ez a sokféle aspektus mind benne van a munkánkban, csak időnként az egyik irányba szándékoltan eltolódik a hangsúly.

Például a középsúlyos autisták számára létrehozott, tizenkét alkalmas, terápiás csoportfoglalkozáson bármennyire élünk a művészi eszközökkel, – a tekintet, a ritmus, az érintés erejével –, ott semmiképpen nem volt cél az, hogy előadást hozzunk létre. De készült már olyan előadásunk, ahol terápiás folyamatból kiindulva Asperger szindrómás előadóművészekkel és Artman tagokkal létrejött egy megkomponált előadás.

- Mit ad hozzá a terápiás folyamathoz az, hogy a végén születik egy művészi produktum?

Kata:

A művészi végtermék jelentősége elhanyagolható ahhoz képest, hogy a terápiás (próba)folyamatok során meg tud történni az alapvető szándékunk: hogy továbbfejlődjön a résztvevő, a saját határaihoz képest kinyíljon.

A Dorka által előbb említett előadásban gyönyörű volt látni, ahogy az aspergeres előadók tekintete találkozott a színpadon, egymáshoz értek – ezek a dolgok a csoportfoglalkozások elején még elképzelhetetlenek voltak. Tehát már az is csodálatos, hogy létrejönnek ezek a pillanatok, ráadásul ilyen szinten, 300 néző szeme láttára tud megtörténni mindez.

Kopeczny Kata

Kopeczny Kata (Fotó/Forrás: Liszi Renáta)

- Az egyik leírásban azt olvastam, hogy a színpad megvéd ezekben az intim, törékeny pillanatokban, pedig én épp azt gondolnám, hogy ez egy annyira kitett helyzet, amiben csak felfokozódik a sérülékenység. Hogy van ez?

Dorka:

A nézőt védi meg a színházi szituáció.

Ha találkozol egy számodra ismeretlen jelenséggel, akkor természetes módon szeretnéd jobban megnézni, de az illetlenség. Na most ez itt nem illetlenség. Egyébként azt gondolom, hogy kifejezetten sérülékeny, sebezhető, exponált állapot, amikor színpadon van valaki, nem kell ahhoz sérült előadónak lenni. De mi nem elsősorban a fogyatékosságot akarjuk megmutatni, hanem azt, ahogyan mi – sérültek és épek – együtt vagyunk. Azt, ami közös bennünk.

- Ez azt is jelenti, hogy az előadás nem is annyira az előadók, mint inkább a nézők számára bír terápiás hatással?

Kata: A nézők ugyanúgy kihívás elé vannak állítva, amikor beülnek az előadásra. Az ő folyamatuk legalább annyira önismereti munka, mint az előadóké.

Az előadást nézve töményen szembesülnek olyan dolgokkal, amikkel egyébként nem szoktak, hiszen a magyar valóság az, hogy a fogyatékos emberek otthonokban vannak, és nincs körülöttük közösség.

Ez egy kétirányú folyamat: az egyik oldalon megmutatkozik a sérült előadó, a másik oldalon a néző megpróbálja értelmezni azt, amit lát. E kettő összeadódásából alakul ki az inkluzivitás. Az, hogy egy idő után már nem biztos, hogy távol akarunk lenni tőlük.

Dorka: Minél kevésbé ismerünk csoportokat, annál könnyebb sztereotípiákban gondolkodni . Mi folyamatosan azon dolgozunk az ArtMan egyesületben, hogy az értékeink és a sérüléseink mentén alkossunk együtt, közösen. Nem minden autista zseni, nem mindenki akadályozott értelmileg, aki nem tud beszélni. Ezek a sztereotípiák fölülírhatóak akkor, ha jobban megismerjük őket.

MI A MUNKÁNK ÉS AZ ELŐADÁSOK SORÁN NEM A KORLÁTAINKRA FÓKUSZÁLUNK, HANEM AZOKRA AZ UTAKRA, AMIKBEN EGYEDIEK VAGYUNK.

Szeretnénk megmutatni azokat a speciális értékeket, amiket a sérült alkotók egy adott előadásban képviselni tudnak.

Artman est

Artman est (Fotó/Forrás: Kovács Bea)

- Nyilván nektek van a legnagyobb tapasztalatotok arról, hogy mennyire tanulható a sérült emberekkel való kommunikáció. Személyesen hogy élitek meg ezt a tanulási folyamatot?

Dorka: Amikor 17 éve Belgiumban,várandósan egy vitorlás hajón találkoztam egy 30-40 főből álló, Down-szindrómás csoporttal, rendesen sokkot kaptam. Magyarországon felnevelkedve, addig körülbelül három Down-szindrómáss emberrel találkoztam egész életemben. Most a Baltazár színházban töltöm a mindennapjaimat és imádom. Teljesen természetes számomra a velük való lét.

Kata:

Életem első Tánceánia próbája után elkezdtem zokogni, nem értettem miért.

Nem tudtam, hogy mi érintett meg ennyire. Aztán rájöttem, hogy a kommunikációnak egy olyan ismeretlen terepére tévedtem, amit nem voltam képes értelmezni. Sehogyan. Nincs gesztus, amit ismernél, mert mindegyikőjüknek speciális gesztuskészlete van. Mivel ők általában súlyosan akadályozottak a beszédükben, nem érted, hogy mit mondanak, és mivel a mimika is sérült, ezért az sem áll rendelkezésedre, mint kommunikációs útvonal.

- Akkor mégis hogyan kommunikáltok?

Kata: Két, mindenki által értelmezhető csatorna van: a tekintetés az érintés.

Dorka: A távolságok és a ritmus.

Kata: És akkor el kell kezdeni a jeleket megtanulni dekódolni, hogy érthetőé váljon az, amit kapok, és én is tudjam azt alkalmazni. Szerintem a mi munkánknak ez az alapja: megváltoztatja a kommunikációt.

Dorka: Éppen ezért az Artman metódus nagyon szépen alkalmazható más sérülékenységre, sőt akár egy üzleti modellben egy kommunikációs tréningként. Ennek az inkluzív jam a legnyitottabb fóruma.

Artman est

Artman est (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Trafó KMH)

Hogy kell elképzelni egy ilyen inkluzív jamet?

Dorka: Azt vettük észre, hogy ezeket a vegyes képességű csoportokat felszabadultság, önfeledt légkör jellemzi. Az érdekelt minket, hogy ez hogyan lehet megosztható.

Azt gondolod, hogy a sérültek között majd nehéz, kínos, feszengős lesz a szituáció, de éppen ellenkezőleg: kontrasztos módon egyszer csak azon kapják magukat az emberek, hogy egy megváltozott tudatállapotban vannak.

Kifejezetten a felszabadult, közös tánccal szólítottuk meg az embereket, és a végén antimarketingelni kellett az eseményt, mert annyian jelentkeztek. Az látszott, hogy erre a közös térre óriási igény van.

Kata: Egy ilyen igazi jammel fogjuk zárni az Artman napot, amia munkák esszenciájába fog betekintést nyújtani. Ez a nap arról szól, hogy ki lehet próbálni a foglalkozásokat, és a különböző csoportvezetők munkájából lehet ízelítőt kapni. Bár aznap van a választás, arra biztatjuk az embereket, hogy adják le a szavazatukat, aztán válasszák az Artman Egyesület mozgásos csoportjait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Két hét múlva megnyílik Budapest legújabb magánszínháza, a Bástya Színház

Február 20-án megnyitja kapuit a Bástya Színház. A hetedik kerületi, az egykori Bástya mozi épületében működő, 90 férőhelyes stúdiószínház célja, hogy friss előadásokkal és különböző műfajokkal gazdagítsa Budapest kulturális kínálatát.
Zenés színház

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Vizuál

Magyar filmesek Orbán Viktornak: „A független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya”

„A független film nálunk fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között” – olvasható a nyílt levélben.
Klasszikus

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Vizuál

Ilyen nagy dolog a szabadság? – kritika A szent füge magjáról

Mohammad Raszulof új, Oscar-díjra jelölt filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül a saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja kritika.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Itt a friss Shakespeare-táncpremier: A makrancos hölgy

Február elsején debütált A makrancos hölgy Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínházban. Shakespeare ismert vígjátéka Barta Dóra koreográfus-rendező elgondolása mentén kelt életre a színház balett-tagozatának előadásában.
Tánc ajánló

Ünnepélyes keretek között adták át a csárdás UNESCO-s bejegyzési dokumentumát a Hagyományok Házában

A csárdás az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára került fel. Az átadóünnepség táncművészek, néptánccsoportok jelenlétében zajlott.
Tánc hír

Szatmárnémetiben lépett fel a Magyar Állami Népi Együttes

Az Egycsillagú égbolt programsorozatának keretében a magyar tánckultúra egyik legjelentősebb társulata január 26-án a Körtánc című összeállítással lépett színpadra Szatmárnémetiben. A sikeres előadásról és közeli terveikről Mihályi Gábor számolt be.
Tánc ajánló

A commedia dell’arte szellemében született meg a Feledi Project új bemutatója

Az itthon ritkán látható Pulcinella nemcsak egy színházi előadás, hanem tisztelgés az olasz kultúra és színházművészet gazdag hagyománya előtt. A produkció pergő ritmusa, látványos koreográfiái és szívhez szóló humora garantáltan magával ragadja a közönséget.
Tánc ajánló

Grecsó Zoltán: „A szabad tánc óriási erőt ad”

Rendkívül sikeres volt a kezdet tavaly, nem kérdés a folytatás: az idén 16 éves Willany Leó Improvizációs Táncszínház január 31. és február 2. között a második Willany Leó Improvizációs Fesztivált rendezi meg – együttműködésben a Trafóval.